A KULTÚRA FOLYTONOSSÁGA 2008

egy pillanatra lustaságból azt hittem , nem megyek el a múzeumba a délutáni Nyugat-előadásra, sokszor hallottam már a - különben nagyszerű, sziporkázó - előadót, hasonló témában is, a múzeumba, sőt az Espersit házba is rendszeresen járok, de aztán egyszer csak arra gondoltam, minden átmenet nélkül, hogy a kultúra az, ami igazán életben tart, ami tartalmat adhat a napjainknak (legalábbis az enyémeknek), és milyen jó, hogy kimeríthetetlen

és rápattantam a biciklimre (ahogy felsőszomszédnéni mondta a múlt héten:) akár egy paripa, s pillanatok alatt, még kezdés előtt a Múzeumba értem, ahol az alsó szintű kiállítóterembe több sor szék volt berakva L alakban, s az egyik sor végén volt még üres szék is, épp egy volt tanítványom mellett, aki a IV-es osztályát hozta el. Aztán az első sorban meg felfedeztem az én volt magyar tanáromat. Adjuk át a stafétát. Már 3 generáció, aki-ami az egykori makói irodalom bűvöletében él,

akár az irodalomtörténész előadó, Bogoly József Ágoston, aki csak pár éve jött ebbe a városba, s azóta is kutatja s tárja fel a város "végtelen" szellemi múltját - mint forrást. Az előadása címe: "A Nyugat hatása Makó irodalmi életére" volt, de néha úgy tűnt, mintha fordítva lenne: hiszen Juhász Gyula, József Attila,... itt (is) alkottak, Makón. (Itt írta, állította össze Attila első kötetét, a Szépség koldusát, amihez Juhász Gyula írt beajánló Előszót - mint tudjuk; "József Attila Isten kegyelméből való költő... szeressétek" - szeretjük is!... de az ismert makai József Attila portré kiegészült egy új adalékkal, amiről még nem hallottam; látható, hogy az ifjú József Attila ráncolja a szemöldökét, nos, állítólag tanulta ezt a szemöldökráncolást, hogy komolynak látszódjék, hogy így tudjon majdan emlékezni rá a kultúra. (Hát, emlékszik rá - valóban - de nem ezért.)

Mivel az előadás(sorozat) "interaktív, vetített-képes", láttunk filmeket is: Pilinszky Impromptu c. versét mondta, egy a versét megjelenítő látomásos rajzfilmre.

Majd a makai szellemi élet jólismert állóképei: Galamb Ödön tanár, Sajtos Gyula újságíró (mindketten megírták könyvüket, emlékeiket József Attiláról.) Diósszilágyi Sámuel (még emlékszem én is a doktor bácsira), Eperjesi Kálmán ( az egyetemi színvonalon tanító osztályfőnök - lánya engem tanított, én meg az unokáját), Balog József (az osztálytárs-jóbarát, akinek lánya Jné Balog Tünde köztünk él és alkot - olykor összetévesztenek vele, mellesleg) , apja nyomdász volt a TEVAN-nál s a polcaikon Attila is ilyen szerzőket láthatott a könyveiken, mint: Anatol France, Karinthy, Kosztolányi, Krúdy

aztán a zene - "a megszólalható belső végtelen"- Debussy La Mere, (ugyanebben az időben szimbolizmus , impresszionalizmus az irodalomban is), képek a párisi Debussy múzeumból, s a kapcsolat Makóval? Sőt: az Espersit házban, aminek könyvtárában ott volt az "Esztendő" c. folyóirat, benne Bartók írása Debussyról, zenéje Kelet-európai hatásairól. Bartók koncertezett Makón is - Diósszilágyiék meghívására. - J. A. internátusi szobájába is beleszűrődhetett az igazgató lánya, a múzsa Gebe Márta zongorajátéka. "Távol zongora mellett", "zenébe öltözött járókelők", "dallamok a kisváros házai fölött" - egy átszellemített Makót látok az előadó (szépítő?)szavai mögött.

aztán az Espersit ház enteriörjének képe; a szobák, tele könyvekkel, festményekkel... "kultúrbarlang"-nak nevezte a gyakran itt vendégeskedő-alkotó Juhász Gyula, aki itt mondja azt is, a(z akkor még meglévő) Szinházban jubleumi ünneplésekor az őt köszöntő Tettamantinak (aki J. A. irodalomtanára, mellesleg családuknak is barátja) válaszként, hogy "a szeretet költőjének vallom magam."

aztán filmen megint zene: Mendelsohn klasszicizmus és romantika közt, egy francia csellóművésznő játssza, anyja kíséri zongorán, aztán az Eszmélet Latinovitscsal, ("nem tudok mást, mint szeretni" - igen ő is )

meg a "Reménytelenül ", a "Talán eltűnök hirtelen" - Vanilla Ágnes klippjén... - feloldásként?

A múzeumigazgató még invitál az Espersit Irodalmi Emlékházba - az előadó által "éltető forrás"-nak nevezettbe, "ami nélkül nincs út a szabad tengerekre" - hányszor voltam már ott!, " a kisvárosi otthonosságban" (tengeren jóval ritkábban!), de azért átmegyek még, bár ott már csak egy általános iskolai osztályt látok (a mindig újak! jól van így - viszont a kísérő tanárjuknak ugyancsak osztályfője, magyartanára voltam. )

csak két képet csinálok (remélem nem tilos) a tablóról (J. A. nincs rajta, csak az osztálytársak), és az Espersit házi enteriört, amiről megint szó volt... jónéhány éve itt készítettem már képet, mikor nagynénémmel és anyukámmal (ki József Attila iskolatársa volt) látogattunk el ide... ők már nem tehetik...