erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

alma mater könyvespolca

2025. július 22. - gond/ol/a

 


 

 

A padból a sorok mögé. Hetente megjelenő könyvajánló SZTE-s szerzők tollából származó művekről. Minden héten mutatunk egy könyvet, amelyre érdemes odafigyelni.
Szép versek 2025 (válogatta Turi Tímea)
„A sorsodban van, hogy menni kell,
de mintha a csalánok közé löknének,
mert az én sorsom gyáva, és nem sírok, nem emiatt,
de amikor a csalán leveleit morzsolom majd,
arra gondolok, hogy én nem mentem el.” (Veszprémi Szilveszter: Aki marad)
Turi Tímea 2008-ban végzett a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán kommunikáció és magyar szakon. 2004-től a Szegedi Egyetem című hetilap munkatársa. A Magyar Rádió külsős újságírójaként dolgozott. 2012-től a Magvető Könyvkiadó szerkesztője, 2017-től főszerkesztője.
A válogatásban több Szegedi Tudományegyetemhez kapcsolódó szerző is helyet kapott:, Simon Adri, Lanczkor Gábor, Kollár Árpád, Kis Ottó, Fekete Vince, Géczi János, Gergely Ágnes, Keresztes József, Zalán Tibor, Veszprémi Szilveszter.
A Szép versek antológia hosszú évtizedek óta meghatározó szereplője a magyar irodalmi életnek, hiszen minden évben gondosan válogatja össze az év legkiemelkedőbb verseit az aktuális folyóirat-kínálatból. A Szép versek 2025 kiadvány sem kivétel: újra egy gazdag, sokszínű és elgondolkodtató kötet született, amely hű tükre az év lírai termésének.
Ebben az évben a válogatásban helyet kapnak fiatal tehetségek és már befutott alkotók egyaránt, miközben a versek tükrözik a kortárs életérzéseket, a személyes és társadalmi kérdések iránti érzékenységet, valamint az irodalmi formák változatosságát. A Szép versek 2025-ben a hagyományos és az új hangok izgalmas találkozására lelhetünk, ahol a nyelvi játék, az érzelmi mélység és a gondolatok intenzitása egyaránt dominál.
Ez a kötet nemcsak a verseket kedvelőknek nyújt gazdag olvasmányélményt, hanem azok számára is izgalmas utazás, akik szeretnének bepillantani a mai magyar líra legjavába.

a csengő

 igazán érdekes, feldobó élményben volt részünk

egy kamion-szinpadnyi operaelőadásban

 



 

Donizetti csengője . némi mai, anakronisztikus beütésekkel

 



 

igazán mint vigjáték is jól múködött, önmagában, remek szinészi alakitásokkal...a zenei élményről nem is beszélve!

 




 

köszönjük

 

 

(az Operához méltó volt - Makón is)

a kor hatalma

 nézem a régi fotókat, mondjuk 60-as évek, pedig reményteli volt,,s mégis ezek a fiatal arcok mind világfájdalmasak

amilyen az enyém is volt

igaza van S de Beaovoirenak a könyv cimében, mint már sokszor megjegyeztem

a kor meghatároz, s még uniformizál is!!!!

 

pedig elvieg szórakozóhelyen vannak, az Ifjusági Parkban, s tömegesen...1968-ban 

búval-béleltek voltunk (én ekkor már 2 éve tanitottam)

s aki véletlenül nem, szégyelli(?)

 

 

sok kis csalódás vagy egy nagy

 

emlékszem...  fiatalon, húsz évesen, mikor a legvidámabb is lehettem volna, épphogy nagyon búval-bélelt voltam. Sokat sirtam is...


 

 

 


 

 

A nagybátyáméknál nyaraltam Nyugat-Európában... 64 nyarán. S a nagynéném sehogy se értette, emlékszem , épp Nizzában, hogy mi bajom is nekem...

Szerinte semmi okom nem lehetett a szomorúságra, ha lett volna egy nagy csalódásom, akkor megértené - mondta

Egy nagy? Hát az nem volt, de sok kicsi... válaszoltam, nem valami meggyőzően...

és tényleg

mintha egész életem ezt a képletet vitte volna végig, kis csalódások sorozatát , de az olykor többnek is túnt, mint ami egy nagy lett volna, mert azt ki lehet heverni, de ami mindig van...? s ami elsősorban minket, önmagunkat  illet??!!! Igen, azt hiszem, magamban csalódtam igazán...(s csalódok mindig)

------

csak egy kulcscsomó

 

 


 

haladok a biciklimmel...a panellházak előtt

de előttem, utamban két vidám lány

felfelé néznek

valamit várhatnak a magasból?

odaszólok, igy van.- e, mert akkor kikerülöm őket, nehogy a fejemre essen valami

de rám se hederitenek

viszont ahogy sikerül letérnem, már zuhan is fentról valami

felveszik, ó, csak egy kulccscsomó - csörgetik meg nagyvidáman

hát mit gondoltak, hogy törte volna be a fejem, csak egy kulcscsomó ?!  (fizika, óh!)

álmomban

 

álom

nagy hajam kibontva lóg, össze akarom fogni cherbourgi erernyősen (emlékszem anyu is mindig mennyire szerette mikor néha igy hordtam, összefogva)

 

 

 

ki is próbálom, de meg kell állapitani a hajam minősége is rösszabb, meg nem is áll jól az arcomhoz...

(ja,elmúlt pár év azóta, valószin mr C D-nek se állna jól)

a fb tündöklése és hanyatlása

 olvastam, hogy maga Zuckerberg mondta(?), hogy a mostani facebook, már nem az amit inditott, nem lehet ráismerni...

magam is elgondolkodom, van-e még értelme itt maradni, micsoda társaságokba keveredhet igy az ember

mégha szigorúan csak az igazi ismerősöknek engedek szabad bejárást is..az oldalamra

a történetek pl olyan alpári , izléstelen videok mellett vannak, hogy mától elhatározom, én ugyan nem gyarapitotm,,

vannak (többnyire bugyuta) bejegyzések, amikhez hozzá se lehet férni a reklámoktól (amik szintén bugyuták)

persze (?)akad néha néhány olvasásra érdemes bejegyzés is, meg fontos hir

de ez elenyésző

igaza van unokámnak, aki meg is ró a fbookon tartózkodásaimért 

mellőzni kéne...

 

 

csak ne raktam volna fel annyi becses (ma már) "emléket " rá! - mikor még az volt, ami....

 

reserved!

 

 gondoltam egyet, eszem a Roccoban, az ebédem felemás volt..

ültek néhány asztalnál persze, de több volt a még üres, egyiken mintha nem is lett volna reserved tábla, de mikor közelebb mentem, láttam, hogy ezen is van.

megkérdeztem a pincérnőt mi a helyzet, majd utána néz, de a másik jött ki, aki egyből mondta, hogy most néztek utána a rendeléseiknek, mind foglalt. És hamar jönnek? Hatra - mondta, (hát most háromnegyed 6 volt...)

de bent van hely!

Sehol se jó? (bent még jobb is, mint ahova kint süt a nap - mondja a pincérnő) , bementem

 





 

csak a vacsim vége felé sütött be a nap,  pont az asztalomra. sebaj, már megvacsoráztam

akkor lepódtem meg, mikor kiléptem, több üres asztal volt, mint mikor bejöttem. Ilyen hamar megvacsoráztak volna, akik lefoglaltálk?!

 

könyv vs zene

 az előadás elején olyan szövegek hangoztak el a szinpadon a Presser könyve nyomán, hogy teljesen kiábrándultan már-már a zenéje se tetszett !!! Egy ellenszenves, kicsinyes, hiú, öntelt (fiatal)ember képe bongtakozott ki előttem....

Aztán a végére ez megfordult... visszaállt a rend, a zene bevont

azt hiszem, jót tett P-nek az öregedés, az érés

tán mág a zenéjének is

igaz is, a vége felé szinte nekrológok sorozatába váltott át az egész életút

kezdődött a Sulyok búcsúztatóval (és remek portréval)

az amúgy idegesitó mármár fülsiketítően ripacsokodó Murányi Tünde szinte (a nehéz termászetű de nagyon emberi) Sulyok Máriával azonosulva botorkált végig a szinpőadon , a dala meg mondhatni egy remekm...(a többiek gyertyával kezükben ülték közre...amik aztán végig ott maradtak... a szinpdon is

 

 




 

megrázó volt, ahogy a Somló Tamás (aTomi ) alakja megidéződött, majd Lauxé-

és az egyedülmaradásé

velük helyettük is itt van (maradt) ő... "törve nem"

(a könyvét nem fogom elolvasni, de a zenéjét mindig örömmel hallgatom!) (meg szomorkásan) (azk szövegei is jók)

a gyönyörű, szivhez szőló , szivből jövő dallamaival Í(Bármit is beszéljen. az . a zene számit!)

lampionos koncert

vagy fél órával előbb mentem a múzeum skanzenjébe a lampionos vonóskoncertre

 







 

de igy is már csak egész hátul (de szélen!) jutott hely...

 

ez már harmadik ilyen alkalom, az elsőn nem voltam, a másik nem tetszett, akkor is zsúfoltság volt, s már csak oldalt legszélen volt üres hely, tán ezért is, rossz volt a hangzás...az énekesek meg nagyon amatőrnek tűntek (most csak kettő volt belőlük, az egyik nem, a másik tetszett...) 

nadehát a teljességet tekintve varázslatos ez az egész

mennyi muzsikus a placcon , a vonósok mellett, fúvósok, is zongora , harmónika

tömegek

 







 

Biró Anita hegedűművésztanár óriási éredeme, hogy tanitvnyai különböző formációiba visszajárnak muzsikálni hozzá, a mi örömünkre is

egyszer nekem mondta is, hogy nincs családja, ők azok, de most elcsukló hangon, a koncert végén is elhangzott, hogy ők a családja...

igazán megható volt

s nagyon tetszett a Moricone! 

ja és volt egy szenzáció,

 

egy zongoratanár (Ukrajnából menekült) 2 éve zenét is szerez, most volt az ősbemutatója egy Platon ihlette darabjának! (az akarat és sziv diadaláról, azt mondtá,k nem csak zene ez, hanem folozófia is) Nocsak! ?
 

 

süti beállítások módosítása
Mobil