mivel jó idő van még, elfoglaltuk a tágas udvart, s plant air dolgoztunk

bár sokáig csak gyönyörködtünk a természeti környezetben, ebben a már nem nyárban, még nem őszben, élveztük a szabad levegőt s beszélgettünk 

megcsodáltuk B M eleganciáját, zöld fodros-csatos ruháját, ami egyikünket  meg is ihlette, Sz.I. lefestette....

B I viszont tengert (kéket zöldet ) festett egy lapra akrillal, számomra a végtelent megjelenitve...

Sz. lerajzolta a kiszuperált Erdei Ferenc szobrot a maga sajátos markáns (vad) stílusában de a tekintetét tökéletesen visszaadva

később még fel is mászott a szekér bakjára s onnan rajzolta csak benne látott csodaszinekben a mi teraszunkat a skanzen háttérrel

Gy. viszont a szekeret és környékét, művészien,..

én főleg csak bambultam, meg "közkivánatra"  beszéltem, úgy látszik az jobban megy,mint a rajzolás

(de én is elkezdtem B.M.-t rajzolni festés közben, csak félbemaradt, mert előbb elment), meg egy sötét lapra az előttem levő muskátlis ágyat festettem pasztelporral meg a háttérfát (persze a levelekből senki se mondaná hogy muskátlik, viszont jól hatottak)

***

hat után vezetőnk N. szomorún és felzaklatva jött hozzánk, s közölte, hogy mig mi itt idillben leledztűnk, a múzeum sarkán elütötték az ismert , többnyire támolygó, hajléktalant... s még itt vannak a mentők, rendőrök... ez minden idillt szétrombolt, s némi várakozás után óvatosan, kerülővel távoztunk... a helyszinről

egyikünk azt mondta tán jobb neki igy, amilyen élete volt... de én azt mondom, minden élet élet, és mindennél többet ér....