napok óta , ha a "tejivó" (ételbárban) eszem, félreolvasok egy üditőhirdetést, ami pont a látószögembe esik, a piros betűs RAUCH-ot folyton RUACHnak olvasom. Még szép!.. mert ennek a szónak sokkal fontosabb (az én életemben biztosan -) a jelentése: héberül a LÉLEK szót jelenti. méghozzá a legmagasabbrendűt - merthogy a héberben differenciáltabb, árnyaltabb szavak és fogalmak vannak a lélekre, ami összetett: (van a NEFES , a NESAMA és a RUACH - a RUACH HAKODES a SZENTLÉLEK ismert forditásban, és már napok óta megkaptam a meghivót Szegedre, a hitközség disztermébe, a Keresztény-Zsidó Társaság teológiai délutánjára, amin rabbink : Markovics Zsolt beszél a Ruach háKodesről a Tánáchban, Benyik György professzor a Hittudományi Főiskoláról, a szentlélek eljövetelének zsidó hátteréről, a pünkösdi (szentlélek)kiáradásról Szécsi György, a társaság főtitkára pedig a Biblia utáni időkről...
hosszan vívódtam, egyáltalán bemenjek-e Szegedre, délután - annyi s halaszthatatlan, eddigre is összezsúfolódott dolgom van, sokkal gyakorlatiasabb, mint a Ruach ha Kodesről való elmélkedés, de annyira éreztem már szükségét egyfajta (legalább) lelki megnyugvásnak, talán épp ezért a gyakorlati szoritottságom (hajszoltságom) miatt, hogy mégis bementem, és jöttem express busszal...(igy 40 percnyi csak az út) (4 óra alatt meg is jártam oda-vissza- és a buszban is kihasználtam az időt.)
hogy mennyire jól döntöttem, az már a buszra menet , már a házunktól pár lépésre eldőlt: ugyanis egy olyan gondolatsor ötlött az eszembe, ami máris ajándéknak tűnt:
az, hogy a karmikus büntetés tulajdonképpen ÖNbüntetés lehet. (illetve ÉNbüntetés) Hogy mi rójuk magunkra, Mi, vagyis az az ÉNünk, ami fölöttünk áll, ami a legmagasabbrendű bennünk, amivel (akivel) hétköznapjainkban , gyarlóságaink közepette nem is találkoz(hat)unk, de mégis az vagyunk valójában mi! (a "lelkünk"...) És ilymódon a lelkiismeretfurdalás, méginkább az őszinte megbánás valóban jelenthet némi felold(oz)ást, hiszen az már a változás, változtatás jele. (a megtérés első foka is) És így lehetséges az is, hogy kijavíthatjuk az életünket, a múltunkat is, átirhatjuk, jóvá írhatjuk. Jóvá válhatunk - visszafelé is... (ott meg, az út legelején már mindenki úgyis "jó", mert eredetileg, eredendően azok vagyunk - ezért is visszatérés - a megtérés..., a tsuva...)
ezután Szegeden minden ráadás volt... oldalra ültem, kicsit elkésvén, 4-en ültek elől az előadók illetve a vezető elnök, fölöttük, a Löw rabbik képei, köztük Schindler rabbi, akit még én is ismerhettem gyerekkoromban... a padsorokban a hallgatóság, főleg nők, és azt hiszem több keresztény, mint zsidó ... (de nem biztos) - kivülről igazán nem látszik... (s a férfiak feje tetején a kapedli mindenkit zsidóvá tesz külsőre)
FOTO
a lényeg épp az, hogy keresztény-zsidó párbeszéd folyjon, annak a nyilvánvalóságnak megfelelően, hogy a keresztény vallás a zsidóból nő ki..., arra épitkezik.
Rabbink igazán ihletetten és élvezetesen beszélt a Pirké Avotról, az apák fejezeteiről; a Ruach haKodes megnyilvánulásairól, a bibliai törenetekben, alakokban: Jákob, Áron, Mózes, - a Ruach haKodes adományozásának fogalmát tisztázva, hogy a továbbadás a lényeg...hogy a ruach-hal mi rendelkezünk, (ha rendelkezünk) - ha/amikor megérint valami szent sugallat, az isteni inspiráció (ezt a zsidó hagyomány titokként kezeli, s csak a "kiválasztottak" alkalmasak rá), amikor pl. Jákob az ég kapujaként észlelte a helyet, ahol megpihent, és a létrán látta az angyalokat le-föl járni. Vagy, s főleg Mózes, s a próféták, akik alkalmasak az isteni lélek befogadására. (de voltak u.n. prófétai iskolák, ahol meg lehetett kapni, el lehetett sajátítani a Ruach képességét.)
a Ruach pontos jelentése magyarul nehezen körvonalazható, isteni sugallat, az, amiben a lélek él - főleg a misztika, a kabbala emeli ki, hogy eljutni erre a fokra lépcsőfokokon vezet az út.
Benyik György arról beszélt, hogy Mózes tudta a leginkább közvetíteni Isten lelkét. A lélek kiáradása - Isten lélegzése - ez a szent lehellet a Ruach. Úgy száll le, mint ahogy a galamb leszáll... (és nem galamb "képében" - ez is egy félreforditás! "csak" a mozgása olyan...) - a pünkösdi kiáradás a beteljesülése. A szentlélek pedig kapcsolatban van a megváltással. Az előadás azzal a zárógondolattal ért véget, hogy a fontos, hogy az emberek hogyan viszonyulnak ehhez a felismeréshez...
Szécsi György is isteni inspirációként beszélt a szentlélekről, aminek erejét a próféták, de karizmatikus, ("szent") emberek is kaphatták (-ják) - nem egyforma mértékben. Mindenesetre méltónak kell lenni rá. (lépcsőfokok: gondosság, testi tisztaság, szellemiség, jámborság, alázat, bűntől félelem, szentség.. és a sor végén a Ruach haKódes birtoklása.)
Isten szinonimájaként használják, nem is Istentől független létező, a prófétálás képessége innen ered; az isteni lélek inspirálja a prófétákat próféciára ; a próféta tolmács, akit más "valaki" késztet beszédre, olyankor saját értelme visszahúzódik, az elme kiürül, helyét az isteni lélek "bérli", diktál neki, s ez lesz a prófétai üzenet... (nem-e egyfajta médiumitás ez?!) Mózesnál folyamatos volt mindez: (Isten lelke rászállt, betöltötte, beszélt hozzá) Platontól eredeztetve Alexandriai Philot idézte az előadó, aki szerint az isteni lélek külön spirituális valóság, Juda Halévi szerint (is?) a prófécia közvetlenül Istentől jön, spirituális szubsztanciából (a "szentlélek"ből), a szentlélek beborítja a prófétát amikor prófétál. Az angyalok pedig Isten lelkéből lettek teremtve, és a spirituális lelkek kapcsolatban állnak vele. (a mai angyalnaptári üzenet az asztalomon: Engedd magad megnyilni üzeneteink előtt!) Maimonidesz 15 fokozatról beszél, Hermann Kohen szerint Isten-ember közti korreláció jellemzője a Szentlélek, az értelem ajándéka Istentől, az ember számára. (Az ember tudása növekedett, a Szentlélek is dinamikus valami)
Az előadás utáni pár kérdés nyomatékositotta , tisztázta az elhangzottakat: isten és ember közt párbeszéd folyik, összhangkeresés ...
a lélek -szellem szóhasználat közti különbség a nyelv elégtelenségére is rámutat, megállapodunk bizonyos szavakban, lefoglalódnak, de nem föltétlenül a legmegfelelőbbek, a nyelv amúgy sem tudja megragadni a teljes valóságot (a héber nyelv gazdagabb, árnyaltabb , ezért is érdemesebb lenne héberül olvasni a Tórát! - mondja Benyik - hiszen minden forditás eleve ferdit is.) A Müncheni Kódexben a "lélek" még SZELLET a Szentszellem illetve az isteni valóság megközelitése értelmében.
Markovics utalt a félelmetes napokra, amiket most élünk, s hogy épp tegnap volt a megtérés szombatja (sabat tesuva) , amikor Hósea próféciáját idézzük. "Térjetek meg Izrael gyermekei!". De a megtérés nem pillanat műve, különböző részei vannak a tesuvának: 1. önmagam számára kideriteni, hogy valamit hibáztam 2. ha már ezt bevallottam magamnak, törekedni a kijavitására, 3.betartani a szabályokat, ami a 613 parancsolat is lehet, van, aki szerint 7 (Noach), 3 (Hilél), is elég, sőt van egy történet, ami szerint egy is: az, hogy ne tedd embertársaidnak azt, amit magadnak nem tennél...
Benyik egy nemrégi eseményt elevenített fel, amikor különböző felekezetek képviselői a pápánál, együtt imádkoztak, és egyetlen kerek tálcára tették le mécseseiket, a szertartások után - ott mintha megjelent volna a Ruach haKodes (de a Mercedeseikbe már nem tudta követni a távozókat... vagy nem biztos... kevés ember tud követiteni Isten és ember között élete minden pillanatában, vannak kiemelt pillanatok, az ihlet ilyen -
legyen minél többször rajtunk
és még egy fontos (zsidó-keresztény) zárógondolata: rokonlelkek vagyunk! ugyanazon Isten lelkének örülünk, és ő indit morálisan tiszta cselekedetekre...
aliz2. :: 2010. szept. 12. 23:37 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: SZEGED, vallás, zsidóság
anyom, rokonok
