szerda
tegnap aktív voltam
ma nyomom az ágyat
ez az új életritmusom
holnap feltámad
testem -
remélem
***
mint az ólom
belesüpped az ágyba
a gravitáció nagy úr
kéne valami ellenerő
mi kiránt-
ja
***
örökké aludnék
mitől menekülök?
élni szeretnék
de hiába
nincs elég erőm
hozzá
***
ha testem pihen
agyam még inkább dolgozik
nem tudok pihenni
teljesen - sosem
de jól van így
***
elindult mellőlem a fal
meg a plafon felettem
s én nem, jaj,
még mindig nem!
***
háromra kikászálódtam
colák és nescafék közül
most itt ülök a Pastramiban
kávém megittam
előttem szódavíz
várom telni időm
fél hétkor látni unokám
a bábszínház után
s igen, még "halálom előtt"
talán...
volt egy diszpolgári ünnepség aug 20-án , délután a Hagymaházban is..
itt a vendégszerepló fúvószenekarok produkálták magukat, nomeg a makói
és a polgármester baráti üdvözló szavai után, végre- ha két mondatban is, -de megszólalt. L. Pétger
(végükl is gimnáziumunknak mondott köszönetet, meg az szegedi egyetemének)
a műsor olyan hosszú volt, hogy láttam, barátjával előbb le is lépett az ünnepelt
(igy megint - tán örökre - bennem maradt a neki szánt, rég felmerülő személyes kérdeim
délre bemegyek Szegedre, a pályaudvarra, az IC-hez, amin lányom jön, PHD zárószigorlatát letenni, az alma mater(ünk)ig elkisérem...
megebédelek, és kirakatokat, boltokat nézegetek, a régi nóta, hogy az egyetlen hely, ahonnan elégedetten jöhetek ki, s zsákmánnyal, az a könyvesbolt, most 2 példánnyal is, egy könyvet keresek,amit még az Irók boltjában láttam, de nehéz volt a cuccom, igy ott hagytam, s csak igy tudom körülirni, hogy annak a jungiánus szerzőnek az újabb könyve, aki az élet második felét irta,de meg is lett: Ami igazán fontos..., de még előbb a kezemügyébe akadt egy könyv, amit nem tudtam letenni: Kertész Imre legújabbja, feljegyzései 2001-2003 közt (mentés másként - akkoriban kezdett laptoppal dolgozni) letehetetlen, leülök a Szechenyi térre olvasni, majd át a Klauzál téri Acapellába - immár törzshelyemre - kis kávét kérek , maximális cukorral, hoz is a pincér pótlólag vagy 5 darabot még (kis túlzás, 3 is elég lett) és mellé olvasom Kertészt, kell-e nagyobb boldogság egy-egy jó könyvnél, kell-e jobb társaság egy Kertész Imrénél..
A Kárász utcán tekintetem felemeli valami...
A Gulácsi képtárban új Szeged fotóalbumot lapozgatok, amikor megszólal a mobil, lányom leszigorlatozott (3) 5-ösre
Végre megebédel, és közben telefonálgat...
Aztán átmegyünk a Milleneumi kávéházba a Szegedeffekt bemutatójára,
ahol fel is olvas...,
a terem zsúfolásig... Gratulációk...
A zsinagógába már nem megyünk el a Ghymes koncertre, ellenben haza...
-------
A Szegedeffekt bemutatóról beszámolt, s fotókat közölt,a Szeged ma (érthetetlen, de három fotón is rajta vagyok a nézők-olvasók közt, talán mert egy asztalnál ültem a fotósokkal? a könyvet is tőlem kérték el a fotózáshoz - cserébe szivesebben láttam volna felolvasó lányom fotóját,pl., de úgy látszik azok a képek nem sikerültek - csupa közönség... a fotókon (ill, köztük elvétve egy-két iró-költő, viszont látszik, hogy sokan voltunk...:
http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/09/szeged-ahogy-az-irok-latjak-fotok.html
http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/09/emlekek-szegedrol-egy-kotetbe-gyujtve.html
http://www.vmmi.org/index.php?ShowObject=hir&id=1339
http://irodalmijelen.hu/node/11546
(Bene Zoltán: Elég markánsan megjelennek a kritikus megjegyzések, ha például Turi Tímea Tranzitváros című írását, vagy a Kiss László Megérkezés című kisprózáját nézzük.)
https://www.youtube.com/watch?v=TztYaPVQMaY&feature=player_embedded aliz2. :: 2011. szept. 27. 23:28 :: 5 komment
Kategóriák: naplószerűség, irodalom, kultúra :: Címkék: esemeny, irodalom, konyv, lanyom, SZEGED
tegnap Makóra is beszökött az ősz...
(mint valaha Ady Párisába)
épp a Sparból jöttem a biciklimen, amikor a Főtér sarkához érve, a Bérpalotával szemben, megcsapott a szele...
pedig tegnap még nyár volt (s "még alig"... Berzsenyivel)
régebben szerettem az őszt...
de ahogy életem őszébe (vagy már telébe?) érek, egyre kevésbé...
melegre, napsütésre vágyom!
bár vettem egy őszi színekben "pompázó" blézert
lányom is ma teljesen őszi szinekbe, és kalapba(!) öltözve érkezett
meg Pestről
ő egész kis korában "mindenszínű"-nek titulálta az őszt, :
Az évszakok színei
A tél fehér
Mint a hó
A tavasz zöld
mint a természet
A nyár kék
mint a felhő nélküli ég
Az ősz minden színű
mint a lehulló levél.
1993. június 3.
Én - most- nem szeretem az őszt---de hát júniusban és 9 évesen, meg még pár éve is - én is másképp gondoltam még az őszre!
jobb szeretnék meleget, és napsugárzást, verőfényt..nem ezt a lefelé menést...hidegbe, sötétbe... (máris olyan korán van este...)
aliz2. :: 2009. okt. 1. 21:54 :: 2 komment :: Címkék: epizod, idojaras, kolteszet, lanyom, valtozasok
a Szépművészeti Múzeum pénztárában kéem - a 70 felettieknek jogosan járó ingyenes belépőmet.
De nem kapom. előbb nyomatékosan rákérdez a pénztáros, hogy magyar állampolgár vagyok-e, mert -ezt igazán beláthatom - csak abban az esetben jár!
Magyar vagyok, (...legszebb ország hazám - jut rögtön eszemebe a (szlovák származású Petrovics-)Petőfi idézet, de nem mondom ki, sőt megismételve megkérdezem:
Magyar vagyok, miért, minek nézett?? ..
Egyébként már semmin se csodálkozom.