volt egy osztálytársam, a Szabó Irma, elég jó kapcsolat volt köztünk, barátságféle, bár ő elég visszafogott volt, inkább csak mindkettőnk viszonylagos magányossága, elszigeteltsége kötött össze...lazán, nos Irma, ha jól emlékszem, az amúgy elég apatikus Irma felélénkülve és nagyon sokat beszélt az ő rosszcsont öccséről, a Diniről, voltak testvérei nagyobbak is kisebbek is nála bőven,de ő mindig Diniről beszélt, hogy milyen rossz fát tett megint a tűzre, meg egyáltalán...de mindig mérhetetlen szeretet volt ilyenkor a hangjában
nos, Dini nagyra nőtt, nagyon nagyra, főleg átvitt értelemben (mert amúgy elég alacsony maradt)
de világhírű, az ország legjobb kórusának a vezetője, évtizedek óta
és most ő is Makó vendége volt, egyúttal ált iskolai találkozót is tartottak, ott ültek mind előtte az első sorban,tanúként,
mert Dini azaz Szabó Dénes most se tagadta gyerekkori csinytevéseit (sőt, mintha kicsit büszkélkedett is volna velük) a rosszgyerekségével hogy annál inkább kiemelődjön, miből lett a cserebogár
minden akart volna lenni, csak általános iskolai énektanár nem, aztán mégis... de milyen
de ő nem magát, hanem a zseniális gyerekeket dicséri, akik tisztán énekeltek, Kodály módszerrel, sorra nyertek minden díjat
és ő is, egész a Kossuth-díjig
s mindezt Nyíregyházáról de az egész világot bejárták, dicsőséggel
szó volt a gyönyöri ruháikról, mozgatásukról is, mert nem csak a hallvány de a látvány is gyönyörű
(a mozgatásnak egyébként praktikus oka is van, ájulás megszüntetés!)
a kórusban éneklés gyönyörű dolog, szolidaritásra nevel, mindenki mindenki barátja...igazi közösségi emberek...
és közben-közben fel-felhangzottak kristákytiszta csengésű felvételeik...
szép este volt
(sajnos nem jutott eszembe hogy elkérjem Irma barátnőm ceglédi címét (miután férje halála után visszatért Bécsből... node annyian vették körbe----)
augusztus 6
