ott voltunk, s ez volt a Natura mvésztelep immáron 18. nyitókiállításának a cime is
két művésszel: egy szobrásszal és egy grafikussal (aki fest is)
meg is lepődtem, hogy a biciklim elhelyezése után az udvaron láttam az előkészüléeteket, félig napsütött székeket, foteleket, bufésátrat, embereket
meg is érezhettem, hiszen kalap volt a fejemen, mit aztán levettem, hogy árnyékos biztonságos helyemre evickéltem
pl hogy a tanitás adok-kapok viszony, nem csak mi tanitunk hanem minket is tanithatnak a tanitványok , kaphatunk tőlük...
amúgy is balgaság félteni , óvni tudásunkat, arra való, hogy átadjuk
meg hogy mi magunk is változunk... már nem tudna olyanokat festeni, mint régen (és nyilván nem is akar)
a szobrász származása lepett meg jólesően
Brzozka Marek édesapja krakowi(!) (az én első kérőm is az volt, 20 éves koromban (túl korán)... s ha igent mondok, hasonló helyzetbe kerülhettem volna, mint anyukája(?)
6 gyerekük van egyébként, fiúk után most a 6. kislány lett (amúgy mellettem ültek, ahány , annyiféle...de mind fegyelmezett bár élénk, talán ők a legsikeresebb alkotások(?)
a szobrász installációkkal pakolta tele a levéltár kertjét (a teher különböző termeivel), azok közt sétálgattam, fotózgattam, majd megnéztem fent, bent a grafikus-festő (Szabó Ábel) monotipiáit...(egyszeri sokszorositott), a technikáját megcsodáltam, de ezek a merev vonalak nem tudtak olyan közel kerülni hozzám, mint a festményei, amikben mindig van valami kiemelt liraiság ( ő egyébként erdélyi származású, (Ábel:) Kolozsváron született)
mindketten azért szeretik Makót!
Mi meg őket...
Gazdagitják, szebbé teszik a várost! (azaz általuk mi is szebbnek látjuk(?)
