ma renitens voltam, úgy is mondhatjuk
5 hét bezártság után, miután kivittem 7 azaz hét db szemeteszacskót (maradt még) nem volt kedvem visszamenni odúmba, a simogató napsütésből, kint maradtam ,,,a napon, sétáltam is körbe a háztömbünket meg egy kicsit a merőleges utcán....
voltak emberek, kerültem őket (csak egyen volt maszk,mindenki úgy járt- kelt, még egy nálam is idősebb ismerős , mintha mi sem történt volna,,,, jó volt kicsit megfeledkezni erről az őrületről,
bár ahogy ültem a padon, szemben sportkocsijukból a garázsuk előtt kiszállt az ismerős házaspár, s akkorát tüsszentett a nő, hogy egyből felugrottam a helyemről s el is távolodtam tőle, pedig bőven megvolt a javasolt 2 méter távolság...bekanyarodtam a mellékutcára....
ott kedvenc virágaim már elhullani láttam, a fák alatt, pár
azért még kókadozott a fán,
de gyönyörűen sárgálltak a túloldali levelek
rácsodálkoztam a Tömörkény emléktáblára, a sarki régi iskola (Bagolyvár) falán...máskor is láttam, de most máshogy néztem. hogy tudom, hogy "rokonom" Békeffy Antal keze nyommén "nőtt fel" a Szegedi Napló redakciójában, s eltemetői közt volt....
felénk menet láttam, fotóztam még madarakat is...
s szép volt a régi református templom is,
a fák levelei, kontrasztban a távolabbiakkal....
kicsit újjáéledtem,, bár meg kell mondani ingatagon jártam, egyensúlyt, talajt vesztve
*****
