pozsonyi piknik programjai közt a Lányok anyák - antológiánkkal kapcsolatos programra időzitettem a felutazásom - nem, nem Pozsonyba! - csak Pestre, a Pozsonyi út környékére; az antológiás programunk vele szemben, a körút másik oldalán volt, a Wallenberg Egyesület szervezésében, kiállitótermében... amit mi egy kis családi-rokoni találkozással is egybekötöttünk: kisunokám, hetek óta most láttam újra, ő se járt még túl gyakran Pesten, (Budáról), s kivül is maradt a programból, el is aludt a kocsijában, utána, mikor már kiürült a terem, meg is etette gondos anyja, Kanadából épp ide látogató unokatestvérem segédletével...
FOTOK
a bemutatón előbb az antológia keletkezéséről beszélt szerkesztője Pécsi Kata, a női aspektus, látásmód fontosságáról,
volt egy felolvasás is (Fenákel Judité) ennek jegyében, bizonyos Manci néniről, és egy felszólalás a másik nem felől, miszerint ne essünk a ló túlsó -csak női- oldalára, a férfiakat kizáró történeteinkkel -
én maradtam a legtovább, egész besötétedés utánig a Pozsonyi úton, pedig nem igen birom a tömeget, sehol se... be is vágtam a Radnóti utcába, ami bár a színházaké volt, most, de a vége -, vagyis a Duna felé Bulla Elma emléktáblája, Radnóti plasztikája, már szinte néptelen térségben került kiváncsi szemem elé:
Aztán visszavonzott a szinpad környéke, bár nem sokat láttam belőle, mig fel nem álltam egy kis kertes részre. Itt jó volt hallgatni és a kivetitőn többnyire látni is, a pesties műsorokat, pl Kern András dalát a Lövölde térről (de szeretem , de remekül énekli ezt a remek dalt...),
aztán a legvégén,
"Fegya" (Jávori Ferenc, a Budapest Klezmerbandből és Dunai Tamás, nem csak énekhangjával (mint hegedűs a háztetőből, Tevje a tejesemberként), hanem klarinéttal is -
főleg odesszai dalokat énekeltek, Fegya hanghordozásában, előadásmódjában, rekedtes erőteljességben és hatásosságban nagyon emlékeztetett Viszockijra, ha a dalok szövegei nem is voltak olyan "erősek", mint a klasszikus fenegyerek költőé, node oroszul - elhangzott a Moszkvaparti esték is, Podmoszkovnie vecserá -felszólitásra együtt énekeltük _tem ...Nye szlüsno v szadu dazse sorohi,(hol vannak a cirill billenytyűk?!)
jó volt feleleveniteni az oroszt, és a dalt, amit még tanitottam is... nemrégiben a Duna-partra kimentem telefonálni lányommal (hivott, de csak ott hallottam), közben gyönyörködtem a kivilágitott Margit hidban és a Dunában - és később a Moszkva-part és Duna-part , múlt és jelen is, kicsit egymásbamosodott, a két folyó egymásbafolyt, és nem is tudom, miért, de a szememből is folytak a könnyek...
Trudno vüszkazaty i ne vüszkazaty , sto to na szerdce u menja
nehéz kimondani és nem kimondani, hogy mi van a szivemen...
......
(én egyszerre tudom szeretni a magyar és az orosz nyelvet, meg az angolt, franciát -nosztagiát érezni Moszkva és Budapest után, meg Makó iránt, szeretni a Marost, a Dunát, a Balatont, a tengert, az adriait és a földközit is... mindent... szeretném átölelni az egész világot.. és tudok egyszerre zsidó is és magyar is lenni, de főleg - remélem - ember! minden alkategóriától függetlenül --- és nem is értem, hogy miért vannak olyan emberek, akiknek csak a kirekesztésen jár az esze - hát nem magukat (is) szegényitik ezzel?:..)
Mindenesetre itt most mindenki szeretteli és ölelkezős volt... szinpadon és körülötte is...
Kár hogy csak egyszer egy évben van pozsonyi piknik...
(i k szozsalényju gyeny razsgyénijá tolko raz v godu)
