nemrég zárt be egy érdekesnek csak szomorúsága miatt nem mondható kiállítás a Ráday utcai B2 galériában (sajnos nem tudtam megnézni röpke felutazásom alkalmával...) de a net jóvoltából szinte minden részlete látható, olvasható
az ötlet az volt, hogy 30 szóig leveleket kellett írni, kvázi...
az az őrületes alapja az egésznek, hogy parancsra, olykor diktálásra a szegény auschwitzi áldozatokkal leveleket írattak a hazaiaknak, amiben kellő módon hazudhattak jólétükről (mielőtt (még) jobb létre szenderültek a gázkamrákban) sőt még a helyneveket is meghamisították egy kitalált nyaralóhelyre Waldssere
jut eszembe, nekünk is azt akarták "beadni" hogy valami szanatórium vagy üdülőfélébe visznek bennünket (anyát kisgyerekkel) csak anyu jó szimattal (és a német tudásával) gyanút fogott és kérte, hogy maradhassunk, ő inkább dolgozni akar éjjel a hadi gyárban....
nos lányom is a felkértek közt volt
és bár kissé félreértelmezte a feladatot (bár nemcsak ő, mert volt aki eredeti levlapot csempészett be, s direkt)
ő is apám egyetlen megmaradt tábori lapját idézte, azt a mozzanatát amiben üdvözöl engem, -anyunak írva -mint anyósaink unokáját
micsoda hátterét tárva fel ennek a "humoros" megfogalmazásnak
igazán megrázott, nem is gondoltam volna hogy ilyen mély nyomot hagyott benne, apám unokájában immár:
augsztus 14
