a postafiókomba be volt dobva egy értesités csomagról, hihetetlennek tűnt, mert én nemigen szoktam kapni ilyet.

ráadásul a postai alkalmazott nem is találta, nem ő dobta be az értesitést, majd holnap megkaphatom, ha a kollegája lesz itt

igy is történt, ő rögtön meg is mutatta a takaros kis csomagot (bár akkora volt, hogy nem fért a postafiókomba)... a feladója meg egy régi tanitványom! még nem vittem magammal a csomagot, mert hanukai gyertyagyújtásra mentem de útközben még megvettem az aktuális Marosvidéket (az én fotócimlapommal) 

és  főleg Tanitványaimnak irt versemmel, ami benne lapult )elkérték, most hogy aktuális tanárok piszkálása - ez jó védőbeszédnek is tűnhetett))

igy aztán a véletlen játéka folytán egy biciklikosárba került a versem tanitványaimnak s az ajándék tanítványomtól!

a csomag fantasztikus volt, remekmű maga a csomagolás , s belül legfelól két dobozka sütemény (szalaggal átkötve)

 alatta meg szintén diszcsomagolásban egy saját könyv! tanitványom emlékeiből, érzéseiből ,

 ajánlással -egy szép csokor...

és egy később megtalált , személyes hangú -levél...

szépen egybecsengett a Tanitványaimnak irt verssel.

összekötötte őket a szeretet és a hála... ami úgy látszik kölcsönös!

 a kisfiút kocsiban  a Sparban - korábban szembe  láttam, az anyukája tolta - szájában cumi és hatalmas  barna szemekkel nézelődve kukucskált ki... nem birtam, ki, hogy ezt meg ne emlitsem, az anyja csak mosolygott reagálásképp

később már a pénztár előtt találkoztunk, háttal, összetorlódtunk, a kishúga szórakozgatta, kiváncsi voltam, hogy reagál a pici, meg is kérdeztem, de a kislány nem válaszolt

már fizettünk a pénztárnál (én az önkiszolgálóba, de ) épp előttem mentek ki a boltból, s hallom, hogy a kislány nem magyarul mond valamit az anyjának

hát nem beszélnek magyarul!? -esett le.. s az apa hátranézett, s mondta is, hogy nem  tán ő tudott valamit magyarul,

megnyugodtam, már értem...