A művészet templomai sorozat esedékes darabja Dali fiatalságáról

sor áll a hagymaházi pénztár előtt, hosszú, és lassú mindenki, mintha nem múlt volna el már 16 óra, a film kezdési ideje, nem is erre várnak!? s mintha nem toporognék már türelmetlenól oldalt...

le is késem, kisfilm megy , Dali rajzait felhaszanálva. s röpke egy óra alatt vége is a főfilmnek (annál is röpkébb, mivel belealszom)

azt mindenesetre megtudom, hogy micsoda hendikeppel indul az életnek Dali (három évvel születése előtt meghal a bátyja, s ó az ő nevét kapja szülei kárpótlásául: Salvador, s ő maga is ezzel magyarázza, hogy annyira önmaga akart lenni, különálló s egyedi személyiség a devianciáig... s hogy nagyon félt a haláltól...(meg egyebektől)

képeket alig mutattak tőle...  sajnos

remélem lesz egy jobb , művészetközpontúbb folytatás!

Ma reggel, a redőny felhúzása után ez a téli látvány fogadott az ablakon át:

Dermesztő de szép látvány, ugye?

Szeretem ezeket a fákat... akkor is ha zöld, akkor is, ha arany, sőt még kopaszon is.

("szép a tavasz, szép a nyár is, de szebb az ősz...")

hogy a tél legszebb-e? szegény Attilának az volt, ismert és ki is mondott okokból

én nem teszek fokozati sorrendiséget

nekem mindig az tetszik, ami épp van

most a tél...

mindig az, ami van...

bölcs életfilozófiának se rossz

("carpe diem")

aliz2. :: 2008. dec. 27. 8:39 :: 12 komment :: Címkék: elmelkedes, foto, idojaras, JOZSEF, vers

 KOPÁR ágak

mit csinálnak?

Tavaszt várnak

mi felöltözteti őket

pompás-zöld ruhába

újra

esetleg még előtte

a hó is fehérbe

Bevallom, én már ugyancsak várom, hogy vége legyen az "ünnepeknek"... főleg azért is, mert tele vagyok tennivalókkal, amiben most gátolva vagyok, bár lehet, hogy ez a gátoltatás elhúzódik a jövő év elejéig is, mert sokan a karácsonyi és újévi "ünnepek" közti időt is annak, de legalábbis munkaszünetnek fogják fel. Aztán meg az új év is egy nagy pangással kezdődik. Az üzletek is addigra kifosztva, legfeljebb ajándékcserék zajlanak bennük... (Olvastam valahol, hogy valaki az életét szeretné kicseréltetni... nem rossz! de vajon hova tudja visszavinni , cserére?... talán-talán magamagánál kéne elintézni, megoldani...)

tulajdonképpen születésnap a karácsony, Joshua ben Mirjam (ismertebbé vált nevén Jézus) születése napja, nem is értem, miért két illetve majdnem 3 nap... bár valójában a fény ünnepe is a karácsony (akárcsak a Chanuka) és a fény várakozása már előbb is elkezdődik, az adventtel, ami hónapnyi, a menora is 8 ágú gyertya, amit fokozatosan gyújtunk meg, akárcsak az adventi koszorú négy gyertyáját - fokozatosan hetente... hogy legyen már több fény, több szeretet a földön!   

az ajándékokkal is ezt próbáljuk kifejezni

csak ezt ne higgyük , hogy ezzel letudtuk, a következő évig - mint ahogy azt se kellene, hogy a világ már  meg van váltva, nélkülünk

akinek a születését ünnepeljük, csak elkezdte... nekünk kellene befejezni! fotó

(mindannyian Isten gyermekei vagyunk - ő mondta!)

(ha nem is viselkedünk sokszor ennek jegyében s ehhez méltóan - ezt mondom , most, én...)

én ezeket kaptam "lyányomtól", akinek nem is kellett volna semmit se ajándékoznia, hiszen ő maga az Ajándék nekem, születése óta, és mert anélkül is....tudom, szavak nélkül is, amit tudok, karácsony ide, karácsony oda, de különösképpen jól esett mégis  a képeslapra leírt levele... aminek tartalma viszont maradjon a titkunk. (úgyse lehet egyszerre lefotózni a hegedülő angyallal (akinek muzsikáját csak éteri fülekkel, de azért lehet hallani - én legalábbis hallom; még egy kis zongoramuzsika is belekeveredik...)

aliz2. :: 2007. dec. 26. 12:40 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: ünnepek

egyszerre ünnepeltük - 24-én - a chanukát és a karácsonyt 

a menora, aminek a 4. gyertyáját gyújtottuk meg, fenyőágak közül "nőtt ki"... (kicsit emlékeztetve lányom gyerekkori rajzára, amelyen a karácsonyfa "tartalmazott" mintegy vázként menorát.)

elénekeltük a "Moaj zur"-t is, de/bár a "Mennyből az angyal"- ra valahogy nem került sor - remélem így is "lejött hozzánk"...

fotókat nem csináltam - a gép néha (vagy inkább sokszor, ha nem mindig!) zavaró tényező tud lenni - de a szemeimmel fotózok olyankor is, befelé, magamnak, majd néha előveszem, ünnep után is.

Viszont a Nyugatiba érkezésem után , és visszautazásom előtt csináltam képeket.

A West end hatalmas, tetőig érő karácsonyfáját (a csúcsa már rá se fért a fotóra) - alatta épp mosolygós kinaiak fényképezkedtek...

Aztán, visszafelé, a Nyugatitól 3 megállót villamosoztam a Wesselényi utcáig, majd pár háznyit besétáltam a megállótól, az 55.- számig, s ott lefotóztam a házat, amiben, egykor, apukámék laktak. 

Most láttam 2.szor a házat, 1965-ben -külföldről hosszú idő után hazalátogató nagybátyám mutatta meg- először; ugyanúgy álltunk a házzal szemközt a járdán, a túloldalon,  felnézve a nevezetes ablakokra, visszaemlékeztem az anekdotára is, amit közben mesélt nagybátyám, arról, hogy zajos, kiabálós kisfiú lévén  mindig rászólt a haragos házmester, akinek volt egy örökké rikácsoló papagája, mire egyszer egy újabb "Lacika, ne kiabálj!" ráripakodás alkalmával vissza is vágott: "Miért? A papagájnak szabad?!"

Most csendesek voltak az ablakok, a ház, az utca - sőt az egész város...

Minden túl csendes!

aliz2. :: 2008. dec. 26. 2:04 :: 6 komment 
Kategóriák: ünnep :: Címkék: fotok, kapcsolatok, unnepek

p. t.   addig ajánlgatta, hogy a végén megrendeltette velem a Végtelen tudat c könyvet, amit - most látom - a Szemmelweisz kiadó jelentette meg, hollandból forditva.

egy orvos azaz kardiológus írta hát, és a megközelitése is orvosi, nekem meg elég nehezemre esik azaz a szememnek a bolhabetűk miatt

tulajdonképpen a már jól ismert HKÉ-kről ir, mélyrehatóan

rájöttem, hogy (szerinte) életveszély is válthat ki HKÉ-t, no és arra, hogy egyérteműen ezem volt anno a tanári szoba összehúzott székein pontosabban FÖLÖTTE. csak én nem vártam meg. hogy a plafonig emelkedjek v uram bocsá' AZON IS TÚL NETÁN.

A TESTELHGYÁS UTÁN RÁJÖTTEM, HOGY

vissza kell jönnöm, s feltápászkodtam

de a változások, amik ezután történtek megtörténtek (és történnek.....) ugyanazok