"Az utóbbi időben sokat foglalkoztat, az irodalmi közeg versengő vagy együttműkődő közeg-e, milyennek érzékeljük, és milyen lehetne. Örülök, hogy az erről is szóló vers megjelenhetett az Alföldben, és bevallom - vicces volna tagadni - a szöveg nem nélkülöz önéletrajzi elemeket sem."
Turi Tímea szerzőnk így ajánlja legújabb lapszámunkat!
ez az ősz nagyon az
mozdulatlan s dermedt
még sose láttam ilyen szomorúnak
a sorsukra váró sárguló leveleket
vagy én vagyok szomorúbb
mint más évekbe' ?
háborúk, inflációk között
távol szeretett enyéimtől
(bár ez nem kölcsönös)
bezárul minden
(muzeum, kultúrház, könyvtár)
bezár a kultúra
csak én nyissak mindig?
minek? kinek? hova?
kiteszem a táblát én is:
ZÁRVA
a kedves f gabi ma meglepett
ebéd után nézegettem a mobilomon a netet a menzán
s hirtelem előttem termett
a másodperc törtrésze alatt felismertem, megörültem neki
utoljára vagy 3 éve beszéltünk ugyanitt, pár asztallal arrébb...
elótte meg, könyvbemutatóján,cukiban, strandon, gimiben .. mikor még diákok voltunk
ő hárommal fölöttem...
mindig mosolygott, huncutul, kedvesen
most szomorúnak tűnt - beteg a felesége, idősebb is nála... meg egyáltalán
nem tetszik neki az a világ ami lett
a régiről, 25 éves koráig irt egy könyvet,, elolvasom, fogadkoztam, de tényleg, hiszen vannak érintkezési pontjaink , ha más nem, a közös tanárok...
"Hova mehetett iratok, csomag nélkülW"?
Hova? Hova! Hát a halálba...
Ott ezek már nem kellenek!
***
P.B. azt irja, hogy eltűnése előtt pár órával beszélgetett vele, és izolálnak, egyedül érezte magát!
Most számtalan kollega, művésztárs ir róla...fekete portréfotóval gyászol --- eddig hol voltak?!
****
"„Atari. Annyit tesz, hogy »itt a vége«; egy lépésed van, ha tetszik, ha nem…” (Kabai Lóránt)
nehezen mozog
utazáshoz napokig készül
vissszautazáshoz is
pattanni már nem tud
legfeljebb kerékpárra
de azt is többször
már csak tologatja
mint valami járási segédeszközt
a hirtelen őszi avarban
levélhullásban mit észre se vett
észre se vette, hogy időközben
ősz lett...
haza kellett jönnie ehhez
az otthoni táj mindig őszintébb
s pőrébb
öregebb
vele együtt
öregedett
míg ő közben az ifjabb
fővárosban nagymama lett
aliz2. :: 2012. okt. 22. 18:02 :: 6 komment
október 22
utolsó nyitva-órában elmentem a Sparba bevásárolni, muszáj volt (ráadásul holnap zárva)
visszafelé már hallatszott az ünnepre készülődés (odamenet a tuloldalán láttam is a kopjafáknál előrekészitett krizantémokat, nemzeti zászlókat, mikrofont stb) de most már látszottak is emberek, zenészek ott túl
- én az emlékjelhez ültem (otthonosan) - mintha idetartoznék (hát ide is...)
meg egy dal is hallatszott, piros a vér a pesti utcán...igazán szépen, s többször is - pedig még fél óra volt az öt órai kezdésig
gyülekeztek...
két kisgyerek egy négy meg egy hat év körüli testvérek az apjukkal az emlékjelnél megálltak, a gyerekek futkorásztak körülötte, mint egy futópályán, majd az üveg elé álltak, és az apjuk lefotózta őket nagymosolyogva, vajon tudják, hogy hol álltak? később ők is csatlakoztak a gyülekezőkhöz...krizantémot kaptak...
ismerősöm jött, leült mellém, anyukáját nem rég temette,megmutatta a képeket, beszélgettünk,
majd halljuk a himnuszt (vigyázzba kéne állni? de maradtunk - nekem nem kell - mondta (miért is nem?!!!) ő meg már sokat állt...mondja lakonikusan)
polgármesterasszony szokásos üdvözlő beszéde, közben ismerősöm el is ment, sietett...
és már hallom is képviselőnk az újra miniszter (mindegy milyen, épitésügyi) szónoklatát (rossz nyelvek szerint az ő másnapi elfoglaltsága miatt hozták előbbre nálunk az ünnepet, mert úgy látszik mindig csak ő lehet a szónok)
hangosan beszél, jó az erősités is, jól hallom, ki is emeli, hogy vajon mi lett volna (bár erre nem tud választ adni a törtánelemtudomány, ha Kádár 56-ban nem árulja el a hazát... és később a beszédben ez meg is ismétlődik, egy váratlan fordulattal, mi szerint ma is ugyanugy árulja el a hazát a - dollármilliátdokat felvevő - ellenzék,,,mint annak idején Kádár.... és olyan magasra és olyan crescendóval viszi fel a hangját, hogy véget is kell vetni a beszédének - ezzel az ominozus kicsengéssel.
szó szerint
a pap beszédéről (nélkülük sincs már ünnep) már eljöttem,
látom a későbbi hiradásokban szép fáklyás felvonulás volt
itt mehettek el az ablakom alatt még 6 előtt, de én csak a lovaskocsik csörgésére figyeltem fel már.é rdekes, nem énekelhettek...
6-tól a Hagymaházban ugyanazt az 56-ról szóló rockoperát adták elő , ugyanazok, mint tavaly ilyenkor....
az nem változott...
----
olvastam a Mazsike oldalán egy szép emlékezést 56 ról (Egy csodálatos forradalom bonyolult emlékezete cimmel!) és szöget ütött a fejemben egyetlen mondat )a bonyolultságok mélyéről)
miszerint a zsidó féltek is, félhettek is...
és nost nem találom ezt a mondatot, megváltozott a szöveg? részéletesebb, tagoltabb lett
ez a részlet is bővebb kifejtést kapott
:És arról is beszélni kell, hogy a magyar zsidók közül sokan részt vettek a forradalomban, a kormány körül vagy az utcán, mások még jobban rettegtek nem zsidó honfitársaiknál, mert újra erőszak tombolt, mint legutóbb 1944-ben és a minden bizonytalan, átmeneti helyzetben feléledő pogromlovagok, rablók, népítéletre uszítók is előkerültek, volt, hogy fenyegettek és gyilkoltak is. Ez is hozzátartozik a forradalom emlékéhez,... Méltatlan lenne emlékezetükhöz mindennek elhallgatása.
nekem is megvannak a magam rossz szájizű emékeim is
Miénk, magyar zsidóké is ez a félelem és gyász az októberi és novemberi, rövid napokban. Miénk továbbá a bátor értelmiségieknek a hazugság hatalmát megtörő őszintesége, az írók mozgalma, akik között sokan önmaguk sztálinista tévelygéseivel fordultak szembe, miénk Déry, Zelk és a többiek, a börtönben is elszántan vigyorgó Eörsi István, a Rákosit távozásra felszólító Litván György, a pesti srácok harca, a vörös lobogó alatt a Vörös Hadsereg ellen harcoló holokauszt-túlélő, Angyal István emléke is és mindenkié a magyar szabadság hősei közül, zsidóké és nem zsidóké egyaránt.
És miénk a jóvátehetetlen fájdalom 200 ezer magyar ember távozása miatt, akik a forradalom után elhagyták az újra eltaposott Magyarországot, köztük magyar zsidók – legalábbis – ezrei, a szétszakított családok, az évekre eltűnt gyerekek, nagybácsik és nagynénik, unokaöccsök. (Tomi!) Mindez együtt magyar történelem és 1956 nemzetegyesítőemléke emlékezetéhez akkor érünk el, ha senkiről sem feledkezünk meg többé közülük.
hát ezért is nem tudok én teljesen önfeledten ünnepelni, többek között
zsebkendőt előre kértem... készülsz...? -így lányom -visszaemlékezve a vásárhelyi Költözés felolvasásra ,ahol bizony jócskán szükség volt rá
pedig nem is azért kértem zsebkendőt, mielőtt a Vince könyvesbolt galériájába indultam a Költözés kisszinháziasított előadására
de aztán mégis... nagyon is kellett...
Takáts Andrea színésznő újféle , saját megközelítésű összeállításában, egy másik, némileg kivülről megközelítő aspektusban, még közelebb kerültek, és drámaian, a Költözésben megirt saját emlékeink, emlékeim is
a régi, archív családi fotóinkról nem is beszélve, amik az utolsó, epilógjellegű részben mozaikszerű villódzásban, már-már az elviselhetetlenségig fokozták a mit is...?
("mint aki sinek közés esett, /És általérzi tűnő életét,/míg zúgva kattog a forró kerék,
cikázva lobban sok-sok ferde kép,/és lát, ahogy nem látott sose még..." - jutott eszembe később Kosztolányi - szegény kisgyermeke is...)
egész hátul ültünk, a falnál... majdnem a falba lapulva, de hogy még lányom is: a könyv írója hasonlóan érzett... pedig az ironikus felhangok is a szövege sajátjai, (bár micsoda líraiság is rejlik mögötte, lepleződik le benne) de most inkább a drámais jött elő..., tört ránk, valami nagyon erős, mély drámaiság, némi liraisággal fűszerezve-amihez hozzájárult megintcsak
Kardos Dániel ihletett zenélése (mi muzsikus lelkek...)
A nagyszerű és erős tapssal megköszönt előadás után a szinésznő még visszaszólt, hogy itt a szerző is, lehet tőle kérdezni, meg is lepődtek a nézőtér "nénijei", hogy ilyen érett szöveg irója, ilyen fiatal pedig már még 5 évet levonhatnak a korából, mert kb. akkor irta a Költözést
és hogy hol jelent meg a könyv?... érdeklődtek
(és ki rendezi a -belőle készült- filmet?:)
hát még nem jelent meg... (csak részletekben, felolvasásokba itt-ott - és ebben a nagyszerű szinházi esten most.)
de úgy látszik az igény, óhaj már több helyről megvan rá!
reméljük teljesülni is fog nemsokára, ez a nagy érdeklődés, gratulációk csak biztató lehet.
megint kicsit vissza Újvidékre, a nemzetközi utcafesztiválra... majd' egy hétig tartott, (szeptember 8-12-ig), s olyan szerencsém volt, hogy épp azon a héten, amikor ott voltam..., minden estére jutott egyszerre több program is a sétáló utcákon... persze, mintha nem is csak Szerbiában lettünk volna, olyan szines nemzetközi társaság adta a programokat... és a közönség is annyira szines volt.... és amit a saját szememmel tapasztaltam, az mind azt mondta, hogy itt nincs, nem lehet rasszizmus és gyülölködés. Amúgy csudajó hangulat volt, végig, mindenhol...
talán a képeken is látszik:(jaj, csak annyi van, azt se tudom, mit ne rakjak fel)(még jó, hogy kaptam tárhelybővitést! köszönöm is, ezúton is:)
karneváli felvonulással kezdődött. ezek a gólyalábasok, már a felvonulás végét jelentették..
itt pedig már a tűzijátéktól van ilyen világos lyányom arcán (akik első nap még programszerűen eljöttek az egyetemről az utcafesztiválra... - )jó hogy a nagy tömegben össze is találkoztunk)
szeptember 9.
másnap már csak a fényképezőgép volt velem, de azt szorgalmasan kattintgattam - úgy tűnik (szerénytelenül, de talán reálisan) - némi eredménnyel:
itt a monumentális téren (Trg slobode) egyszerre több néptánc csoport ropja, népviseletben, nagyszerű, eredeti zenére, és mint valami nagy táncházban akarom mondani tánctérben, civilek is beállnak a körbe, még a kisebbek is (akikkel mindenhol tele van a fesztivál - ők külön szinfoltjai..., olykor főszereplői , mintha értük lenne az egész...) mindenki szeme rajtuk...:
még ez a pöttöm is beállna táncolni! futva-óva rohan utána a mamája... :
ez a főattrakció:Ely Rudyzuli Itáliából (Destination Moon)
artista? kötéltáncos- pantomimes-szinész, performer, költő és (élet)filozófus (igen!) egyszemélyben...
itt még csak messziről: (de pár nap múlva közelebbről is...)
(nemcsak én bámulom, szájtátva):
egyre magasabbra
itt már a sötét égbolt a háttér
és újra a földön, bevonva egy kisgyerekeket is az "ég s föld" közti párbeszédbe:
...........
Violentango (Argentina) (Buenos Airesből)
Továbbmenve a sétálóutcán, a Znaj Jovina ulicán járdán táncolnak, rögtönöznek? argentin tangót , párosan , civilben, egyedül, kiöltözve, kifestve.... és előttük a pódiumon a zenekar, energikusan, szenvedélyesen, szinvonalasan húzza, üti, pengeti,...
akárhogy is van, nem csoda hogy táncra perdülnek az argentin, vérbeli zenére, egy ilyen zenét nem lehet mozdulatlanul hallgatni - csöpp híja, hogy én is táncra perdülök...
Pappazzum (Italia) (Torino)
fura emberkék, hangszerekkel, de inkább bohócok, mint zenészek... olaszok, hangulatcsinálók és persze hogy muzikálisok azért...
szeptember10.
Lao Kouyate /Szenegal/
ő aztán tud énekelni, szívből, csupa RITMUS és jókedv...:
és elmélyülés
.............
Eli Rudyzuli (Itália) másodszor is, közelebbről:
muszáj volt közelebb mennem, de megérte, csak így érthettem meg a "mutatvány" mélyebb és emberközeli tartalmát:
megérkezik a(z utazó) főhős(nő) mögülünk a helyszinre, fura cirkuszi biciklijén :
bemegy a kis bódéjába és kis szépitkezés után, várja a nagy Őt (a közönségből egy civil....(?) :
előkerül az utazó bőröndje, felnéz a magasba... :
kikerül az első fontos plakát AZ ÉLET EGY UTAZÁS
A másik plakáton:
CÉLÁLLOMÁS A HOLD
(a fiatalembernek nincs kedvére(?!)
és megkezdődik az utazás, FÖLFELE (a Hold fele) - a kék anyagkötélen, amit aztán tetszés szerint alakit
leesett a kalap, kéri, dobják fel - meg is teszik...
és újra a földön, háttal nekünk, de a plakát szemben mondja (amit úgy is tudunk - s nem csak Shakespearetől): AZ ÉLET EGY SZÍNHÁZ
a fogason , alatta a másik, a kiegészités:... (BETWEEN THE EARTH AND THE SKY) ...ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT
..........................
szeptember 11.
Trio Radio Marelli
érdekes kis zenekar, érdekes, anakronisztikus illetve zenéjükhöz(majdnem) korabeli jelmezben
de nem nagy látványosság, igy inkább hátrahúzódok egy padra, és oda jön a látványosság:
mellettem egy fiatalember:Takahiro Kunimoto (Japán)
bőröndféléjéből kivesz egy bábút
és azt igazgatja gondosan, nagy szeretettel:
marionett...
bohóc , clown
rendben a piros orr is...
lehet fellépni a szinpad előtt, ahol már egy stepptáncos is produkálja magát:
de a fő kedvenc e a bábú, a kisbaba is érte nyúl (a mamája meg őérte) :
a mi főkedvenceink viszont a gyerekek:
még produkciót is rögtönöznek
a bábúnak is tetszenek:
......................
továbbmenve , beesteledve
szomorú néma bohóc(szoborutánzat) áll egy kis talapzaton a sarki alkonyban:
ők láthatják - a szoborba kapaszkodva - amit én nem...
szeptember 12:
A nagy Finálé:
francia női együttessel
szervező hoppmesterrel
s a fergeteges hangulatban mi is benne vagyunk... :) (belevittek...:)
aliz2. :: 2009. okt. 23. 20:23 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: utazas
e
belepislanthattam lányomék fárasztó mindennapjaiba
fél hétkor értek haza, munka, iskola után, bábszinházból, fáradtan,
kérdi ki anyja fiát a memoriterből
(négy vesszak Szabó T Anna)
besegítek, mert közben jön a Spar futár
vacsorakészítés
eljöttem még fél nyolc előtt (én is fáradtan)
jobb igy, ne bonyolítsam az életüket
