a templomkapuban álltak... csak a kisebb fiát ismertem meg, aki gyakrabban látogatta,--- de aztán kezet fogtunk az idősebb (orvos) fiával is, és hátul láttam egy feleséget... részvétet nyilvánítottam ahogy illik, meg is köszönték (ahogy illik) közben elhebegtem, hogy Imáta temetéséről épp lekéstem mert nem itt, máshol kerestem e kis templomot., elhaladtam előtte,s már csak a végére értem ide.és hogy mennyire de mennyire hiányoznak (így, többes számban, s hogy pótolhatatlan űrt hagytak (de tényleg is, ez máris érezhető, a fiatalabb fiúnak vörösre ki volt sírva a szeme, csak szomorkásan bólogatott....).még biztattak menjek be, a templomba hűvösebb van ott, észre se vettem most a meleget... a virág maradt a kezemben, még volt üres hely jócskán, tanár-, orvosismerősok közt...
odatettem a fehér Virágomat a pulpitusra ,miután láttam, más is, mellé, s pár pillanatig elidőztem elől... ott mosolygott Rám Ede bácsi egy színes bekeretezett fényképről, szinte élőn, ,a fehér Virágok koszorúk közt,s mikor már helyrementem vettem észre, tudatosan, egy kis diszitett fekete vázaszerüséget....s akkor döbbentem rá, hogy ez az urna, amiben Ede bácsi..hamvai... még leírni is szörnyű...-és igen... blaszfémikus
de attól kezdve másra se tudtam gondolni
a pap Dávid zsoltárával kezdte, amit még a gimiben tanítottam, igen, Dávid királytól, ez otthonossá tett
Az Úr az én pásztorom; nem szûkölködöm....4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem.---
aztán olyan dolgokról is szólt, ami épp mostanában lett problémám,
az életerő elfogyásáról,elerőtlenedésről ami szükségképpen bekövetkezik (Ede bácsi dolgos , tartalmas élete során, is, (fél évvel felesége Imáta után), és még valamiről beszélt, amit csak a hívők vallásosak látnak, pedig egyszerre kéne mindkettőt (attól tartok, én csak az elsőt, lám el is feledtem a másodikat )
pedig mindkettőre kellene gondolni hangoztatta
így igaz, akármi is az első
(a neurológusnál beszéltünk előző nap erről, s hogy én nem vagyok képes elfogadni, ez minden bajom forrása, s bár én ironizáltam , mondván mi menjünk már a francba,, csak nem vette észre megerősítette igen, egy idő után fogadjuk ezt el, hogy elmegyünk, s addig adjunk mindent át az utánunk következőknek (elfelejtettem mondani, hogy egész életemben a tanításommal is már azt tettem)
a templommal kifelé menet a küszöbön a kis dédunokákba ütköztem jaj de csöppek vagytok mondtam (az egyik nagyi rám mosolygott)
s milyen jó, hogy ők vannak!
(ha nem is fognak emlékezni...de jelen voltak)
de hol maradt a (könnyen felejtő) VÁROS, diszpolgára búcsúztatójáról?'
(u. i. L. T.-nak,
NEM, TERMÉSZETESEN NEM HANGZOTT EL SEMMI A Hozzátartozók ÁLTAL IRT ÉLETRAJZI ISMERTETÉSKOR SEM (az anyai nagyszülőkről, szemben az apaival, aki építtette is ezt a templomot)
szó se esett az anyai nagyszülőkről (Mária néni, Ede édesanyja szüleiről, kik Auschwiztban lettek oda... temetetlenül) (Tán nem is tudnak róla?)
igen, s a csöppségek már csak elenyésző részben zsidók , 16.od részben....ami mindig csökken
****
a zsidó vallás tiltja a hamvasztást, Ede anyai nagyszüleit is elhamvasztottak tulajdonképpen... bár temetetlenül
Edét A Zsidó temető melletti unitárius temetőbe temették, de csak szűk családi körben
Azért legközelebb majd az őszi félelmetes napokon amikor kimegyek, meglátogatom őt is, végső nyughelyén, az enyémek közelében (s kicsit tágabb értelemben az övéikén is)
