erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

egy Klimt portré nyomában

2023. március 22. - gond/ol/a

 ha Klimtnek jó ez a vázlatszerű portré megoldás, miért is ne lehetne jó nekem is!:)


(habár ő tudott, mást is és másképp, nagyon is szinesen, konturosan, dekoratívan  festeni...)

de ez a rajz nagyon emlékeztet az én vázlataimra...

bár a szemek beszédesebbek....

 

utána néztem, mert amúgy is meghatott ez a kép

kit is ábrázol?

az "old lady" 1917.ből

egy idős hölgy portréja (előlről) ceruzarajz - igaz, csak tanulmánynak minősitve

 

Ez a rajz Charlotte Pullitzer portréjának tanulmánya.

Ő volt Serena Lederer anyja, A Lederer család gazdag zsidó család volt Bécsben. Sok művészetüket kifosztották a nácik a II. világháború előtt. A mai napig vannak bírósági ügyek az ellopott tulajdonuk kárpótlásával kapcsolatban.

 

Serena (Szeréna) Pulitzer Lederer (1867. május 20. – 1943. március 27.) August Lederer iparmágnás házastársa volt , Gustav Klimt közeli barátja , aki hozzájárult a Klimt műalkotások gyűjteményének kialakításához.

 

Budapesten egy gazdag zsidó családban született ( Joseph Pulitzer amerikai újságíró rokona ) 1892. június 5-én férjhez ment a pesti rabbinatusnál, Lederer Augusthoz. A család Raabban (Győr), a bécsi Bartensteingasse 8. szám alatt egy kastélyban lakott


 

Bécsben a lakás egyik szobáját Klimt-műveknek szentelték.

 Lederer Szeréna 1899-ben készült festményét szoros barátság szülte. 

 

 

A gyönyörű és stílusos Serena Pulitzer Lederer a századforduló bécsi társadalom sztárja volt. A férje, August Lederer iparos által megrendelt portréhoz Klimt lágy, kanyargós ecsetvonásokkal mutatta be Serenát, mint fehér jelenést. „Egy felálló virág, hosszú szárú… mint egy fekete tulipán” – lelkendezett egy kritikus, amikor a festményt 1901-ben a bécsi szecesszió tizedik kiállításán mutatták be – a Klimt és más művészek által négy évvel korábban alapított csoport, amelynek célja a várost a nemzetközi művészeti világ élvonalába helyezve. A Ledererek ezt követően a magánkézben lévő Klimt munkáinak legszebb gyűjteményét alkották.

 

 

Lederer Szeréna meghatározó szerepet játszott Klimt műveinek összegyűjtésében. 

Anyja, Charlotte Pulitzer, [1]

kiről nem csak a fenti portrévázlat, hanem festmény is van (két évvel korábbról, 1915-ből)

 



 

Serena lánya, Elisabeth Bachofen-Echt [2] szobrász művész

 Feltételezik, hogy Elisabeth Lederer és Klimt biológiai lánya volt. [4]

(én látok is hasonlóságot KLimt és Elisabeth széles arcvonásiai közt)

 


 

 



 

Serenától 1940-ben elkobozták a Lederer-gyűjteményt, aki Budapestre menekült, ahol három évvel később meghalt. Gestapo a gyűjteményt az Immendorf kastélyba helyezte át, de a kastélyt 1945 májusában felgyújtották, hogy ne kerüljön a szövetségesek kezére, és a gyűjtemény megsemmisült. [3] [5] Nem biztos azonban, hogy az összes műalkotás valóban elpusztult a tűzben, mivel a jelentések szerint némelyikük a háború után újra előkerült. [6]

 

(Wikipédia)

 

***************************************

 

rájöttem,

mostanában leginkább kutatni szeretek

élvezem, ahogy egyre több réteg tárul fel a titokzatos múltból, ami csak addig titokzatos, mig fel nem tárjuk

 

először a családfám kutatása volt (és maradt) ez a nagy és felforgató élmény

 

de arra is rájöttem, hogy valahol mindenhol rokonok, egy nagy család vagyunk, minél mélyebbre ásunk...

 

az emberiség

 

aminél nincs is érdekesebb és fontosabb!!!

HONNAN TUDJUK AMIT TUDUNK 2007

Ősz óta járok héber órákra. Három hónap alatt végigvettük a betűket. Aztán úgy adódott, hogy nem tudtam menni több órára. Hosszú idő után tegnap mentem újra. Mondom is a rabbinak, hogy biztos mindent elfelejtettem – már előre szégyenkeztem. Elém tett egy imaszöveget: reggeli ima. Jól ment, hát persze, templomba lépéskor ezt mondják, biztos hallottam egy párszor, onnan maradt a fülemben – gondoltam. De aztán egy másik ima következett; ez még jobban ment, magam sem értettem, hogyhogy, honnan, szinte nem tudtam követni magam, szinte hallottam előre, mit kell mondani, folyamatosan, tempósan, s éreztem, hogy egész jó kiejtéssel és természetesen. Na nem dicsérem tovább magam, de a rabbi is mondta, hogy „nagyon-nagyon-nagyon jó”. Ezt az imát viszont templomban nem hallhattam, mert ez volt az asztali áldás, a „bencsolás”. Mondja a rabbi, biztos hallottam még otthon, gyerekkoromban, az apukámtól, mondom, nem halhattam , apukám munkaszolgálatban meghalt, mikor én még csak pár hónapos voltam, akkor a nagyapámtól – mondja, de tőle még úgy se hallhattam, mert sokkal korábban meghalt mint én megszülettem, bár igaz, ami igaz, ő biztos mindig mondott asztali áldást a nagy családi ebédlőasztalnál – anyukám mesélte, mindig megáldotta őket, a gyerekeit is péntek esténként... meg az ősök közt voltak rabbik, apai ágon, állítólag még a prágai Löw rabbinak is leszármazottai vagyunk.

 

De honnan tudok én bencsolni?!

 

...

2023 .. ÉS KÖZBEN KIDERÜLT, HOGY ANYAI ÁGON AZ ŐSAPÁM VOLT SZEGED ELSŐ RABBIJA 54 ÉVIG! CWI BACK HIRSCH!

 

 

Szegedi Hiradó 1864

 

tavasz- és hagymaháznyitogatás

 

na végre megértük ezt is!

márc 15-re kinyitott a Hagymaház, egy kései nőnapi köszöntéssel, egy makói születésű énekes(színésszel) akire még emlékszem kisfiú korából, most már a saját kisfiáról beszélt , ki a függönyök mögötti takarásban volt)

egyébként ő igen, én nem szeretem, ha a szinpadról "beszélgetnek" velünk


 

mindenki maradjon a kaptafájánál, az énekes énekeljen (a közönség tapsoljon - ha teszik, amit hall)


 

többet vártam volna az énekesi teljesitményétől is, ( a félplaybacket eleve ki nem állom) -bár véleményt nem mondhatok reálisan, a harmadik szám után el kellett jönnöm - azt hittem visszamegyek de az idő annyira viharos volt, hogy nem volt kedvem, azt viszont későn vettem észre, hogy a szabadtérre szánt (Polyák Lilla)  koncertet behelyeztek a hagymaházba... de én már itthon kuksoltam


 

úgy látszik szoknom kell amitól elszoktam, hosszabb távokra...

(mindig hazarohanok...inkább a nyugalmat keresem már mint a nagy élményeket, tán mert azok nem is olyan nagyok, már mindent kezdek unni!!!!) már minden ismerős, már  mindent láttam- hallottam, néha úgy tűnik ---- s ebben van is valami....mivel már nem vagyok újszülött...jócskán nem!

új és jó meg kevés van (vagy nem itt)

két ismerős irodalmi díjas

 

március 15-re kiosztották a szokásos állami dijakat

a Litera főszerkesztője (N.G,) már aggódott, mert későn jelentek meg hírek a József Attila irodalmi dij kiosztásáról (attól féltek, hogy tán el is marad?!)

végül is meglettek, ők is, és örömömre is szolgált két ismerős név: Bene Zolié és Weiner Sennyei Tiboré

mindketten némiképp szegedi illetékességűek


W.S.T. lányom egyetemi társa volt, volt közös felolvasó estjük is Szegeden egyetemista korukban (W.S.T.-nek A kis ház(á)ról , lányomnak meg a Költözés(é)ről)

Azóta sok viz lefolyt a Tiszán meg Dunán (sőt az elhagyott Maroson is:)

ja, és ne feledjem , "színészkedtek" is, Peronál...(itt épp a Scénében)


W.S:T . nagyon szorgalmasan járja a maga sokoldalú  és független irodalmi újtát mellette méhészkedi is (Szentendrén vadregényesen élve párjával és kutyájával)

 

 

Bene Zoli is nagyon termékeny alkotó és nem kevésbé fontos nekem a MJAK vezetéséért, mégha olykor meredek és vitatható dolgokat mond is (pl kétségbevonva a rabszolgaságot) élvezem az előadásait, pontosabban a vele folytatott havi rendszerességű beszélgetéseket élet ről is irodalomról (ahogyan múltkor maliciózusan összegeztem is, mióta több is az irodalom - bár minek is?! hiszen tényleg, fontosabb az élet,, s az irodalom is abból lesz)

ja, s emlékszem, mikor pár éve Timit meghivta Makó (mint Marosmenti Konstantinápoly -i esték egyikére, Bene Zoli interjúvolta a könyvtár közönségtől kibuggyanó udvarán....


Emlékszem mikor pár éve Balogh Tündénknek gratuláltam a friss József Attila díjához, tévedésből Kossuth dijat mondtam, ő helyesbített, hogy annyira azért nem..., de én tulajdonképpen irodalomból ezt a József Attila díjat is annak tekintem...(szakmainak, ami tán több is...)

A Kossuth díjasokat hovatovább már nem is ismerem

A napokban felvetődött a fbra ez a pár éves  mondat(om) kb, hogy vannak esetek mikor jobb díjakat NEM kapni

újabban hasonló a helyzet (?)

nem egyszer a szervilizmust díjazzák, (ha ez túlzás is, no az ellenzékiséget biztos nem...!

 

(Pedig a demokrácia ezt jelentené...ha igazán lenne...)

hogy is írta szegény Radnóti?

"Szabad szerettem volna lenni mindig,

s őrök kisértek végig az úton"

 

Azért ennyire nem rossz a helyzet!...)

 

felek

 

 Göring félig zsidó volt

hallom a szomszéd asztalnál a menzán az egyik diáktól, aki két másikat tart szóval, 

anyja vagy apja? - kérdem

meghökken és nem tudja..

kifejtem (a halachát)- csak az anya számit) ám azokban az időkben tán egy nagyszülő is elég volt....az elpusztitáshoz 

szörnyű idők voltak azok  - mondom - a csendre megkérdezem : Igaz?

igaz  - a válasz (mi más lehetne?(

 

 

de hihetetlennek tűnik  az egész , itthon  utánanézek, mert valami igazság minden hir alján van

 

hát kiderül, hogy volt Göringnek egy féltestvére, Albert,aki valóban (apai ágon) félzsidó volt (eredetileg ő volt az orvosuk) (zsidó származású, de kitért, s ő volt a G. gyerekek keresztapja!)

Albert ráadásul zsidómentő is volt!

de az elismerést csak pár éve kapta meg érte, postumus?,addig inkább számitottak a féltestvére viselt dolgai az ő megitélésében is!


 

 

(https://akibic.hu/2022/10/07/a-zsidomento-es-a-zsidogyilkos-testverpar/)

festőiség

 valamelyik este jöttem a Sparból, később mint szoktam, sötét volt,,de a zsinagóga s fölötte az ég valahogy világitott... később jöttem rá, hogy telihold volt

s ez a különös megvilágitás megállitott, előkapva a mobilom

fel is tettem a fotókat  a fbra

 

 

 

sokaknak tetszett

végül én is aláirtam, hogy festői

mit egy festő barátom helybe is hagyott

fesd le  - irtam vissza...

remélem megteszi....

(remélem lesz még telihold, mert azóta se láttam olyan"festőinek"a zsinagógát), mint ekkor...vannak kiváltságos pillanatok, ajándékok!)

a kép-más kiállitás portréi

 

 annyira gazdag volt ez a killitás, hogy még mindig van anyagom róla (már nem is tudom, hanyadik blogba:)

 




 


 


 

mind annyira karakterisztikus, és azok a szinek, meg az anyagszerűsége.....

 

még lennének a (papir?) szobbrol, ékszerek is, de azok nem tetszettek elsőre annyira de lehet, hogy még visszamegyek tanulmányozni(s fotózni?) őket is...

 

dr Henrick Back fia

 

jött megint geni üzenet, amiből értesültem a , hies, Amerikába emigrált  és ott praktizált rokonunk fiáról ( ő is orvos volt)

 You

 

 

 

Ida Ladányi
your mother

 

 

Mária Löwinger (Bárány)
her mother

 

 

Irén Bárány (Ungár)
her mother

 

 

Mária Ungár (Back)
her mother

 

 

Rabbi József Eliézer Bak
her father

 

 

Dr. Henrik Hirsch Bak
his son

 

 

Dr Edward William Bak
his son

 
 
 
Dr Edward William Bak
first cousin thrice removed
Birth: 4/18/1874Death: 9/17/1955 - Los Angeles County, Los Angeles County, California, United States



Parents: Dr. Henrik Hirsch Bak and Cathy Back (Livay)
 
 
 
 
 

 

 

 

sz 1874 ápr 18

 

Apr 1 1950 - Harvard, Los Angeles, Los Angeles,

 

h 1955 szept 17 (81)

Los Angeles, California

 

 



 

 

 

wife: Caroline Bak (korábban Mable Back)

gyerekről nem szól a fáma , jó lenne, ha lenne...

 

testvérei: Alys Bak, Bianca Bak, Valeire Bak, Lilian Bak, Ernestine Bak, St Clae Bak

(őket se találom _ egyelőre)

 

 

 

 

süti beállítások módosítása
Mobil