anyu festményei közt  vagyok

többre is bukkantam , mint reméltem volna

többnyire elajándékozta,vagy lezseren falvédésre használta a fahibákat letakarandó... ütött s kopott  kincsek,... mappákban látom számtalan portréját , amiket többnyire a kórházakban, klinikákon csinált felépülésekor, ápolókról ,betegekről, orvosokról.... s de ennek is a javát oda ajándékozhatta... meg csendéletek, virágok.....virágok... (ezeket láttam, amikor piacról jövet festette)

bukkantam olyan képekre is, amiket sose láttam...

pl ezt, az 1972.est

aktualitása miatt (anyák napja)  felrakom

nagynagynénimet Erzsi (erzsó) nénit ábrázolja Márta lányával, akit 15 évesen elvesztett egy osztálytárstól korrepetálás közben elkapott végzetes agyhártyagyulladás következtében....

ő 10 évvel a kép készítese előtt , 1962ben halt meg. (Márta jóval előbb...25 körül)

később rátaláltam a fényképre is, ami alapján készült a kép

és szembetűnő, hogy Erzsi néni arca szebb az  anyu képén és főleg lágyabb, szomorúbb, féltőbb  mintha előre vetitené a nagy tragédiát (vagy , az én raconalista lányom szerint ez már belemagyarázás?  de nem....

és számomra az  is megható s elgondolkodtató, hogy anyu megörökitette őket, ennyi idő után

(én ekkor már 29 éves voltam, anyu  64 )