na végre megértük ezt is!

márc 15-re kinyitott a Hagymaház, egy kései nőnapi köszöntéssel, egy makói születésű énekes(színésszel) akire még emlékszem kisfiú korából, most már a saját kisfiáról beszélt , ki a függönyök mögötti takarásban volt)

egyébként ő igen, én nem szeretem, ha a szinpadról "beszélgetnek" velünk

mindenki maradjon a kaptafájánál, az énekes énekeljen (a közönség tapsoljon - ha teszik, amit hall)

többet vártam volna az énekesi teljesitményétől is, ( a félplaybacket eleve ki nem állom) -bár véleményt nem mondhatok reálisan, a harmadik szám után el kellett jönnöm - azt hittem visszamegyek de az idő annyira viharos volt, hogy nem volt kedvem, azt viszont későn vettem észre, hogy a szabadtérre szánt (Polyák Lilla)  koncertet behelyeztek a hagymaházba... de én már itthon kuksoltam

úgy látszik szoknom kell amitól elszoktam, hosszabb távokra...

(mindig hazarohanok...inkább a nyugalmat keresem már mint a nagy élményeket, tán mert azok nem is olyan nagyok, már mindent kezdek unni!!!!) már minden ismerős, már  mindent láttam- hallottam, néha úgy tűnik ---- s ebben van is valami....mivel már nem vagyok újszülött...jócskán nem!

új és jó meg kevés van (vagy nem itt)