szeretek Szegeden a TIK és Bölcsészkar közti park egyik padján ücsörögni , meg ez praktikus okokból is előfordul - mikor lányom Szegeden van (vagy a TIK-ben vagy az egyetemen és így idő- és térveszteség nélkül tudhat/ok vele találkozni)
általában csak a szép zöld pázsitot látom, mögötte, az üvegfalak mögött csak a sejtett olvasó-gépező egytemista alakokkal, jobbra a maximum ablakával szemben az 56-os emlékmű-szoborral (az akkori egyetemistákkal), néha egy-egy járókelő elsétál vagy elsiet előttem, egy-egy kutyával vagy babakocsival... - itt nyugodtan szemlélődhetek, olvashatok, a jó, friss levegőn... (nyugalom van, érdekes módon, balra, szemben a "Nyugi" nevű (szórakozó?)hellyel... mondjuk ott, én még sose jártam, én máshol keresem a nyugalmat, pl. pont itt, egy padon...
most viszont volt, ami kissé felkavart, a füvön most le volt teritve egy ponyva, kifeszítve egy háló, és ülve röplabdáztak rajta, fiúk, lányok, oldalt egy tolószék, aztán láttam , valószínű egyikőjüké, egy nő ment el előttünk két gyerekkel akik közül a nagyobb megállt bámészkodva, és csodálkozva rákérdezett, mit csinálnak? labdáznak mondta az anyja, majd nyelt egyet, és így folytatta, azért ülve mert nem tudnak felállni... majd továbbmentek, aztán láttam, hogy a labdázók között voltak olyanok is, életerős, vidám lányok, akik bizonyára tudtak volna állva is játszani - és a fiú -akié a tolókocsi, mert a lába nyomorék, (és valóban arra nem alkalmas hogy járjon vele,)- is nagyon életerősnek, látszik (a lábától eltekintve) és folyton mosolyog és energikusan üti vissza a labdákat , és hívott másokat is közéjük játszani, nem is eredménytelenül, később kisfiúkat láttam még köztük játszani és észrevettem a nyomoréklábú fiú piros pólóján a feliratot, ami nagyon igaznak tűnt:
VELÜNK AZ ÉLET JOBB.
valami esélyegyenlőségi nap volt....
jó lenne, nem csak egy napon...
aztán jöttek lányomék , a TIK kávézója felől, a PHD órájukra, én meg paparazziként próbáltam lefotózni őket (ez a teljesen homályos de életszerű, mozgalmas, jóhangulatú kép lett):
majd, hogy lelepleződtem, gyorsan odasszaladtam közelebbre, a táskám is a padon hagyva, de kérve, hogy ők közben tartsák szemmel...
és csináltam két konszolidáltabb (csoport)képet róluk, a jobb szél - függetlenül attól, ki áll ott- homályos lett... valami lencsehiba történhetett? mindenesetre jobb ez igy, mint a filmen Robbin Williams által alakított figura esete, aki- sajátmaga- homályosodott el... (persze ez a valóságban lehetetlen! de átvitt értelemben, belülről , nagyon is meglehet... bizonyos esetekben avagy az évek múlásával...)
aztán visszaültem a padra Popper legújabb könyvével a kezemben, olvastam tovább (újabb megerősitést kapva pl. arra nézve, hogy az ember ne állítson fel magának szabadságát korlátozó tilalmakat, pláne fogadalmakat , és hogy milyen jó, hogy a zsidó vallásban, engesztelőnapon (Jom Kippur )ezek feloldására van ima...sőt én már újév (RAS HASONO) délelőttjén találtam egyet, hiszen ezek a napok, újév és engesztelőnap között egybefolynak, ezek az u.n. "félelmetes napok" amikor eldől beirnak-e a jók életkönyvébe, amikor megbánhatjuk ami rosszat tettünk, Isten, mások, vagy akár önmagunk ellen! és feloldozást is kaphatunk, a fogadalmaink alól is, hogy új lappal kezdhessünk, úgy hogy már új év este megtörtem a majd' 4 éves húsevési tilalmamat, (mert már gátolt...)úgy érezve, hogy most már megtehetem, tiszta szivvel... miközben visszaültem, odajött hozzám a szomszéd pad felől egy munkásruhás ember egy szendviccsel a kezében, hogy máskor ne hagyjam ott a táskám, mert igy szokták elvinni, de ő, illetve ők,- mert addigra odajött a haverja is -, vigyáztak rá... (először is azt hittem, hogy valamit kérni akar, de most utólag is, hogy talán anélkül is adni kellett volna neki valamit? (micve?!) ... meg esetleg legalább a kiguruló labdákat visszadobni a röplabdázóknak? nyitottabban s "szabadabban"kellene élni..., valóban!
besötétedésig olvastam, volt fölöttem egy kandeláber is, kellett is mert 7-kor már szinte sötét van! lányom 19,15-re rendelt taxit az egyetem elé , ahol órája van, hogy elérhesse a még elviselhető időben induló ( már nem intercity )vonatot, Pestre, a Nugatiba
mikoris megint odajött hozzám a szendvicses önkéntes táskaőr, bár már szendvics nélkül, hogy kérdezne valamit:
és szaggatottan, tagoltan megkérdezte, a TIK épülete felé mutatva:
ÖN TANÁR ITT?
mondom, nem, és ez amúgy is egy könyvtár, és csak nagy sokára jutott eszembe, hogy amúgy meg eltalálta a foglakozásomat, mert tanár lennék )azaz voltam), csak éppen máshol...
tanulni viszont itt tanultam, tanárnak, a hátam mögött levő BTK épületben, ahol most a lányom, ill. ahonnan épp kilép pontban 1/4 8 kor a már várakozó taxihoz...
(meg jut eszembe, újabban sokat találkozom az egyetemi épületek környékén kedves volt évfolyamtársammal P. Mikivel, aki itt az egyik tanszék vezetője, nagyon jókat eldumálgatunk mindig, épp olyan kedves-mosolygós, figyelmes ember , mint volt mindig is,l-ányomhoz is az, miután kiderült, hogy erre az egyetemre jár, sőt a tárcáit az egyetemi lapban nagy érdeklődéssel és tetszéssel olvassa is - szóval legutóbb megkérdezte tőlem, elmenőben, kicsit tétován, hogy "te itt tanitasz, valahol?".... hm úgy látszik "túl/korosan" egy egyetem környéken inkompatibilis tartózkodni (?) pedig járok én a TIKbe időnként "diák"ként, Szabadegyetemre is, meg beültem ugyancsak öregdiákként, "vendég"hallgatóként, A Dúl Antal -féle Hamvas előadásoktra is az egyetemen egy termébe... (mert hogy jó pap, akarom mondani - tanár, holtáig is...tanul)
aliz2. :: 2009. szept. 24. 22:02 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: egyetem, epizod, konyv, lanyom, olvasas, SZEGED, unnepek
