igazán érdekes, feldobó élményben volt részünk
egy kamion-szinpadnyi operaelőadásban
Donizetti csengője . némi mai, anakronisztikus beütésekkel
igazán mint vigjáték is jól múködött, önmagában, remek szinészi alakitásokkal...a zenei élményről nem is beszélve!
köszönjük
(az Operához méltó volt - Makón is)
nézem a régi fotókat, mondjuk 60-as évek, pedig reményteli volt,,s mégis ezek a fiatal arcok mind világfájdalmasak
amilyen az enyém is volt
igaza van S de Beaovoirenak a könyv cimében, mint már sokszor megjegyeztem
a kor meghatároz, s még uniformizál is!!!!
pedig elvieg szórakozóhelyen vannak, az Ifjusági Parkban, s tömegesen...1968-ban
búval-béleltek voltunk (én ekkor már 2 éve tanitottam)
s aki véletlenül nem, szégyelli(?)
emlékszem... fiatalon, húsz évesen, mikor a legvidámabb is lehettem volna, épphogy nagyon búval-bélelt voltam. Sokat sirtam is...
A nagybátyáméknál nyaraltam Nyugat-Európában... 64 nyarán. S a nagynéném sehogy se értette, emlékszem , épp Nizzában, hogy mi bajom is nekem...
Szerinte semmi okom nem lehetett a szomorúságra, ha lett volna egy nagy csalódásom, akkor megértené - mondta
Egy nagy? Hát az nem volt, de sok kicsi... válaszoltam, nem valami meggyőzően...
és tényleg
mintha egész életem ezt a képletet vitte volna végig, kis csalódások sorozatát , de az olykor többnek is túnt, mint ami egy nagy lett volna, mert azt ki lehet heverni, de ami mindig van...? s ami elsősorban minket, önmagunkat illet??!!! Igen, azt hiszem, magamban csalódtam igazán...(s csalódok mindig)
------
haladok a biciklimmel...a panellházak előtt
de előttem, utamban két vidám lány
felfelé néznek
valamit várhatnak a magasból?
odaszólok, igy van.- e, mert akkor kikerülöm őket, nehogy a fejemre essen valami
de rám se hederitenek
viszont ahogy sikerül letérnem, már zuhan is fentról valami
felveszik, ó, csak egy kulccscsomó - csörgetik meg nagyvidáman
hát mit gondoltak, hogy törte volna be a fejem, csak egy kulcscsomó ?! (fizika, óh!)
álom
nagy hajam kibontva lóg, össze akarom fogni cherbourgi erernyősen (emlékszem anyu is mindig mennyire szerette mikor néha igy hordtam, összefogva)
ki is próbálom, de meg kell állapitani a hajam minősége is rösszabb, meg nem is áll jól az arcomhoz...
(ja,elmúlt pár év azóta, valószin mr C D-nek se állna jól)
olvastam, hogy maga Zuckerberg mondta(?), hogy a mostani facebook, már nem az amit inditott, nem lehet ráismerni...
magam is elgondolkodom, van-e még értelme itt maradni, micsoda társaságokba keveredhet igy az ember
mégha szigorúan csak az igazi ismerősöknek engedek szabad bejárást is..az oldalamra
a történetek pl olyan alpári , izléstelen videok mellett vannak, hogy mától elhatározom, én ugyan nem gyarapitotm,,
vannak (többnyire bugyuta) bejegyzések, amikhez hozzá se lehet férni a reklámoktól (amik szintén bugyuták)
persze (?)akad néha néhány olvasásra érdemes bejegyzés is, meg fontos hir
de ez elenyésző
igaza van unokámnak, aki meg is ró a fbookon tartózkodásaimért
mellőzni kéne...
csak ne raktam volna fel annyi becses (ma már) "emléket " rá! - mikor még az volt, ami....
gondoltam egyet, eszem a Roccoban, az ebédem felemás volt..
ültek néhány asztalnál persze, de több volt a még üres, egyiken mintha nem is lett volna reserved tábla, de mikor közelebb mentem, láttam, hogy ezen is van.
megkérdeztem a pincérnőt mi a helyzet, majd utána néz, de a másik jött ki, aki egyből mondta, hogy most néztek utána a rendeléseiknek, mind foglalt. És hamar jönnek? Hatra - mondta, (hát most háromnegyed 6 volt...)
de bent van hely!
Sehol se jó? (bent még jobb is, mint ahova kint süt a nap - mondja a pincérnő) , bementem
csak a vacsim vége felé sütött be a nap, pont az asztalomra. sebaj, már megvacsoráztam
akkor lepódtem meg, mikor kiléptem, több üres asztal volt, mint mikor bejöttem. Ilyen hamar megvacsoráztak volna, akik lefoglaltálk?!
az előadás elején olyan szövegek hangoztak el a szinpadon a Presser könyve nyomán, hogy teljesen kiábrándultan már-már a zenéje se tetszett !!! Egy ellenszenves, kicsinyes, hiú, öntelt (fiatal)ember képe bongtakozott ki előttem....
Aztán a végére ez megfordult... visszaállt a rend, a zene bevont
azt hiszem, jót tett P-nek az öregedés, az érés
tán mág a zenéjének is
igaz is, a vége felé szinte nekrológok sorozatába váltott át az egész életút
kezdődött a Sulyok búcsúztatóval (és remek portréval)
az amúgy idegesitó mármár fülsiketítően ripacsokodó Murányi Tünde szinte (a nehéz termászetű de nagyon emberi) Sulyok Máriával azonosulva botorkált végig a szinpőadon , a dala meg mondhatni egy remekm...(a többiek gyertyával kezükben ülték közre...amik aztán végig ott maradtak... a szinpdon is
megrázó volt, ahogy a Somló Tamás (aTomi ) alakja megidéződött, majd Lauxé-
és az egyedülmaradásé
velük helyettük is itt van (maradt) ő... "törve nem"
(a könyvét nem fogom elolvasni, de a zenéjét mindig örömmel hallgatom!) (meg szomorkásan) (azk szövegei is jók)
a gyönyörű, szivhez szőló , szivből jövő dallamaival Í(Bármit is beszéljen. az . a zene számit!)
de igy is már csak egész hátul (de szélen!) jutott hely...
ez már harmadik ilyen alkalom, az elsőn nem voltam, a másik nem tetszett, akkor is zsúfoltság volt, s már csak oldalt legszélen volt üres hely, tán ezért is, rossz volt a hangzás...az énekesek meg nagyon amatőrnek tűntek (most csak kettő volt belőlük, az egyik nem, a másik tetszett...)
nadehát a teljességet tekintve varázslatos ez az egész
mennyi muzsikus a placcon , a vonósok mellett, fúvósok, is zongora , harmónika
tömegek
Biró Anita hegedűművésztanár óriási éredeme, hogy tanitvnyai különböző formációiba visszajárnak muzsikálni hozzá, a mi örömünkre is
egyszer nekem mondta is, hogy nincs családja, ők azok, de most elcsukló hangon, a koncert végén is elhangzott, hogy ők a családja...
igazán megható volt
s nagyon tetszett a Moricone!
