ott voltunk, s ez volt a Natura mvésztelep immáron 18. nyitókiállításának a cime is

két művésszel: egy szobrásszal és egy grafikussal (aki fest is)

meg is lepődtem, hogy a biciklim elhelyezése után az udvaron láttam az előkészüléeteket, félig napsütött székeket, foteleket, bufésátrat, embereket

meg is érezhettem, hiszen kalap volt a fejemen, mit aztán levettem, hogy árnyékos biztonságos helyemre evickéltem

pl hogy a tanitás adok-kapok viszony, nem csak mi tanitunk hanem minket is tanithatnak a tanitványok , kaphatunk tőlük...

amúgy is balgaság félteni , óvni tudásunkat, arra való, hogy átadjuk

meg hogy mi magunk is változunk...   már nem tudna olyanokat festeni, mint régen (és nyilván nem is akar)

a szobrász származása lepett meg jólesően

Brzozka Marek    édesapja krakowi(!)  (az én első kérőm is az volt, 20 éves koromban (túl korán)... s ha igent mondok,  hasonló helyzetbe kerülhettem volna, mint anyukája(?)

6 gyerekük van egyébként, fiúk után most a 6. kislány lett (amúgy mellettem ültek, ahány , annyiféle...de mind fegyelmezett bár élénk, talán ők a legsikeresebb alkotások(?)

a szobrász installációkkal pakolta tele a levéltár kertjét (a teher különböző termeivel), azok közt sétálgattam, fotózgattam, majd megnéztem fent, bent a  grafikus-festő (Szabó Ábel)  monotipiáit...(egyszeri sokszorositott), a technikáját megcsodáltam, de ezek a merev vonalak nem tudtak olyan közel kerülni hozzám, mint a festményei, amikben mindig van valami kiemelt liraiság ( ő egyébként erdélyi származású, (Ábel:)  Kolozsváron született)

mindketten azért szeretik Makót!

Mi meg őket...

Gazdagitják, szebbé teszik a várost! (azaz általuk mi is szebbnek látjuk(?)

 jópár éve már hallottam az énekes párost, jó emklékekkel

Szemerédi Bernadett és TÓTH jONATÁN

most se cáfoltak rá

profi módon énekelnek... 

még a vihar se vehette kedvünket....

 ülök a Glorius teraszán, alig vagyunk pár asztalnál, pártól most mentek el

a kis pincérlány már itt is terem a nyomukban, egy nagy szórófejes palackkal, meg hatalmas papírtekerccsel és módszeresen fújja az asztalokra a valamit és törölget, mikor pont az előttem levő asztalt fújja, (s honnan ide is száll, rám... a permet),megkérdem, hogy mit fúj

azt mondja készségesen, hogy  fertőtenitőt

és nem zavarja, hogy mi itt vagyunk? (vagy minket is fertőtleniteni akar?9

gyorsan eltűnik ... (igaz, már minden asztalt (sőt engem is) lefújt) , s még távozása után is érzem orromban a permet "illatát"...

hiv lányom, mondom neki az esetet, mert épp most történt, szokásához hiven védi az ellenlábast  (most a pincérlányt,: ez a dolga, ... hm)

de mért nem később?

mert ülhetnek le az asztalokhoz (hát elég gyér a forgalom, nem hiszem)

és ha 6 kor van zárás egy cukiban akkor miért jönnek hatalmas felmosóronggyal az amúgy patyolat tiszta padlóra már fél 6 kor, s még hálás lehetek,  hogy engem kikerülnek, nem kell felemelni a lábam...

fizetek fent a gloriusban, mindig gyönyörködtet az étterem rendezett szép látványa, pedig ők, a pincérek takaritják (mondja a pincérnő, (a másik) mikor? kérdem, reggeli után , meg a múszak végén, hát akkor itt megússzák a vendégek a fertőtlenítésüket(?)

Hogy én milyen háklis is vagyok?!!!!

 bevallom, nem sok jóra várva mentem a hagymaház nyári szinházi előadására

azt hittem, valami (szokásos) tingli-tangli vigjáték lesz, amin majd jókat nevetnek a többiek, mig én bosszankodom

hát nem igy lett - szerencsére

bár gondolhattam, volna, ezt csak utólag láttam meg a plakáton, hogy Rózsavölgyi szalon produkció, meg hogy Öze  Áron a rendező (ha nem is az apja) ,de jó,  Steve érdekes... Dobó Kata persze unalmas, egyforma mindig és jellegtelen,.. naszóval kellemesen csalódtam, (a másik szinésznő eleve ragyogó volt)

az egész darab jó volt. jól felépitett dramaturgiailag is.. szórakoztató, de tartalmas

egyszer majdnem el is sirtam magam (azért olykor nevettem is)

mikor azt mondta a Steve az ajtóban, hogy köszöni, hogy kicsit beengedte az életébe... a nő, aki frusztráltan nem hiszi el magáról, amit kéne (retrospektive is, a másik nő meg a végére veszit lehengerlő magabiztosságából, minden jól alakul, bonyodalmak után, happy end, mi is nyugodtan hagyhatjuk el a szinteret... miugán jól kitapsoltuk magunkat

 a hagymaház előtt két nőalak nézelődik az ajtónál, - attól tartok még mindig be van zárva, pedig mindjárt nyit a hirdetett kiállitás, (Kis Tamás mártélyi festő) -közelebb megyek s kiderül , ismerős(ök), Gabi?

s az is kiderül, hogy nyitva van már, O N invitál is bennünket, mondom, régi tanitványom, ki  Németországban él - egyébként 6 gyerekével, egy volt vele.(már tanár, a legkisebb 6 évesÍ) .. nagyon megörültünk egymásnak! tulajdonképpen nem is tanitványom hanem diákszinpadosom volt (de ők valahogy közelebb is álltak hozzám mindig, és viszont)

a kiállitás tele van egyformán erős, harsány szinekkel, de szokom...

leülök a kanapéra (mert mindig leülök, ha ülőalkalmatosságot látok) , később Gabiék is körém. (A lánya nem beszél, bár tud ő is németül, sőt még a férj is - de szégyellős(?)

Gabiék postára is készültek, de addig még van idő, a nyitás után is , háromnegyed óra, jót beszlgetünk, igazán, és jólesik az a szeretet ami belőle árad... emlegeti , hogy mindig valami kultureseményre invitálom, legutóbb a Korona elótt egy koncertre (tényleg :)

reméli, hogy jüvóre is, illetve el is képzeli , én azért óvatosságra intem, azt meg is kell érni azaz érnem...búkcsúzóul megkéri. hogy megölelhessen! (jut eszem Tünde....: Megölelhetlek-e"?.. ugy látszik ez tovább gyűrúzik és nincs is ennél fontosabb

a megnyitón azt hallom, valakitól idézi O N, hogy egy iró elrejtheto az érzéseit a szavak mögé, de egy festő sose/(?)

volt zene is, két hegedűművésztanár, egy ideillő gospet átirattal, 

meg egy szavalat (nem felolvasva) egy amatőr költőtől , de ideillően, pukkedlivel a végén... :)

kedvesek ezek a megnyitók, még ha a pogácsa nem is volt olyan jó (szeronte, bér JM szerint igen, s mert házi.. izések és pofonok..) iszok egy kis fantát is (narancsizűt - ezt se szsoktam,.. de jólesett

lehet néha szokésainktól eltérni...

elkezdődtek a nyári hétvégi zenepaviloni koncertek, s tartanak aug végéig

a deák big band szórakoztatott, énekesével...szokásos elsodró ritmusus mődjukon

névadó karvezetőjük ezúttal beült soraiban, időnként onnan dirigált, de inkább maga is fújta a

 többiekkel

(a szemben vele ülő mintha hamisan is, de nézzük el (?)  bár meglepett!

az énekes is most mintha lágyabb lett volna (tán közeledő anyai örömeinek is köszönhetően,karácsonykor már nem is lép fel, de két hét múlva a másik formációban még igen, feltétenül meghallgatom azt is...

fület s szemet is gyönyörkedtető látványok ezek a zenés  estek

legközelebb szebben öltözök fel hozzá - határoztam el, ezt a rémes képet nézve:::