Ülök az útmenti padon. Szia! Köszön rám a közelebbi kislány. Szia! De édesek...

• 2

Klári Erdeiné

Gonda Julia de legalább köszön !  nálunk utcabeli kislány 16 éves ,itt született ,talán három ház különbség, még soha nem sikerült neki köszönnie ! 

• 19 ó.
• Tetszik
• Válasz

Gonda Julia

Klári Erdeiné nem is

ismer! Nem "legalább:"...én a 16 évesre esetleg ráköszönnék, de lehet, h már korábban! Kamaszkorban nehéz dolog a köszönés!

• 19 ó.
• Tetszik
• Válasz

Klári Erdeiné

Gonda Julia volt mikor ráköszöntem , kb. nyolc éves korában. Utána mindig dörzsölte a szemét, vagy fújta az órát, hogy ne kelljen köszönni ! Na de mindegy is . 

• 19 ó.
• Tetszik
• Válasz

Gonda Julia

Klári Erdeiné mondom, h zavarban van, nem tudja, hogy köszönjön!

• 19 ó.
• Tetszik
• Válasz

Gonda Julia

Rám gyakran rám köszönnek, integetnek idegen kicsik, nem tudom, minek "köszönhetem"...?

• 19 ó.
• Tetszik
• Válasz

Klári Erdeiné

Gonda Julia tudom hogy az ilyen se ez ,se az kor , nekem is van három lányom ! De már kicsi korukba megtanítottam , hogy köszönni kell , pláne a szomszédoknak ! 

• 18 ó.
• Tetszik
• Válasz

Gonda Julia

Klári Erdeiné nekem azt is, hogy akinek anyukam köszön, annak nekem is kell(nehezen értettem meg)

• 18 ó.
• Tetszik
• Válasz

2

Gazsi Istvánné

Gonda Julia ezt mondtam az unokámnak is aki egyszer megkérdezte Mama Te mindenkit ismersz?

• 18 ó.
• Tetszik
• Válasz

 

Válasz mint Gonda Julia

Online állapot jelzése

Elérhető

Vicei Károly

Mind elolvastam.

• 18 ó.
• Tetszik
• Válasz

Online állapot jelzése

Elérhető

Vicei Károly válaszolt

 ·

2 válasz

 

Hozzászólás mint Gonda Julia

száz szónak is egy a vége

jóban vagyok a gyerekekkel...

délután meg a Maros parton, haza felé már, egy pici gyerek valamit jóizűen eszeget, s közben felém nyújtja mosolyogva

kekszet eszel,? kérdem

nyami - mondja babanyelvén

---

arrébb lábteniszeznek, a labda felém röpül - mintha, félek tőle, nem kell

idekiált egy játékos

nem ütjük el a tanárnőt...

(NEM ISMEEM FEL, DE BIZTOS A GIMIBE JÁRT Ő IS)

GYakran hallom, EZT A TANÁRNŐT, többnyire igy köszönnek (jövet is...)

de ezek a kisgyerekek nem ismerhetnek tanérnőségemben, mégis(?)

lehet, hogy egy kicsit mindenki tanára vagyok?

pedig hivatalosan már rég nem...

de valahogy rajtam maradt.(bennem?)

---

SZERETEM A GYEREKEKET (KICSIKET-NAGYOPKAT) ÉRZIK!

 még csak 85 éves lehetne...

5 éve adták ki remek postumus verskötetét, a Perlekedő zsoltárt ***

és már 1997-ben, 28 éve , ha jól számolok, nincs jelen...

szégyellem kicsit , hogy az a mosolyogtató emlékem róla, mikor a gimi menzán (ahova ő is járt, eredetileg az lehetett a szervita kollegium, mindig összkotyvasztotta a kikért fogásokat, s úgy fogyaszttta el... kisláyom hivta fel a figyelmet rá, perzsz  ő volt a fdőkuncogó is....:)

ámbár ez is emberi mivotát hangsúlyozza

ahogy kiderült a visszemlékezéseksből is

egy kölönleges, rendkivül ember lehetett, zenekutató de jó barát...

azon bizony el lehet gondolkozni, hogy miért csak a halála után jön az elismerés (de ebben mi nagy mesterek vagyunk ,, l illyés Gyula: Óda a törvnyhozóhoz)

talán a kutatások folytán a verskötetekhez felsorakozik egyház zenei ténykedése is... (hallhattuk is a dallamait, mennyivel élvezhetőbbek, harmonikusak, tökéletesebbek voltak mint a többi....) no meg valóságos kórusmúveit énekelte nyitásként a vegyeskórusunk....

 meg tán emléktábla is lesz a kápolnáján... Inkább élne !

***

https://aliz-napok.blogspot.com/search?q=perleked%C5%91+zsolt%C3%A1r

 véres vatték köz9tt is

a körház mellékhelyiségeiben

a felhók közt járok...

 

mikor megszületik a 

lányom

 

vagy mégse?

 

hiszen fájok

és be is 

lázadosok

 

de mégis

 

már boldog anya vagyok

a szoptatásra várok...

 

 

 AZ EMLÉKKÖNYVEM MÁR NEM TALÁLOM, DE SZERENCSÉRE TALÁLTAM EGY LEFOTÓZOTT LAPJÁT, amire anyukám rajzolt és irt...

A rajz nincs befejezve, kiszinezetlen maradt, csak a rózsa félig

az irása gyönyörű, és amit irt

bár nem tudom, aktuális-e még ,sajnos, de csak igy érdemes élni (becsülettel, kötelességtudódan és "igyekvően" ) Én 11 éves voltam ekkor...(nem tudom 12 éves unokám mit szólna hozzá, bár ő is ilyen!)

anyu mindig szépeket mondott (és irt rólam..erre most kezdek nagyon határozottan emlékezni...)(még ha nem is mindig szolgáltam rá...)

(úgyhogy az ő jóvoltából  rám nem érvényes ez a józsefattilai kifakadás: soha senki nem mondta, hogy te jó vagy...mert ő mondta bizony! s tán ezzel jóvá, jobbá is tett)

könyvhét előtt - Turi Tímea szerint:

„Bár nem a Szép versek az a tér, amin a jelenlét a beérkezés nyilvánvalósága is, kérdés, vajon van-e olyan tér? Bizony nincsen. Ahogy nincs fiatalok gründolta tér sem. Tehát mégis számít valamit, hogy megjelenik-e valaki a Szép versek című antológiában!” Bármilyen meglepő, ezt a megállapítás nem újkeletű, hanem Bata Imre tette 1987-ben, mégsem veszített sokat az aktualitásából. Bata maga is válogatta az antológiát, ezt a pár mondatot mégis Ilia Mihály 1986-os válogatása kapcsán fogalmazta meg. Kevés felelősségre ébresztőbb dolog van, mint ilyen régi írásokat olvasni: szerkesztőként ugyanis nemcsak a jelen számára teszünk ajánlatokat egy-egy antológia válogatásakor, hanem ehhez az időbeli folyamatossághoz is csatlakozunk. Arról nem is beszélve, hogy kevés örömtelibb nap van egy szerkesztő életében, mint a felkérőlevelek kiküldése, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben a kiadói ember számára is a legjobb érzés a jó hírek közlése. A héten megérkezett a nyomdából az idei Körkép és a Szép versek, Polgárdi Ákos csodás borítóival.

Nem akarok haza menni!

Még játszani akarok...

esdekel  szivfacsróan egy kislány a libikókát érintgetve 

de a könyörtelen apa se szó se beszéd felnyalábolja s viszi el, mint valami zsákmányt- a játszótérről

elgondolkodtat

én se akarok még haza menni, játszani akarok

annl is inkább, mert Szép Ernővel elmondhatom: Én még kérem nem játszottam, nem játszottam, nem játszottam....