erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

az (ismerős) Zeneakadémia

2025. július 07. - gond/ol/a

 EGY ISMERŐSÖM LÁNYA DIPLOMÁZOTT zenei vonalon

kérdeztem, a Zeneakadémián kapta diplomáját?

erre kijavított(?), hogy nem főiskolán, EGYETEMen (most már, tudom), és magyarázásba kezdett, hogy mi fán is terem  a zeneakadémai,(mert a neve azért még az , szerintem) hol is van stb.. mint egy (legalább is zenei) analfabétának 

de leállitottam még időben, mondtam tudom, hogy hol van, épp eleget láttam, amikor a nagybátyámnál ltarózkodtam Pesten, ki pont a Zenekaadémiával szemben lakott, a Kertász ut sarkán (43), és amúgy is...

arra is emlékszem, hogy a másik (apai) nagybátyám, mindig kalapot emelt szabályosan  az éüület azaz a Liszt Ferenc )szobor) ELŐTT

Amúgy elég ritkán látogattam a Zenekadémiát (sajnos) , de emlékezetesen

emlékszem pl Ficher Anniera, Beethoven valameryik  zongoraversenyét játszotta, s játékán túl emlékezetes az a királynói tartás amivel bevonult , (s a zongora előtt is megőrizte)

Kóródy András vezémylése meg azzal vált emléketetessé, hogy zavaróan végig dudolta a darabot a zenekkarral, amit vezényelt tenki (kaló flóriánra is emlékszem a nézők azaz hallgatók sorában..

no és legutóbb Kobajasi Ken Icsiro hagyott emlékeket...

Szóval tudom, hol van a Zeneakadémia és mi fán terem!

(újabban a Solti szobor előtte elgondolkodtat, de modern labiritusával nem tud tetszeni) )

 



 

 

70 ÉV - 2ÓRA 21 PERC

70 év, 2óra 21perc vers

 2025. júl. 4. Magvető Podcast

kép a prideról

 

 én nem szeret(t)tem ezt a Prideot, a hivalkodó felvonulást, már maga az elnevezés is az (a méltóságos nem jelenhet büszkeséget, mire büszkék...?)

de most szombaton valami más törtértént, külsőségeiben is, izléstelenségnek nyomát se láttam, csupa szabadság szerető ember vonulhatott fel sohanemlátott számban.. minden tiltás ellenére

de engem egyetlen (azóta ikonikussá váló )kép ragadott meg, később több felvétel is készült róla (sztár lett)

 

l


1982 -


 

egy 80valahány éves ember (ki nálam is öregebb és hajlottabb) , ki botjába és segitő egykori ugyancsak ősz KOLLEGÁJÁBA KAPASZKODVA méltósággal vonult végig a szabadság- menetben..(mert úgy érzi, ott a helye, ahogy mindig is volt!)

Igen, Kőszeg Ferenc

egyszer láttam életemben, 2010.-ben

AZ Ex Szimpozium Rendszerváltás gyerekszemmel  cimú tematikus külön számának bemutatóján, hol lányom is fellépett, mert ő is irt a kötetbe.(sőt még a gorbacsovos karikaturáit meg egyebeket is megtalálam , turizmusait, igy ezek is a cikk mellé kerültek )

és ott volt az igazi rendszerváltó "hős" Kőszeg Ferenc is, igen, emlékszem rá...

és "büszke" vagyok most (is) rá, igen : rá büszke!

---

ezen a képen ő balra , lányom  jobbra a Sirályban (én képem)

 

 

 

https://aliz-napok.blogspot.com/search?q=sir%C3%A1ly+rendszerv%C3%A1lt%C3%B3

 

 

 

Kőszeg Ferenc (rendszerváltó felnőtt) most aranyos bácsiként idézi fel a rendszerváltás napjait; az elégikusnak (szerintem inkább nosztalgikusnak) mondott szövegei, gyerekei lábjegyzeti kommentjeit is tartalmazza - persze ők máshogy emlékeznek - most, felnőttként...

mindenki máshogy emlékezik...

már ez is múlt a történelem lapjain)

egy autodidakta polichisztor kiállításán

 mi lesz itt ? esküvő?

újabban korábban megyek kultúreseményekre, most túl korán? a Levéltár előtt népség, elállják a kaput, 

a kiállitót vőlegényként üdvözlik, ajándékékozzák, ölelgetik

kikerülöm őket

hamarosan annyira megtelik a még üres terem, hogy csordul ki az ajtón, a kiállitórészre

textilek, kerámiák, szobrok közé

mert hogy- derül ki már a megnyitón , művészünk mindhármat úzi, bár szeérnyen , őszintén tiltakozik a művész név ellen, (csak a lánya festőművészségét ismerve el, )jóllehet hivatalosan legalább is a népMŰVÉSZET mestere  Nadobán úr

 



 

amúgy meg autodidakta módon lett keramikus, szobrász... Textilszakon végzett, a textilaipari szakközépiskolában(?) ahol is Molnár Gyula dixilandes  volt a bilogia meg egyéb tanára, ő a vendégzenész, remekül klarinétozik, keretben, egy saját majd egy L Cohen szerzeményt., meginditóan..elcsukló hangon méltatja a "tanitvány", amúgy is elszorul a torka , mondja és halljuk is.. beszéd közben, elmúlt 70, ennek tudja be

 



 




 
H Pali barátként beszél róla, de preciz muzeológusként, kikereste a korábbi kiállitásai DOKUMENTUMAIT, IS...

 

AZ "IGAZi" SZOBRÁSZ NAGY JENŐ IS BESZÉLŐ PARTNER, DE Ő IGAZINAK TARTJA  szerény BESZÉLŐPARTNERÉT IS..!

aZTÁN KIMEGYÜNK  a levéltár kertjébe, hol hangulatos eszem-iszom vár,a kévé méregerős, lemondok róla, de jólesik a pohár szénsavas hideg viz, mert már szédelegtem, meg egy kis pogácsa is...

 

 

 

 


 

nomeg a levegő...a látvány...

lám az asztalon is kermia (bár a levtárvezető U ZS háztartásából)

visszamegyek a kiállitórészre, most már üres, nyugodtan velük lehetek és fotózhatok

 

 







 



Rudnay 100

 már egy órával a megnyitó előtt felmentem a kiállitóterembe, volt is egy negyedórám , amit teljesen zavartalanul és áhitatban e 100 éves festményekkel tölthettem, miket Rudnayék alkottak mvésztelepükön

 

(aztán jöttek, a könyvtárosok, a büféjükkel, a tévések a mikrofonjaikkal, a megnyitó HIVATALOS szereplőui. a muzsikusok stb, ekkor már kiültem a folyosóra, ne zavarjam őket. 

 




 

 

 

 



 

Előbb oldalt észrevettem a katalógust, egyet elvettem, kiderült később ajéndékba kapott mindenki..

 



 

de jó volt továbbra is a képekkel körbevéve... bár kissé megsötétedtek, - mikor visszamentem, a kezdés előtt helyemre,,,,

 



 

csupa Vén Emilt láttam, meg csupa Cacát első látásra...

s elgondolkodtatott.. én őket ismertem,! személyesen. Már én is történelem vagyok. A történelem tanuja. Hm.Persze Cacát is és Vén Emilt is  - idősebben... nem e fénykorukban..

 

Esprsit Caca széplány lehetett, József Attila is "megfestette", mint egy modellt első látásra (l Leányszépség dicsérete) Vén Emil töb
 


 


b képet is készített róla (az anyjáról is mellesleg),,,

 

 

 

Persze mindehhez a "népszerűséghez" hozzájárulhatott apja Espersit János mecénas lénye (róla egyébként  Károlyi készitett remek képet, s őt nem látom a Rudnaysok csoportképén, ellenben a hires lépcsős József Attiláson (Móra , Juhász stb igen)

 



 

 



 

 

"CACÁT" anyám jó ismerte, a lánya iskolatársam volt a gimiben (Árva veuzetéknévvel) Én is emlékszem az izes beszédére, kicsit harsány volt és közvetlen, szivesen elevenitette fel József Attiláról nem foszló emlékeit, a maga természetes módján

Vén Emilt a későbbi makói mtelep révén ismertem, ez volt az új múvésztelep legeleje 72 körül, a Kálvintéri iskolában, mikor is DI vel (és famulusával)ltöltöttem estéimet  (hm) egyszer hozzánk kapcsolódott Vén Emil is (el kell mondjam, hogy meglepett és rosszul is esett az a hang ahogy D I beszélt róla és viselkedett is vele..nagyon nem tetszett) Mintha nem tudott volna beilleszkedni V E a fiatalobb mvészek  közé? nem mondanám, ők nem fogadták be. De ez értékéből persze semmit se vesz el, őket minősiti... (Most hallom megnyugvással,hogy lett egy későbbi házassága,a 50 év korkülönbséggel...s van közös gyekekük is, s már unoka is V. Ágnes levelét fel is olvasták!) Meg arra is emkékszem , hogy volt egy - már kései - kiállitása a ktárban , ahol amúgy hideg volt, de a vörös, narancs árnyalatú képek mennyire felmelegítették a termet....

Egyébkétn azt hiszem anyu is jól ismerhette őt, fiatal korából, Weisz Emilióként emlegette (most hallom, hogy J Attila javaslatára magyarositotta a nevét...(Weisz a zsidó apa, Emilio az olasz anya öröksége...)

Na de ne pletykáljunk

Amúgy is vita brevis... viszont ars longa, lám 100 év eltettével is megmelengeti a szivemet.....alkotásai

de jól írnak (és beszélnek) ezek az írók

hallgasd meg Bognár Péter Elmész, visszajössz, sose halsz meg című könyvének bemutatóját. Turi Tímea beszélgetett a szerzővel a regényről, amiből Szikszai Rémusz olvasott fel részleteket.

Fotó: Hornyák Adrienn

s lásd azaz hallgasd a többieket is!!!! (magvetők)

két arcom - egy eseményen

 

 a Holokauuzt  Emlékmúzeum honlapjára is felkerültek képek a strasshofi (osztrák )kultureseményről, melynek szereplője voltam

(igaz, közékeveredett egy idegen kép is...már a múzeumok éjszakájáról)

de két totálplan képet találtam rólam(is)

az első igazán meglepett, alig is ismertem magamra, annyira jónak, meggyőzőnek tűnt

valószinú sorstársam beszédére figyelek épp elmélyülten (ez amúgy szokásom)

a szemüvegem lekerült már lötyög is a szára, igy jobban látszik a figyelés nomeg (a táskák a szemem alatt), de ettől is vagyok hiteles..

a kék s piros madzag is a karomon


 

 

node aztán megláttam egy másik képem, amin érthetetlen módón vihogok (egy ilyen eseményen?!)


 

dehát ilyen vagyok , ilyen is, minimum kétarcú

(már gyerekkoromban is ilyen kettős képek kerültek fel rólam fényképészmesterektől, egy szomorú.komoly, ez volt az alap, meg utána a nevetős-vihogós)

azóta is azon töröm a fejem, min nevethetek itt...

s rájöttem, én mindig valami humorba oldom a nagy bánatokat, mert nem birom másképp elviselni

(juthat eszembe a gimiből még a Kölcseyre vonatkozó definició (Vaniatum vanitas?) : "a fájdalom gúnyba torzulása"- ez nagyon megtetszhetett nekem...)

azt hiszemd itt is, feleleveníthettem, hogy anyám tán  vigaszból, de mondta mindig, hogy ne aggódjak, nekem nem volt olyan szörnyú az a lágerlét, mindenki szeretett, babusgatottg, becézett-- konyhalamalcnak hivott... stb

tán épp ezt ecseteltem, emlékszem a nézők soraiból is a feloldó nevetésfélére! 

jól van ez igy.

(egyébként a milló nevető ránc bizonyitja, hogy nem csak elvétve szoktam nevetni!!!!) (bár hallottam egyszer rég a fodrászra várva azt mondta valaki rám, hogy a padlásra járok nevetni!)

***

ja, és a teljesség kedvéért, van még egy kép amin a másik túlélő lánya épp felvételt készit rólunk (a megöntözött öntözócsö(vekről:) (a mobilképernyőn kéklek)


(persze itt is szomorkásan, hiszen még a legelején tártunk a beszélgetésnek a kijelző száma szerint, 15')

 

MS mester a Szépművészetiben

már ritkán megyek Pestre, de nincs alkalom, hogy kihagynám a SZépművészeti Múzeum meglátogatását

most is igy volt, pláne, hogy M S mestert hirdette, a Vizitációjával. - az én vizitációm sem maradhatott el

 

 

 




 

(bár a Nemzeti Galériában már láttam a festményt, védve, bekeretezve, elzárva ,  s tilos volt fotózni - azért titokban csináltam egy rossz képet róla, kicsit)

 

ez az MS kiállitás fantasztikus volt, s bár központban volt a Vizitáció, körötte az oltárképek, (6) természetesen  kimagasott (NEM CSAK A KIEMELŐ ELHELYEZÉSE MIATT)

 

 





 


mondtam is valakinek ,aki csodálatával konstatálta, hogy ez egy csoda, kivételes...

 

az is, hogy nincs helye a hasonlitgatásoknak, kiemelkedik a többi, s kora (utódai?) képei közül

az a lágyság, természetesség, harmónia  - kimondhatatlan

(s mindehhez jön az én személyes misztikus élményem róla, amiről - most se - beszélek)

 

 

kicsit behallgatóztam egy idegen vezető fülhallgatós kommentálásába, aki külön kiemelte a virágokat...a tüskétlen rózsát pl, az előtéren,

 

a virágokból is kinövő (virág)szerető leendő anyák... Mária és Erzsébet

 

a gesztusok, mozdulatok arcvonások kifejezőereje...

 

 

rengetegen bolyongtak a termekben s mindenki ekörül a kép körül, joggal...

engem is vissza-visszavonzott (körutamban)

 

volt egy fimvetités is csupa erőltetett összehasonlitásokkal, utódok irányába, - feleslegesen (utód, csak másoló, durva epigon lehetett)

 

sajnos elfáradtam, hogy a táskámmal is vacakloltam, -k, már a bejératnál is méregették, mondtam, kicsi, nem fér bele M S mester -viccelődtem

de bent meg azért szólt rám egy teremőr,mert kicsit hátratetettem a táskám, s igy szabálytalan, nehogy leverjek valami (?!)

csakhogy nekem igy volt , lett volna könnyebbb...

aztán hogy a mobilom is lemerült

elhagytam a sötét - csak képekkel világító -  termeket

a Schopban vettem két nagyméretű Vizitációt  ábrázoló képeslapot, az egyiket lányomnak szánva (de persze elfelejtettem odaadni?, de jut eszembe, már nem is talákoztunk...a Hunyadi téren elbúcsúztzunk, mentek unokámmal a Bábszinházba)

(amúgy nem szeretem az eladható tárgyakká silányitott képzőművészeti alkotásokat...pontosabban e tárgyakat)

--

lehuppantam a büfé kanapéjéra, egy kávéra, meg feltölteni a mobilom

 

 

 






 

 

meg elmélázni....(volt min)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

s hamar eljött a 6 órás zárás... de még a lépcsők fölött is üldögéltem...

 

 

Igaz Lajos kiállításán

 meglepően és szokatlanul sokan gyűltünk össze a Hagymaházban Igaz Lajos (postumus) gyűjteményes kiállitására

 



 

Persze érthető, városunk fia volt, sok ismerőssel, rokonnal, (ők szolgáltatták a műsort) tisztelővel - s még csak négyéve ment el...

 



 

(nekem is egy ismerősőm testvére...(sőt volt osztálytársamé is)

tulajdonképpen, ha skatulyázni kéne, naiv festőnek mondható, ahogy M Attila is ecsetelte megnyitójában... nem tanulta a festészetet... (nem szeretett tanulni - okolta) de később némileg pótolta, járt a Házső Ferenc festőművész által vezetett képzőművészeti körbe...

de különös izt ad a festményeinek épp a "naivsága", pontossága, valósághűsége, ugyanakkor van bennük költőiség is

 



 

egyetértek nagyon is Attilával, aki megjegyezte, hogy a Múzeumban lenne a helyük, (nem egy két darabnak)... annál is inkább mert helytörténeti jelentőségük is van.. sőt az Értéktárban is

 



 

(minden épületet lefestett pl, mielőtt lebontották...)

szia...

 



 

Ülök az útmenti padon. Szia! Köszön rám a közelebbi kislány. Szia! De édesek...
Klári Erdeiné
Gonda Julia de legalább köszön ! 😊 nálunk utcabeli kislány 16 éves ,itt született ,talán három ház különbség, még soha nem sikerült neki köszönnie ! 
Gonda Julia
ismer! Nem "legalább:"...én a 16 évesre esetleg ráköszönnék, de lehet, h már korábban! Kamaszkorban nehéz dolog a köszönés!
Klári Erdeiné
Gonda Julia volt mikor ráköszöntem , kb. nyolc éves korában. Utána mindig dörzsölte a szemét, vagy fújta az órát, hogy ne kelljen köszönni ! Na de mindegy is . 🙂
Gonda Julia
Klári Erdeiné mondom, h zavarban van, nem tudja, hogy köszönjön!
Gonda Julia
Rám gyakran rám köszönnek, integetnek idegen kicsik, nem tudom, minek "köszönhetem"...?
Klári Erdeiné
Gonda Julia tudom hogy az ilyen se ez ,se az kor , nekem is van három lányom ! De már kicsi korukba megtanítottam , hogy köszönni kell , pláne a szomszédoknak ! 
Gonda Julia
Klári Erdeiné nekem azt is, hogy akinek anyukam köszön, annak nekem is kell(nehezen értettem meg)
2
Gazsi Istvánné
Gonda Julia ezt mondtam az unokámnak is aki egyszer megkérdezte Mama Te mindenkit ismersz?
Online állapot jelzése
Elérhető
Vicei Károly
Mind elolvastam.
Online állapot jelzése
Elérhető
Vicei Károly válaszolt
 
2 válasz

száz szónak is egy a vége

jóban vagyok a gyerekekkel...

délután meg a Maros parton, haza felé már, egy pici gyerek valamit jóizűen eszeget, s közben felém nyújtja mosolyogva

kekszet eszel,? kérdem

nyami - mondja babanyelvén

---

arrébb lábteniszeznek, a labda felém röpül - mintha, félek tőle, nem kell

idekiált egy játékos

nem ütjük el a tanárnőt...

(NEM ISMEEM FEL, DE BIZTOS A GIMIBE JÁRT Ő IS)

GYakran hallom, EZT A TANÁRNŐT, többnyire igy köszönnek (jövet is...)

de ezek a kisgyerekek nem ismerhetnek tanérnőségemben, mégis(?)

lehet, hogy egy kicsit mindenki tanára vagyok?

pedig hivatalosan már rég nem...

de valahogy rajtam maradt.(bennem?)

---

 

SZERETEM A GYEREKEKET (KICSIKET-NAGYOPKAT) ÉRZIK!

 

süti beállítások módosítása
Mobil