az előadás elején olyan szövegek hangoztak el a szinpadon a Presser könyve nyomán, hogy teljesen kiábrándultan már-már a zenéje se tetszett !!! Egy ellenszenves, kicsinyes, hiú, öntelt (fiatal)ember képe bongtakozott ki előttem....
Aztán a végére ez megfordult... visszaállt a rend, a zene bevont
azt hiszem, jót tett P-nek az öregedés, az érés
tán mág a zenéjének is
igaz is, a vége felé szinte nekrológok sorozatába váltott át az egész életút
kezdődött a Sulyok búcsúztatóval (és remek portréval)
az amúgy idegesitó mármár fülsiketítően ripacsokodó Murányi Tünde szinte (a nehéz termászetű de nagyon emberi) Sulyok Máriával azonosulva botorkált végig a szinpőadon , a dala meg mondhatni egy remekm...(a többiek gyertyával kezükben ülték közre...amik aztán végig ott maradtak... a szinpdon is
megrázó volt, ahogy a Somló Tamás (aTomi ) alakja megidéződött, majd Lauxé-
és az egyedülmaradásé
velük helyettük is itt van (maradt) ő... "törve nem"
(a könyvét nem fogom elolvasni, de a zenéjét mindig örömmel hallgatom!) (meg szomorkásan) (azk szövegei is jók)
a gyönyörű, szivhez szőló , szivből jövő dallamaival Í(Bármit is beszéljen. az . a zene számit!)
