október 22
utolsó nyitva-órában elmentem a Sparba bevásárolni, muszáj volt (ráadásul holnap zárva)
visszafelé már hallatszott az ünnepre készülődés (odamenet a tuloldalán láttam is a kopjafáknál előrekészitett krizantémokat, nemzeti zászlókat, mikrofont stb) de most már látszottak is emberek, zenészek ott túl
- én az emlékjelhez ültem (otthonosan) - mintha idetartoznék (hát ide is...)
meg egy dal is hallatszott, piros a vér a pesti utcán...igazán szépen, s többször is - pedig még fél óra volt az öt órai kezdésig
gyülekeztek...
két kisgyerek egy négy meg egy hat év körüli testvérek az apjukkal az emlékjelnél megálltak, a gyerekek futkorásztak körülötte, mint egy futópályán, majd az üveg elé álltak, és az apjuk lefotózta őket nagymosolyogva, vajon tudják, hogy hol álltak? később ők is csatlakoztak a gyülekezőkhöz...krizantémot kaptak...
ismerősöm jött, leült mellém, anyukáját nem rég temette,megmutatta a képeket, beszélgettünk,
majd halljuk a himnuszt (vigyázzba kéne állni? de maradtunk - nekem nem kell - mondta (miért is nem?!!!) ő meg már sokat állt...mondja lakonikusan)
polgármesterasszony szokásos üdvözlő beszéde, közben ismerősöm el is ment, sietett...
és már hallom is képviselőnk az újra miniszter (mindegy milyen, épitésügyi) szónoklatát (rossz nyelvek szerint az ő másnapi elfoglaltsága miatt hozták előbbre nálunk az ünnepet, mert úgy látszik mindig csak ő lehet a szónok)
hangosan beszél, jó az erősités is, jól hallom, ki is emeli, hogy vajon mi lett volna (bár erre nem tud választ adni a törtánelemtudomány, ha Kádár 56-ban nem árulja el a hazát... és később a beszédben ez meg is ismétlődik, egy váratlan fordulattal, mi szerint ma is ugyanugy árulja el a hazát a - dollármilliátdokat felvevő - ellenzék,,,mint annak idején Kádár.... és olyan magasra és olyan crescendóval viszi fel a hangját, hogy véget is kell vetni a beszédének - ezzel az ominozus kicsengéssel.
szó szerint
a pap beszédéről (nélkülük sincs már ünnep) már eljöttem,
látom a későbbi hiradásokban szép fáklyás felvonulás volt
itt mehettek el az ablakom alatt még 6 előtt, de én csak a lovaskocsik csörgésére figyeltem fel már.é rdekes, nem énekelhettek...
6-tól a Hagymaházban ugyanazt az 56-ról szóló rockoperát adták elő , ugyanazok, mint tavaly ilyenkor....
az nem változott...
----
olvastam a Mazsike oldalán egy szép emlékezést 56 ról (Egy csodálatos forradalom bonyolult emlékezete cimmel!) és szöget ütött a fejemben egyetlen mondat )a bonyolultságok mélyéről)
miszerint a zsidó féltek is, félhettek is...
és nost nem találom ezt a mondatot, megváltozott a szöveg? részéletesebb, tagoltabb lett
ez a részlet is bővebb kifejtést kapott
:És arról is beszélni kell, hogy a magyar zsidók közül sokan részt vettek a forradalomban, a kormány körül vagy az utcán, mások még jobban rettegtek nem zsidó honfitársaiknál, mert újra erőszak tombolt, mint legutóbb 1944-ben és a minden bizonytalan, átmeneti helyzetben feléledő pogromlovagok, rablók, népítéletre uszítók is előkerültek, volt, hogy fenyegettek és gyilkoltak is. Ez is hozzátartozik a forradalom emlékéhez,... Méltatlan lenne emlékezetükhöz mindennek elhallgatása.
nekem is megvannak a magam rossz szájizű emékeim is
Miénk, magyar zsidóké is ez a félelem és gyász az októberi és novemberi, rövid napokban. Miénk továbbá a bátor értelmiségieknek a hazugság hatalmát megtörő őszintesége, az írók mozgalma, akik között sokan önmaguk sztálinista tévelygéseivel fordultak szembe, miénk Déry, Zelk és a többiek, a börtönben is elszántan vigyorgó Eörsi István, a Rákosit távozásra felszólító Litván György, a pesti srácok harca, a vörös lobogó alatt a Vörös Hadsereg ellen harcoló holokauszt-túlélő, Angyal István emléke is és mindenkié a magyar szabadság hősei közül, zsidóké és nem zsidóké egyaránt.
És miénk a jóvátehetetlen fájdalom 200 ezer magyar ember távozása miatt, akik a forradalom után elhagyták az újra eltaposott Magyarországot, köztük magyar zsidók – legalábbis – ezrei, a szétszakított családok, az évekre eltűnt gyerekek, nagybácsik és nagynénik, unokaöccsök. (Tomi!) Mindez együtt magyar történelem és 1956 nemzetegyesítőemléke emlékezetéhez akkor érünk el, ha senkiről sem feledkezünk meg többé közülük.
hát ezért is nem tudok én teljesen önfeledten ünnepelni, többek között
