erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

egy csokor virág

2019. szeptember 03. - gond/ol/a

 

Timi lányomnak pódiumestje volt a könyvtárban, rengetegen voltak, kicsordultak az udvarból mindenfele... én nem sokat hallottam- láttam belőle, mert  Vince unokám, egyszer csak berohant és attól kezdve ott is maradt, ...őt lestem kinti üveg mellől...

a beszélgetés után is sokan körbevették Timit, köztük jött "a cimfestő egy hatalmas csokor virággal meg egy lemezzel amire makói képek voltak ragasztva

meglepődtem a virágcsokron, pont ilyen volt a kertünkben, évtizedekkel ezelőtt (a kertünkben ami ma már virágtalan puszta parkoló)

azóta se láttam ilyen Virágot , sehol, csak most,,,,

lányomék visszautaztak a virág a könyvtárban maradt, másnap elhoztam , padlóvázába tettem. és bámulom...

este megfejteni látszódott a rejtvény

azt mondja a cimfestő, hogy azért ismerős nekem a virág, mert anyu adta nekik, az ő anyukájának  a virág tövet...még azt is hozzátéve, hogy száraz, meleg helyet kedveli és így is lett,,, túlélt mindent

ámulatba estem...

anyámról újabb és újabb történeteket tudok meg (legutóbb azt hogy valaki járt a régi házunkban, mert anyu megmutatta neki a rajzait)

most ez? nagyon beleillik a képbe, tőlünk májusban senki sem távozhatott egy hatalmas orgona csokor nélkül, a muskátlikat is mindig szaporította, ajándékozta... miért is ne vitte volna ezt a virágtövet.....

egész feldobódtam....

lám anyu továbbél eddig ismeretlen történetekben...

csak este szontyolodtam el,lányom szerint u.i.  álllitólag a cimfestő a lányom férjének azt mondta, hogy Izraelből való a virág....

nem tudom mi az igazság, valószínű egyik sem? a jótékony , confabuláló cimfestő mindenkinek elvárása szerint felel?

de én az anyám variációjára hajlok mégis csak

s mit számit az "igazság" szószerint? az anekdotákban az az érdekes, hogy akiről szólnak, mesebeli figurák, s mindegy hogy megtörtént az eset, de megtörténhetett volna .és ez biztos

anyám, a virágtövet ajándékozó, ez is gazdag egyéniségéből egy megmaradt darab!

s akár igaz, akár nem, én köszönöm ezt, a virágcsokorral együtt (amit nem is én kaptam, de a kisérő mondatot igen)




u.i.  csak az olajágak izraeliejk, a virág valban anyámtól ered


szürke

 

Utálom az ősz hajam. De nem akarnék ehhez(!) az archoz sötétbarnát sem. A természet jobban tudja a dolgát, ez régi tapasztalatom

Az őszülés is egy etap a teljes eltűnés felé

Igy reális


ezt írtam ár napja, augusztus 23-án

de ma augusztus 27-én másképp látom:

u.i. délelőtt unokám felborzolva a hajam közölte, hogy neki tetszik a szürke  hajam...

vissza minden, ha neki jó!

maradok! :)



múlt és jövő

Végül is ha rám dől a házunk
az is lehetett volna a nóta vége...
ma láttam kiszáradt a fa 
az ablakunk alatt
amire pedig oly szépen 
felkúszott még tavaly is
a borostyán
ha pusztulás
legyen végleges?
---
De holnap jön az unokám
az élet ő, a jövő és kíváncsi

mit mutathatnék meg neki?
a régi falakat?
vagy az újonnan húzottakat?
a leszerelt ajtót?
a lebontott feljáratot?
a parkolóvá tett
puszta kertet
amiben nincs virág
és Dusimama sem?
mit mutassak meg neki?
tán a kiszáradt fa tövében
a sarjadzó új friss
kis borostyánhajtásokat..
igen, azt

csilla a csilagok alatt

 

érdekes volt

már értem a rajongókat

mert érti a rajongóit

kedves, őszinte ember

és ami fő, jól zongorázik

bár én sajnálom, hogy letért az "igazi" útról (de az igaziról neki biztos más a véleménye)

férje befolyására tette mint kiderült (jaj, ezek az ellenállhatatlan férfiak!)

még ha ezzel sikeres is,és érzi kiteljesedettnek a hivatását (művészetét) (Én nem vagyok az átiratok híve)



azt hiszem rá is illik az a mondás, hogy a zene jobbá tesz. Jó embernek tűnik.

(Én kellemesen csalódtam benne, mert zavartak a sztárallűrjei, de azoknak most alig volt nyoma itt, most csak a polgármesterasszony amatőr fzenészkedése zavart, de ezt inkább hagyjuk....hiszen A zenéhez nincs sok köze...)

előnap

 

kicsit sűrű a program

5-kor natura zárókiállitás
6-tól operett műsor (István a király)
7-től székelykapu avatás
fél nyolctól Hargita népi együttes tánca


igyekszem mindenhol ott lenni, loholva, de miért is?.... azért van aminek a felére érek (operett) van ami felét elhagyom (tánc)

a zárókiállitásnak meg kell adni a módját, jóval előbb érek oda, hogy meg tudjam nézni a kiálitott képeket Feledy értő elemző nyitó magyarázata előtt (mondom is neki, mert csak ketten vagyunk a teremben:)- helyesel, pedig most nem is annyira képekre részletező, mintha elnagyolná, de mintha a képek se lennének annyira revelativok




labirintus a téma... hasonló asszociációkkal...

kint árnyékba ülök , második sorban ,





előzékenyen leveszem a szalmakalapom, lássanak tőlem minek következtébem szétesik a hajam , s csinálhatnak rólam egy rémes-grotszk fotót...!



(azt hiszem itt loholok vissza a terembe, mert állitólag Tóth Ferenc emlékére született a jelzőfa, azt megnézem)



aztán haza...(miért is?) telefont tölteni)

szépen énekelnek az operettesek, de lóg minden a levegőben, nagyon vásári produkció izű

rengeteg a néző, kiderül hogy a nép táncosok számára fenntartott helyre keveredtem s ültem is szélre..




köröttem mindenfele nem magyarul (románul )beszélnek, nem is értenek magyarul, bár a székely himnusz is magyarul zeng fel,



és a csikszeredai polgármester is magyarul beszél Lázár után

kiderül hogy a székelykapu felirata (polgármesteri ötletre a háborús bűnös Wass Albert tól idézet:

"Öseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez testvér, ne légy hűtlen soha


nekem jobban tetszik frappánsabb a csikszeredai pm idézete.

"Béke a bejövőre, áldás a kimenőre"


...

majd kipróbálom!





augusztus 19


Fodor Ilda kerámiái

 

mintha kezdenének elfáradni ezek a nyáresti pódiumbeszélgetések, hiába a helyszin változatossága, most a hagymatikum oldalában levő nyugi bár előtti kis térség....

ránk is sötétedik - idő előtt



csak ne fáradjunk el teljesen 26-ára mire lányom a soros riportalany (bár azt se tudóm , a könyvtárban vagy a Múzsák kútjánál leszünk, hirtelen sötétség szempontjából jobb lenne a könytár...)

most fodor ilda keramikus művész volt terítéken, láthatóan nem szívesen, oda is jött hozzám előtte, kedvesen üdvözölt, de éreztem az izgalommal vegyes ódzkodását is- Gilinger Kati a maga nyugalmával, lassuságával ellenpontozott és a harapófogó funkciót is jól töltötte be




igazán megtudhattunk még műhelytitkokat is a keramikusság technológiájáról, a végeredményeket pedig a kivetitőn láthattuk, elbűvölőek....


szép, csendes hely

Van sok szép, csendes helye a Városnak- Most a Szent István téren ülök.



Balra a katolikus templom. ,



előttem a Szent Háromság szobor, 


jobbra mellettem az azt jelképező kút,



hátam mögött a katolikus  egyházi  iskola (ide jártam két évig, csak akkor még nem volt az a hatalmas kereszt a tetején, ami most a lomboktól nem is látszik)



mikor elhaladtam, ebéd előtt,  (ami a Szent Gellért borházban volt!) a templom előtt , isten tisztelet volt (aug 20-i) még a küszöbön is álltak...(utólag láttam fotókon, hogy itt volt Pestről Török Jóska barátom is a papok közt, ha tudtam volna, és beférek, bemegyek)

engem nem zavar A KERESZTÉNY KULTURA gyakori emlegetése, de csak addig nem.amig nem kirekesztő, de attól tartok, az.  (Hiszen mikor a kulturáról van szó, a kulturális örökségről, az bizony  zsidó-keresztény, csak a zsidó előtag általában - s nem véletlenül! - lemarad!

***

Csönd van. Már az istentiszteletnek is vége, csak egy bagoly huhog a messzi távolban, közelebb kisebb madarak csivitelnek,elsuhant előttem egy biciklis....

Itt a természetben teljes az egyetértés

A fák (bármilyenek is) nem mutogatnak egymásra.. Jól megférnek egymás mellett tarkaságukban

de tovább kell menni, terjed a nap a padon

koncert a világbékéért

 

aug 15

különleges esemény színhelye a zenepavilon, a világbékéért muzsikálnak, külföldi karmesterek vezényletével a makói (szegedi főiskolásokkal bővített) fúvószenekara

mit megspékelnek dr Marosi interjúval, ami inkább ihletett beszédáradat a zene áldásairól, hogy katharzist ad, feloldást  és a jót a szépet szolgálja

rémes , hogy a szemem nem tűri a szembe világító reflektorokat, és elüldöz kényelmes ülőhelyemről, hontlanul bolyongok, de nem bírom elhagyni a helyszínt.... bujdokolok a reflektorok elől, 
végül ránk is sötétedik, de újrázások, vastapsok akadályozzák a zárást... rengetegen vagyunk és mindannyian világbékét... úgy látszik!

az angyali Sonkodi Rita

 

igen, az, és végszóként meg is jelent az én (persze az ő) kedvenc angyal festménye(m) is a kivetitőn, ami le van velem is fotózva a szegedi zsinagógában montázsként a Mártitokkal meg velem...

itt most önállóan:

sajnos alig láthatóan, de kicsit ebben a sejtetésben a pláne (bár eredetiben azért jobban látszik)
 s
voltak más kivetitések is, és bár figyelmemmel kisérem a művészetét s igy rengeteg már ismert képet láttam, meglepett egy teljesen új is, sose látott, mintha Vasárnap délután lenne a címe (nem esős) de legalább annyira ismerősek tűnő mint az a bizonyos film, mert itt is be tudom helyettesíteni régi magamat, futcsa módon:


érdekes volt a beszélgetés is, csak ültem és hallgattam a két szőkeséget....





végül egy kivetitett fotó a vidám családi háttérről:










süti beállítások módosítása
Mobil