nem birom ki... hogy ne tegyem fel
mint ahogy a festmény alkotója sem, hogy személyesen adja át, látva az arcomon. ennek a csodának a lenyomatát...--
a messengeren először csak homályosan láttam, s az én képemre azt hittem hogy anyu, még el is könyveltem, hogy jó...a harmadik, Apám is ott van jelképesen,,,a mécsesben, az emlékekben.
de hát saját magam anyja (sőt nagyanyja) is én vagyok
és bár az eredeti képen nem aludt a mécses, itt meggyulladt, örökre ég, s felszáll a héber szöveghez, ami apu neve: Gonda Károly. rajtam meg az a ruha a 3- 4 éves kori képemen, amibe mindig mentem a templomba, mazkirra, s utána egy szál virágot tenni apámnak a mártirok falához, a neve alá (pedig ezt a festő, rajztársam,..nem tudhatta s még a kék szint is eltalálta!)
csak megihlette egy öregkori képem, ahogy írta: " Van benne ,mély fájdalom,szeretet ,alázat tisztelet és elfogadás ,megbékélés."
igen, egy egész élet summázata
az apakeresésben
az első arcon az a kislány, aki a fotós kérésére szerintem erőltetetten de szófogadóan mosolygott, még remélhette, hogy visszajön apukája a munkaszolgálatból, mert irracaionálisan sokáig igy voltunk (anyu az "özv" előtagot még 47-ben sem használta neve előtt látom, nagyanyám gyászjelentésén...))
és épp most találtam meg egy portréját apámról, a férjéról, s ráirva anyu kézirásával "Az én feledhetetlen, drága férjemről","született 1907.febr 4én, elhúnyt Borban,44ben Radnóti Miklóssal egy úton. Emléke Áldott! " és a kép alján: "Ha meghalt is él, ha meghal is él." .
"Ha meghalt is él, ha meghal is él:"
s lám milyen igaza van, Szerb Antalnak is : . „És ha az ember él, még mindig történhet valami" – e
még igy a halálon túl is
mert anyu szerint kétszer is aláhúzva: apám él
és tényleg: mindig történik körötte valami
most már az a mécses itt örökké lobog.....
legyen áldott
az is aki megfestette igy....ilyen ráérzéssel...
Szekeres Irén!
mint ahogy a festmény alkotója sem, hogy személyesen adja át, látva az arcomon. ennek a csodának a lenyomatát...--
a messengeren először csak homályosan láttam, s az én képemre azt hittem hogy anyu, még el is könyveltem, hogy jó...a harmadik, Apám is ott van jelképesen,,,a mécsesben, az emlékekben.
de hát saját magam anyja (sőt nagyanyja) is én vagyok
és bár az eredeti képen nem aludt a mécses, itt meggyulladt, örökre ég, s felszáll a héber szöveghez, ami apu neve: Gonda Károly. rajtam meg az a ruha a 3- 4 éves kori képemen, amibe mindig mentem a templomba, mazkirra, s utána egy szál virágot tenni apámnak a mártirok falához, a neve alá (pedig ezt a festő, rajztársam,..nem tudhatta s még a kék szint is eltalálta!)
csak megihlette egy öregkori képem, ahogy írta: " Van benne ,mély fájdalom,szeretet ,alázat tisztelet és elfogadás ,megbékélés."
igen, egy egész élet summázata
az apakeresésben
az első arcon az a kislány, aki a fotós kérésére szerintem erőltetetten de szófogadóan mosolygott, még remélhette, hogy visszajön apukája a munkaszolgálatból, mert irracaionálisan sokáig igy voltunk (anyu az "özv" előtagot még 47-ben sem használta neve előtt látom, nagyanyám gyászjelentésén...))
és épp most találtam meg egy portréját apámról, a férjéról, s ráirva anyu kézirásával "Az én feledhetetlen, drága férjemről","született 1907.febr 4én, elhúnyt Borban,44ben Radnóti Miklóssal egy úton. Emléke Áldott! " és a kép alján: "Ha meghalt is él, ha meghal is él." .
"Ha meghalt is él, ha meghal is él:"
s lám milyen igaza van, Szerb Antalnak is : . „És ha az ember él, még mindig történhet valami" – e
még igy a halálon túl is
mert anyu szerint kétszer is aláhúzva: apám él
és tényleg: mindig történik körötte valami
most már az a mécses itt örökké lobog.....
legyen áldott
az is aki megfestette igy....ilyen ráérzéssel...
Szekeres Irén!
