erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

Szalma Tomi és a forgatókönyvem

2019. augusztus 24. - gond/ol/a

hát, majdnem elbőgtem magam----

egyszercsak Szalma Tomi a Múzsák kútjánál a pódiumbeszélgetés vége felé előkotor a táskájából egy átlátszó dossziéba rakott A4-es összefogott papirlapcsomót, és mondja, hogy az egy forgatókönyv, egy József Attila mősorból, Jaj szeressetek szilajon, s már áll is föl a helyéről és hozza az orrom elé, a nevemel együtt Gonda Julia, s elém tartja



hirtelen zavaromban (azt hívén vissza akarja adni) azt hebegem, nekem is megvan....,

és azt álltják Varga Mártával együtt (mivel korábban Mártának már tiltakoztam e tárgykörben), hogy bizony ezzel (mert Tomi volt a narrátorom) én indítottam el színészi útján a Tomit (most is tiltakozom magamban...de azért jólesett, annak borzongató emlékét leszámítva, amire Tomi is jól emlékezett, hogy egy próbán elájult....)  nameg arra is emlékezett , hogy ez akkoriban micsoda bátorság volt: a Szabad ötleetek jegyzékére éputeni egy műsort....





egyébként döbbenetes gazdag színészi pályát futott le, vidéki színházakban nagyrészt, mert sose tudott megmaradni egy helyben, ha már valami nem volt megfelelő számára, az igényeinek... s mindig mindehol tanulni akart (elsősorban Ruszttól) s jelenleg, mikor elérte Pestet a Nemzetit.. Kaposvárra szerződött, de ott tanítani is fog, színészi osztályt kap.... láthatóan örül ennek. Én is, mert neki való lesz! Amilyen elmélyülten, elhivatottan beszél darabokról, a pályájáról, biztos jó tanár lesz (tán jobb is mint színész?) Bár az orgánuma most IS gyönyörű, és az értelme átsugárik minden kiejtett szaván.....ahogy idéz,  legvégül Madáchot és Örkéynyt egyszerre....


 

Süveges csak mondja

 

egyszer már volt Makón, a könyvtárban, akkor nem emlékszem, hogy ennyire ömlött volna belőle a szó, bár akkor csak a családról beszélt (nem mintha most is leginkább arról:

egyébként őmaga is  makói eredetű

több ágról, s ki is fejtette, Batka doktor leszármazottja (háziorvosom volt)

meg Gebe Mártáé is (ki József  Attila első szerelme, a befogadó  Demke igazgatója lánya)...


nem is tudnám összefoglalni miről beszelt
(mindenesetre egyszer se vettem elő a noteszem)

azt nagyon hangsúlyozta, hogy amikor 6 hét alatt megbukott a televizionál ,miután vezetéssel bízták meg, utána csak jobb lett (egyébként a gyomra jelezte előre a bajt!)

most a Kossuth rádióban dolgozik, és el is hízott kicsit (a kényelemben?)

mindenkinek nagyon tetszett egyébként..a futása....

a környezet is illő volt. az Espersit ház, ahol  J. A:  egykor lakott is (a Demke után persze)








---


mikor odajött a kínáló asztalhoz, a limonádéra és egyetlen megmaradt pogácsára, az elé az ajtó elé, ami mögött a dédanya rajongója lakott. (persze akkor mér azt hiszem Espersit Cacáért rajongott)..gondolkodtam, h megmondom neki, hogy tanítottam Gebe Mártát és valóságosan  a Batka leszármazott Petőfi Sándor lányát ...aki említett is... de aztán nem mentem, hagytam érvényesülni a cimfestőt, aki ugyancsak cimfestő dédapjáról mesélt a Süvegesnek, aki udvarias érdeklődéssel hallgatta....úgy látszik nem csak beszélni tud!

a másik Dévay Kamilla lánya

 

hát engem megütött volna a guta, ha egy másik nagy arcot vetítenek ki anyám helyett.(én rögtön láttam a tévedést) de Udvaros Dorottya roppant higgadtan reagált, már ugyanis hozzászokott... pedig mennyivel lágyabb az arca az ő anyukájáénak, mint a krónikás éneklő Dévai Kamillának (aki eredetileg Duda Kamilla volt, és mindenki Camillának hívta) az apa rendes képe már stimmelt rendezés közben a nagy szinházteremben...és jöttek a gyerekkori szinházi emlékek is mellé

egyébként nagyon értékes s és kellemes este volt a Polgármesteri hivatal  nagyfás udvarán (leszámitva a szúnyogokat, amik még éjjelre is kínoztak csípéseikkel)

későn érkeztem, így egész hátra ültem, pótszékre, de legalább néha fel tudtam állni, hogy lássak is valamit....



de az érdekes a kivetítő vászon volt (leszámítva a színésznő gyönyörű ruháját), meg főleg amiket mondott

orosz rendezőkről, Ljubimovról, Vasziljevről, s Csehovról főleg (nagy örömömre)

és az a meglepő bölcsesség, amivel immár visszatekint a pályára, és látja hogy elszántnak kell lenni, s nem elfogadni a pillanatnyi sikereket... vidéken, Szolnokon maradni, ha ott vannak jó feladatok, ha ott van még dolga,  s lám odaér hozzá amiért érdemes, akikért érdemes (l egy ljubimovban pl)
Bár  rendezőjeként utalt arra az amatőröktől jött rendezőre , aki Páál Istilehetett, aki az akkor tiltó listán levő Mrozeket rendezte (hát nem hiszem hogy komolyan kell venni a tiltó listát, mindig közelebbinek tűntek a falak?... ez 70-ben volt, s én 66-ban írtam tanulmányt az abszurdok közt róla is - s igazán nem lett retorziója)

Ljubimov amúgy elsőre két mondatos szerepet adott neki (közben egy fontos tévészerepre hívták, amit így nem vállalt el, mindenki lehülyézte miatta, de ő tudta, ha itt van Ljubimov neki  is itt kell lennie....

később mivel a főszereplővel nem talált közös nevezőt a rendező, rá került a sor, s be kellett ugrania!!

Később elhagyta a Katonát az ország egyik legjobb színházát, mert elkezdte unni magát ott

s jött  a Madáchba, szintén főszereppel (Koldusopera), s be is játsszák Barbara dalát, nagyszerűen énekli (háttérben Garas, Törőcsik)

a nagy szerep a Lulu (amit még Báthori is irigyel tőle), pedig nagy munka volt (bele is fogyott)

a 3 nővérből évek folyamán több szerepet is játszott Irinától  Olgáig

kiemel egy sokatmondó jelenetet, ahol a hétköznapi szavak mögött (Csehovi) dráma zajlik..mielőtt Tuzenbach meghal...(de akkor még nem tudja)...

érdekes műforditási problémáról is beszél, anekdotikusan, felelevenítve Töröcsik alakját,aki miután Vasziljev nem volt hajlandó a betintáz helyett a betfeketitet elfogadni (ami egész mást jelent magyarul) felpattant cigire gyújtott és közölte, hogy ugyan valaki fordítsa le neki az ég a napmelegtől a kopár szik sarját...

Báthori egy szőnyegen járást emel ki a meggyeskertből, ami baravúros és emlékezetes volt

Udvaros rögtön utal ennek mélyebb szimbolikus jelentőségére: hogy ezzel a lebegést kellett kifejezni, ég s föld között, míg eldől a sors, eladják.e a meggyes kertet - mert minden apróságnak többrétegú értelme kell hogy legyen! - mondja - hogy eladják-e a meggyes kertet, s ezzel vége mindennek


végül az Őszi szonátát idézte fel, anya és lánya találkozni nem tudását...én nem tudom, de senki nem emlékezett rá (rajtam kívül) hogy ezt előadták pár éve Makón is?!!!!

de mindig van egy megjegyzése , bölcs, amivel kimutat az adott emlékidézésből itt az, hogy nem szabad a valósággal való kapcsolatunkat elveszteni

nagy művész, minden szerepében sokat, ad, s ez nem lehet véletlen,sokat ad, mert gondolkodik is/


Báthori workshopján

 

szálltak a percek

igazi zenei . emberi élmény volt látni s hallani

ahogy jobbnál jobb hangok megszólaltak,s közben a mestertanár a színpad szélén együtt lélegzett - mozgott velük, néha újra énekeltetett, de mindig konstruktív volt

kölcsönös hála és köszönetmondások hangzottak el

mi meg szintén hálásak lehettünk, hogy nézőként.hallgatőként mindennek részesei...






Huszárik Kata közelről

igen, szokásomtól eltérően első sorból bár szélről (eredetileg a másodikban ültem, de egy szinjátszó növendék ismerősömnek csak az elsőben jutott volna  hely és kérte, hogy üljek mellé)
 A hangzás épp olyan ott is, viszont lehet látni a hajgyököknél az őszülést...egyébként meg olyan Huszárik mint egy kislány, finom, tötékeny, 14 éves fiával jött akivel már a rajzkurzuson összeismerkedtűnk... hátra ült ő,de a végén a pódiumig jutott :) a kérdésre milyen H.K.-val élni,csak annyit mondott: kalandos
egyébként is  bár szinte szigorúan szakmai volt a beszélgetés,Báthori is ügyelt rá, nem kerülhette el H szüleit, de ezzel is megmaradt a szakmaiság berkein belül, hiszen Nagy Anna szinésznőről, és Huszárik Zoltán grafikus, filmrendezőről volt szó, anyjával bensőséges a viszonyuk, az apa sajnos inkább mint hiány volt jelen mindig is ,bár arról élénk emlékképei vannak, hogy elegánsan, lekuporodott mellé... rajzolni
Kata is lejött közénk kicsit rajzolni, szerintem  cimert csinált, csak be kellett volna keretezni, s ott volt benne az a faragott bölcső is - amit most megtudtuk -a nagyapja készitett, mert a manualitás mindig fontos volt a családban..én sutyiban le is fotóztam az otthagyott (félkész:)címerét, amiből viszont a szinészet igy is jól látható!

a régensburgi koncertmester esete egy rossz riporterrel

talán nem is kéne erről az eseményről beszámolnom (ha nem lennék ilyen szorgalmas, és precíz krónikás),nyáresti beszélgetés volt ez is a gyönyörű vigadó udvaron, s ráadásul még elől is ültem, jó látásvszonyokkal, (jó társaságban is,lányom volt ofja mellett)





 node mit láttam és hallottam? a kérdező hülyeségeket kérdezett, régi közösdiákismeretségük okán,  és leginkább magáról szeretett beszélni ("Árpi bácsiról") viszont annyira szimpatikus volt mindezek ellenére a hegedűművész Galgóczi, a kérdező riportalanya, hogy csak nem hagyom ki... ő csak mosolygott é hülye kérdeseken (pl csocsózás, kollégiumi csínyek)minél rövidebben válaszolt, igyekezvén érdemibb kérdésekre terelni a szót...(bár hasztalan)

így sem tudhattunk meg tőle sokat hegedűmvészetének igazi titkairól,sajnos a hegedűjátéka sem tűnt nagyon csillogónak (Bach Presto,Schindler listája) amihez hozzájárult a zene pavilonból ideszűrődő zene(... node mégis csak megismerkedhettünk a regensburgi koncertmester földinkkel,ami nyereség!




(egyébként a "riporter" is zenész volt (klarinétos, karmester) csakhogy ez a beszélgetésből egyáltalán nem derülhetett ki, sőt semmi a zenéhez fűződő viszonyból)




zárókiállítás

 

 


ez is megvolt, csonkán voltam a kurzuson igy a 3 képem is annak számit, de összefügg, családi hagyományok Monogram, cimer , családfa...majd meg restaurálok, bővitek rajta, lehet....



de ez a kedves, s alkotó légkör már nem revidiálható,, legfeljebb jövőre  újra


kedves volt Sonkodi Rita , mint a filmben is szavaiból látszik...

de az igazság azl hogy én tanultam tőle (nem tudom, ő mit tanulhaottt, bár 2-3szor jót ebédeltünk együtt s akkor beszélgettünk is---


remélem maradnak a képek még addig mig lányom, unokám jönnek Makóra, szeretném nekik megmutatni =büszkélkedni:)





levlap

nemrég zárt be egy érdekesnek csak szomorúsága miatt nem mondható kiállítás a Ráday utcai B2 galériában (sajnos nem tudtam megnézni röpke felutazásom alkalmával...) de a net jóvoltából szinte minden részlete látható, olvasható

az ötlet az volt, hogy 30 szóig leveleket kellett írni, kvázi...

az az őrületes alapja az egésznek, hogy parancsra, olykor diktálásra a szegény auschwitzi áldozatokkal leveleket írattak a hazaiaknak, amiben kellő módon hazudhattak jólétükről (mielőtt (még) jobb létre szenderültek a gázkamrákban) sőt még a helyneveket is meghamisították egy kitalált nyaralóhelyre Waldssere

 

jut eszembe, nekünk is azt akarták "beadni" hogy valami szanatórium vagy üdülőfélébe visznek bennünket (anyát kisgyerekkel) csak anyu jó szimattal (és a német tudásával) gyanút fogott és kérte, hogy maradhassunk, ő inkább dolgozni akar éjjel a hadi gyárban....


nos lányom is a felkértek közt volt

és bár kissé félreértelmezte a feladatot (bár nemcsak ő, mert volt aki eredeti levlapot csempészett be, s direkt)

ő is apám egyetlen megmaradt tábori lapját idézte, azt a mozzanatát amiben üdvözöl engem, -anyunak írva -mint anyósaink unokáját

micsoda hátterét tárva fel ennek a "humoros" megfogalmazásnak

igazán megrázott, nem is gondoltam volna hogy ilyen mély nyomot hagyott benne, apám unokájában immár:







augsztus 14


fotók

 

Kardos Gábor fotókiállitásán

ugyanazt látom a házban 
Budapesten a Csányi 5-ben
mint a képeken
Jeruzsalemben
majdnem ugyanazt
tán annyira nem 
felszabadultak
az itteniek
de igen
örülnek 
hogy élnek
örülünk hogy 
élünk
éljünk
(s fotózzunk
beszéljünk
zenéljünk)








augusztus 8

Dini nagyra nőtt

volt egy osztálytársam, a Szabó Irma, elég jó kapcsolat volt köztünk, barátságféle, bár ő elég visszafogott volt, inkább csak mindkettőnk viszonylagos magányossága, elszigeteltsége kötött össze...lazán, nos Irma, ha jól emlékszem, az amúgy elég apatikus Irma felélénkülve és nagyon sokat beszélt az ő rosszcsont  öccséről, a Diniről, voltak testvérei nagyobbak is kisebbek is nála bőven,de ő mindig Diniről beszélt, hogy milyen rossz fát tett megint a tűzre, meg egyáltalán...de mindig mérhetetlen szeretet volt ilyenkor a hangjában

 

nos, Dini nagyra nőtt, nagyon nagyra, főleg átvitt értelemben (mert amúgy elég alacsony maradt)

 

de világhírű, az ország legjobb kórusának a vezetője, évtizedek óta

 

 

 

és most ő is Makó vendége volt, egyúttal ált iskolai találkozót is tartottak, ott ültek mind előtte az első sorban,tanúként,

 

mert Dini azaz Szabó Dénes  most se tagadta gyerekkori csinytevéseit (sőt, mintha kicsit büszkélkedett is volna velük) a rosszgyerekségével hogy annál inkább kiemelődjön, miből lett a cserebogár

 

minden akart volna lenni, csak általános iskolai énektanár nem, aztán mégis... de milyen

 

de ő nem magát, hanem a zseniális gyerekeket dicséri, akik tisztán énekeltek, Kodály módszerrel,  sorra nyertek minden díjat

 

és ő is, egész a Kossuth-díjig

 

s mindezt Nyíregyházáról de az egész világot bejárták, dicsőséggel

 

szó volt a gyönyöri ruháikról, mozgatásukról is, mert nem csak a hallvány de a látvány is gyönyörű

 

(a mozgatásnak egyébként praktikus oka is van, ájulás megszüntetés!)

 

a kórusban éneklés gyönyörű dolog, szolidaritásra nevel, mindenki mindenki barátja...igazi közösségi emberek...

 

és közben-közben fel-felhangzottak kristákytiszta csengésű felvételeik...

 

szép este volt

 

(sajnos nem jutott eszembe hogy elkérjem Irma barátnőm ceglédi címét (miután férje halála után visszatért Bécsből... node annyian vették körbe----)

 

 

 

 

augusztus 6

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása
Mobil