végre újra találkoztunk (bár töredékesen) a múzeumban, mi rajzosok...

óriási meglepetés várt tegnap a Levéltárban:

a nagynéném Lili néni (Neumann Sándorné Löwinger Lili) fotója, egy útlevélkérő lapon. csálén felragasztva,1937-ből

ha jól emlékszem, akkoriban utazott Párizsba, a világkiállitásra (ahonnan remek fehérnemő (melltartó ) snittekkel tért haza, amikből jóval később anyám ügyes varró keze nyomán én is részesültem, akkor már Lili néni Ladányi (Ladányi Sándorné)Liliként Kanadában élt, utána menvén gyerekeinek Verának, és Ottónak) (Itthagyva csapot-papt, házat, üzletet, varróműhelyt pacientúrával,az államnak) Vera, ki korán férjhez ment , valósággal vőlegénye szabaditotta ki a Theresienstadt-i táborból) Kardos Gabihoz, ki  árva lett , szüleit Auschwitzban megölték,s utána a kanadai nagybátyja (Ödön bácsi) és nagynénje adoptáltak,,, hamarosan kiutaztak hozzájuk Kanadába (érdekes , ők is előbb Párizsban időztek), Ottó fiuk hamarosan , 19 évesen, szintén kiutazott s őt követték a szülők....

az unokának, Vera és Gabi fiának, Andrewnak elküldtem a képet boldogan, nagyon meg is köszönte (szivvel)

a 90 éves Ottó még nem reagált rá...

én azóta is csak ámulok a fotón, egyszerűen rabul ejt az a szépség és igen, a tartás (ami mindig is jellemzője volt nagynénémnek, idősebb korában is) és ami ezen a képen is átüt..

emlékszem, egyszer Pesten a Nemzeti Szinház előtt haladtunk el, és épp ott matatott a művészbejáró környékén Major Tamás, és neki is tátva maradt a szája Lili nénit (eleganciáját?) látva, köszönt is neki kezétcsókolomot.....

engem a fotó Ingrid Bergmanra emlékeztet, s ezzel nem vagyok egyedül (bár lányom szerint csak a kor azonossága és a kép beállitása teheti.szerintem a tekintetük azonos (egyébként nagynénémtől se állt távol a szinészet, gyönyörűen szavalt, nyilvánosan is , és tőle kaptam életem első verskötetét, 48-ban Petőfit...meg egy Ady bibliofilt meg egy Cserépfalvi József Attilát is rám hagyott, mielőtt kivándoroltak)

az még jobban meglepett és titkos örömmel tölt el , hogy rengetegen mondják, hogy hasonlitunk. (bárcsak!) igaz, valaki , múlt időben:) szerintem sajnos az én  tekintetem keményebb (lett?), különösen mostanra, de itt Lili néni is csak 34 (még lányomnál is fiatalabb egy évvel), bár mintha többnek, érettebbnek látszana---

pár komment a fbról:

P.G. Hasonlitottál rá

J.J.P.  Van hasonlóság köztetek

N.J.Van hasonlóság!

F.I. Nagyon szép finom arca volt!!!

S.J.E. Megejtő tekintet.

I.K. Csodálatosan szép a néni.

Z.N. Nagyon szép!

B.T..Ingrid Bergman

G.B- Gyönyörű hölgy!

M.B. igen nagyon szép. Gyönyörű

 egy érdekes és szép könyvecskének volt a bemutatója (MJAK ürügyén is, azért nem bántam volna, ha annyi kihagyott idő után informálisan legalább összejövünk), na mindegy egy társunk irt veretes, patinás szövegeket fotós férje fotós barátjának fotóihoz

engem  a fotók nem inditották volna meg ennyire a fantáziámat (persze nincs is nagy fantáziám)...

rengeteg és meglepő asszociáció hangzott el...finom, igazi irodalmi szövegekben - s állitólag napi egynél többet nem is ajánlanak belőle, nehogy megfeküdje a gyomrunkat

a beszélgetés (mi elég szaggatott volt, főleg a levezetőjét illetően) abban a bűvös körben folyt, hogy mi a műfaja ezeknek a szövegeknek,próza? lira? reflexió? netán novella... stb

szerintem esszék - miniesszék, a szó igazi értelmében... mondtam is a beszélgetés után , meg azt is hogy fölösleges skatulyákba szoritani valamit ami nem fér bele

(de nem értett velem egyet B.Z.)

mindegy, könytáron kivül mi tagok még beszélgettünk, mert arra is volt igényünk! :) (miközem láttuk buszához elsietni B.Z.-t)

 tulajdonképpen bagatell ügy, nem is kéne leirni, de mégis, mert van benne valami önmagán túlmutató...de én csak leirom a (bagatell) történteket

megnéztem a mai étlapot, s láttam, a Gloriusban rakott krumpli van, kedvenc (házi) kajám

gondoltam, még jó idő is van, elmegyek, s leülök kint a teraszon

dél előtt odaértem, alig voltak, csak egy fél asztaltársaság (akik később kiegészültek)

többször elment mellettem a felszolgáló lány, de türelmes voltam, mit egy lassitott felvétellel, először hozta a menülapot (hiba szóltam utána, már tudom, mit kérek),

s aztán lerakta asztalomra egy tányéron az evőeszközöket

még később megkérdezte mit kérek, mondtam zöldborsó levest s rakott krumplit

hosszas várakozás után megjelent a levesem

közbe azért jöttek, új vendégek, minden asztal mögé kerültek..

ők is többnyire várakoztak...

egy négyes asztaltól, dolgozó nők fel is állták, mert még csak meg se kérdezték tőlük, mit akarnak

közben  egy felszolgáló még felsorakozott, egy idősebb, aki szaladó lépésben közlekedett, folyton attól féltem felbotlik az ernyőtartóban (ő szedte le futás közben a levesestálamat)

(állitólag azt kérdezte meg egy nőtől, hogy biztos-e hogy azt akarja kérni másodiknak, amit)

ez már gyanús volt, megjelent az én kis felszolgálólányom, és közölte velem, hogy sajnos nem tud rakott krumplit adni, mert elfogyott... elcsodálkoztam, dél előtt itt voltam, alig voltak (igaz, fent igen, utánam jöttek pl a polgármesterasszonyék)....szerintem ha időben kihozzák a másodikat,akkor még van rakott krumpli is -tulajdonképpen ezért jöttem, mert imádom a házi ize miatt- , de levegőnek néztek,. na mindegy, mi van még? brassói ,,az talán még van -mondja- bár láttam, utánam még sokaknak azt hozott...mély tányérban

nem volt kedvem lent maradni, felmentem a kávézóba, mondtam megiszom egy kévét ott.. máris csinálja...

hozta is nem soká a tálcán a kávét , sütit., hideg szódát.. azzal hogy EZ HÁZUNK AJÁNDÉKA

fel se fogtam, mi van, hogy..

mert nem akarja hogy haragudjak, de ideges volt. meg egyedöl volt,,.stb

de mondtam én nem haragszom... és tényleg nem

finom volt a kávé

fizetéskor mondtam, szó se lehet róla,hogy elfogadjam ajándékba a kávét,de hajthatatlan volt

végül is barátságban váltunk el, de jobb lett volna ha kifizethetem a kávém (is)

nem fogok szólni máskor, olyan érzékenyek az emberek (akárcsak én:)

kiittam a nyár poharát

vaniliafagyit mellé

várom már az ősz hívását

de ő még nem lépett elém

vár ő is.

elidőzve bágyadt napnál

madarakra hallgatózik

enyhülést vár a késő nyár

a sok-sok szomorúságra

mivel jócskán ő is betelt

maradjál akkor, maradj hát

vigasztaljuk egymást

mi ketten!

Ilyen de rég volt...

Évek óta  - nagyobb ünnepekkor legalább Szegedre jártunk be istentiszteletekre, mert a mi neológ zsinagógánkat már 1965-ben lebontották a fejünk fölül .Volt még egy darabig egy szerény imaszoba, aztán az se... a neológ zsinagóga helyén ma egy emlékjel áll emlékeztetőül a 100 évvel azelőtt, 1914-ben emelt egykori templomra és a holokauszt áldozataira nem kevésbé----az ortodox  zsinagóga sokáig romosan, de megmaradt, s épp a napokban lett újjáépítve, látogatóközponttal kiegészülten átadva. és most Szegedről átjőtt a vezetőrabbi Kendrusz Attila előimádkozó társával Mátéval... péntek esti istentiszteletet tartani. Úgy volt, hogy mi is ott lehetünk, személyesen, de végül - a covid járvány miatt - ez épphogy meghiúsult - de online ill, zoomon részesei lehettünk a felemelő imáknak... énekelhettük a löho dajdit, meghallgathattuk a hetiszakaszt...

és a kamerával egy rövid látogatást tehettünk a szép helyszinen (ha mi , makóiak ismerjük is, jó érzés volt újra látni)

Köszönjük Kendrusz Attiláéknak, - akik siettek vissza, hogy még gyertyagyújtás előtt Szegedre érjenek - ezt a különleges élményt,

s reméljük lesz még folytatása, s  talán személyesen is....

 szeptember 6-án Makón

                        (l' hommage Babits: Május 23 Rákospalotán), (1912)

                         "Mindnek: "Félre vakult csökevény, s ti koholt ideálok!

                                             Nem játék a világ! Látni, teremteni kell."

Pest utcáin forrong a nép

Én  laptopomon nézem

az eseményeket

a charta átadását

kézről kézre

a parlament 

kőoroszlánjáig

még jó hogy van ez a

vivmány, nem "fizikálisan"

(a közvetitő kedvenc szava)

de ott vagyok én is...

a tüntetők között

vonatom rég elakadt

a járvány is visszatart 

de oda vágyom 

hol zajgó tömegen 

most úr

a szellem

s hol tán

Magyarország

újabb betegágyán

megszületik

a Jövő

1920

 

 

 mindig utolsó pillantást 

vetek a marosra

nem tudom mikor lesz

tényleg az

de tény

ma alig tudtam

feltápászkodni

a padról

s tekintetem lánccal

kapcsolódott a marosba

szeptember 5-én

2020-ba'

 

 nem tudom feltűnt e nektek, hogy ezeket a tüntető színművészetis diákokat -tartalomtól függetlenül bár fúggően is -élvezet hallgatni

hogy maszkban is krisztálytisztán lehet érteni őket, gyönyörűen beszélnek, magyarul(!)

a maszkjuk fölött a tiszta  tekintetük tele értelemmel,érzelemmel---

emberek

ne hagyjátok eltiporni őket

bennük a reménységünk

előbb bementem a zárt részre, bár nyitva volt az ajtó, de aztán meggondoltam, s kimentem a teraszra (elfogott valami bezártság, fulladásszerű érzés)

jó volt az ebéd a csontleves, s sült csirkecomb héjas krumplival, gesztenyepüré már belém se fért volna

na jó, befejeztem, gondoltam felállok, az még ment, de elindulni már alig tudtam,a lépcsőkön meg fel fizetni, szó sem lehetett róla

visszazuttyantam..a figyelmes felszolgálólány már hozta is a tárcáját a fizetéshez

de mondtam, kérek egy kávét , hátha attól erőre kapok,

és igy is lett... fel tudtam lépcsőzni és ott fizetni

hogy micsoda sikerélményeim vannak!