a vérnyomásom mérem épp 23-án dél körül, mikor hallom, hogy csöngetnek

egy pilanatig még gondolkodom, felálljak és  menjek-e ajtót nyitni, de aztán mégis

kérdem a kémlelőn, ki az? postafutár a válasz

a vékony fiatalember kezében nagy buborékos-boritéknyi csomag

mondja is, hogy csomagot hozott

erre én, a napokban kaptam a postafiokomba, biztos jó a cimzés? én cvagyok ? - kételkedem

Turiné Gonda Julianna a feladó Turi Tímea

akkor jó - vigyorgok - a lányom! 

(egyébként még az ajtón a cimtáblán (ami már nem is divat )igy szerepel a nevünk egymás alatt...

hát nagyon boldog vagyok! hát még mikor kinyitom:..

egy nagy naptár,,, cimlapon unokám olvas, igaz az arca nem is látszik a nagy olvasástól annyira belemélyed a könyvbe...inkább csak a lábai...

de mikor kinyitom , minden oldalon, minden hónapnál ő, olvasás közben (hiszen mindig ezt csinálja (Néha az apja is mellette ... az is olvas, bár ő az okostelefonjáról, de meglehetősen hasonlitanak...

Vince olvas: télen-tavasszal-nyáron -ósszel, kanapén, buszon, hétköz- és ünnepnap, pihenés és evés közben, fekve-állva-járkálva, Csehovtól hurik gyerekei-ig, minden, mindenkor és mindenhol...

 

Kaptam még egy komoly nagy facimile kiadást Pilinszky verseiből, csupa gyönyörű kézirat, 

na és egy társasjáték rajzot, amit Vince rajzolt egy nevetős melléklettel (ez fontos és rám is fér :)

az ajánlást pedig Vince is aláirta (most látom először a kézirását!) ami megtévesztésig hasonlit az apjáéra (tán mert mindketten balkezesek?)

 végre sikerült skypon beszélni kanadai unokatestvéremmel különböző technikai (meg egyéb) nehézségek után...

szeretem ezeket a beszélgetéseket, mert pont olyan mintha egy szobában lennénk, azaz két egymásbanyilóban

most pl még a virágait is meg tudtam csodálni meg a betűző napfényt (náluk még dél volt, itt már este)

 90 évesen elment kedvenc, meghatározó  Makrám irója: Kertész Ákos, ki  80 éves korában már elment  innen - honnan elüldözték - Kanadába, önkéntes száműzetésbe...

nagyon sajnáltam, sajnálom

akkori nyilatkozata botrányosan nagy vihart kavart, később félig-meddig vissza is vonta, pedig csak a szóhasználata (a genetikára való hivatkozás) volt pontatlan és meggondolatlan, egyébként igaza volt, pl Ady óta is tudjuk (bár tőle se vették jó néven a magyarok (ámbár saját fajtája) ostorozását...

A Makra számomra felejthetetlen olvasmány volt, oda is adtam egy főszereplővel hasonlónak gondolt fiúnak, (magam meg Valival?) de nem hathatott rá, mellément, mégse volt hasonló (nemrégiben halt meg, de nem mint Makra...feltörekedett.. jól tette... de vállalhatatlan politikát vallott - azt nem jól  - azért nyugodjon ő is békében. Ez közös sors...Bár azért nem egészen mindegy , mi van előtte...

A Makra (remélem) megmarad!

látom mosolygós fotóját a facebookon, nézem, milyen esemény alkalmából (ő nincs fent) - de látom, a szomorú gyászjelentést mellette...(23-án el is temették)

hihetetlen...

csak úgy? hirtelen?

nem rég találkoztunk valamilyen eseményen (?)

osztálytársam volt első általánosban!

tanitó (bácsi) lett, lányomat is valami módon tanitotta...

közéleti szerepet játszott a városban (Bogárzó... hova mindig készültem ki...mert hívott)

egyszer kicseréltük szivgyógyszerekről tapasztalatainkat, talán neki is rossz lehetett a szive, de épp arról beszéltünk, hogy jól karban tudja tartanai a gyógyszerével...

olyan könnyen s olyan hamar távozunk...

pár éve irtam róla, egy röpke banki találkozásunk alkalmával:

" -meséljek valamit... - mondja , miközben sorunkra várunk, egy ősz, kopaszodó, bajszos ember, mellettem - meséljek valamit... ugyan miről - hát arról, mi is volt 60 éve...

60 éve, épp elsősök voltunk az általános iskolában.... egy osztályba jártunk (később már nem, mert a fiúkat külön iskolába rakták), jóval később a fiát tanítottam, ő meg a lányom. De most csak arra emlékszünk, amikor mi voltunk 7 évesek...
hogy eltelt az idő - mondja
hát igen, észre se venni, - épp a napokban törtem a fejem rajta -, hogy lesz az emberből egyszer csak öregasszony... mondom, magamra fogalmazva, ezt az "-asszonyt" - (bár az asszony is ember!) - mert mégsem akarom rá is sütni ezt a megöregedést. Erre a mellettem ülő - mitagadás - "öregemberre"... Ő persze udvariasan háritja rólam is az öregség bélyegét, nem vagy te öregasszony! Dehogynem, tudom, amit tudok... és ő se fiatalember már..." (2010)

hát igen.... mégis csak (?)

"

hát hóból most hirtelenjében több lett a soknál

és ez a kelleténél izgalmasabban is történt

tegnap az "időkép"nél percről percre jöttek a szélsőséges időjárásból következően a közlekedésre vonatkozó fenyegető hirek

de mára mintha megnyugodott volna az idő is, a közlekedés is, meg a kedélyeink is - ennek megfelelően

süt a Nap is olykor, csillogtatva a hókristályokat - már amíg süthet a Nap, hisz' mindjárt sötétedik, holnaptól viszont hosszabbodnak már a nappalok is!

lehet várni, most már tényleg, a növekvő fényt

a hó csak hozzájárul, mert mégis csak a sötétséget borítja , takarja, tünteti el

csak - hiába! - hideg egy szépség!

..........

 A Magvető oldalán látom az éves szerkesztői könyvtornya mellett  diadalmasan kacagó lányom

(A Magvető beharangozó szövege: Turi Tímea, a kiadó főszerkesztője a legoptimistább munkatársunk. Hát nem ezt bizonyítja ez a fotó is?!

és az ő szövege: