erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

EGY FELEJTHETETLEN SZÉDER

2023. április 09. - gond/ol/a

 

 

Odacsöppentem. Pontosabban odataláltam némi előzetes érdeklődés után. Romkert mellett. Várhegy u. 19. Igaz, zsinagógának nyoma sincs, de egy félig nyitott kapu, ismerős duruzsolás a lépcsőház felsőbb emeletéről jelzi, jó helyen járok. Mondom, messziről jöttem, Makóról..., de máris, mintha haza... Beinvitálnak, épp szédervacsorára készülnek. Jókor jöttem.

 

Az imateremben a fehérre meszelt falakon világoskék mogendovidok és menorák, fehér abrosszal teritett asztalok körül már ott ülnek, csak egy-két hely szabad. Három kedves öregúr kinál meg üresen maradt negyedik helyével.

 

Aki éhes, jöjjön és egyék velünk!”

 

Előttünk a tányéron már ott a tojás, torma, retek, petrezselyem, alma-diókeverék, középen macesz és bor... Majdnem mindenki kezében a Hagada. Egy kislány elénekli a Mánistánót. És valaki elbeszéli újra (és újra) szabadulásunk történetét Egyiptomból. Ugyanazt a szöveget, mit már oly rég és mindig, mindenhol, ahol Nisan 13-án zsidók összejönnek. És milyen jó, hogy összejönnek! Akárhányan is... Kevesen vagyunk? DE VAGYUNK! Szegeden se nagyon szoktunk többen lenni. De örüljünk, hogy ennyien vagyunk, és mindig megtartjuk a szédert, hogy emlékezzünk a szabadulásunkra, s hogy szabadok vagyunk...

 

Esszük a tojást, a keserű gyökeret, a retket, a maceszt, a maceszgombóc levest, a petrezselymes krumplit, a hagymás marhahúst (pedig amúgy nem is eszem húst!), a maceszból készült süteményt. Közben hallom, az egykori zsinagóga helyén (helyett?) álló emlékműre reggel horogkeresztet festettek, - „...mert... minden egyes nemzedékben támadnak olyanok, akik vesztünkre törnek.”) De ez most mégis örömünnep. S a horogkeresztet amúgy is már lemosták... Kisgyerekek rohangálnak vidáman, egyikük a borosüveg dugóját kéri el, a másik megtalálta az eldugott maceszt. (az ákifománt) … 81 éves asztalszomszédunk meséli, hogy járt Makón, a háborúban, miután megszökött a munkaszolgálatból. (Milyen jól tette, hogy megszökött! Bár apám is megpróbálta volna!) Izraeli élményeiről is mesél, lelkesen... „Jövőre Jeruzsálemben!” - búcsúzkodunk - vagy legalább itt...

 

Hát én biztos nem leszek jövőre itt. De az is biztos, hogy emlékezni fogok erre a székesfehérvári széderre...

 

És Jeruzsálem? Hát igen, őt sose feledjük.

 

Foto: a székesfehérvári emlékmű 

 


 

 

a székesfehérvári zsinagóga (1862-)

 


 

 

áprilisi mjak

 

 nem irtam az e havi mjakról, mert nem akartam emliteni se , ami már rég a "bögyömben" volt, és provokálásra, más irányban ugyan de kibuggyan t belőlem

hagyjuk... bár érdekes lenne a téma kikerülhetetlen - egyszer lehet, hogy kifejtem....

---


 

viszont van egy őstehetség tagunk, határozott irói vénával, bár nem az én világom

most  regényt ir, s alig várják az új fejezeteket....falják

nyilvánvaló hogy megvan az irói hangja, nyelve... klassz

vele kell foglalkozni 

nem más(ok)kal

 


 

 

keresztvivő gyerekek

 nem a Golgotán, hanem Makó utcáin

már megint a túlteljesités jegyében...

 

megint országos hir lettünk, s megint nem dicsőségünkre:

Telex:

"A Szignum Kéttannyelvű Egyházi Általános Iskola által szervezett Városi keresztutat jártuk végig ma reggel az iskola diákjaival, pedagógusaival közösen, megelevenítve és jelenvalóvá téve Jézus Krisztus Golgotára vezető útját. Az imádságos programot a Kálvária kápolnánál bemutatott szentmisével zártuk”

– írta Facebookon Makó fideszes polgármestere, Farkas Éva Erzsébet – szúrta ki a 444.

 

A polgármester fotókat is posztolt az eseményről, amiken lehet látni, hogy római katonáknak öltöző férfiak kísérik a fakeresztet vivő gyerekeket az utcán.

 

 

 Farkas Éva Erzsébet posztját úgy zárja: „A keresztút kegyelmi ideje váljék Isten dicsőségére és lelkünk üdvösségére! Áldott ünnepeket és jó pihenést kívánunk a tavaszi szünetben minden makói diákunknak.”

hát lesz mit kipihenni!

----

valaki felhivta figyelmemet az esethez kapcsoldón Parászka Boróka cikkéhez...ő mértékadó. Ide idézem:

Két olyan esemény volt a napokban, amelyek rávilágítottak a szekuláris és egyházi világ kapcsolatának konfliktusosságára, rendezetlenségére. Pedig, amíg ez a két társadalmi tér kiegyezésre nem jut, sok évszázadnyi vita után, addig nem lesz társadalmi béke. Az ilyen konfliktusok messze meghaladják a kisközösségek válságát, és valami mélyebbre mutatnak rá. Azok a társadalmak, amelyekben élünk alapjaikban hasadtak, alapelveik tisztázatlanok, és ezért, tulajdonképpen működésképtelenek.
Az egyik ilyen esemény a makói gyermek-Golgota volt: helyi általánosiskolások játszották újra Jézus keresztútját (ha ezt játéknak lehet nevezni). Az eseményt fotózták, a fotókat megosztotta a helyi Fideszes polgármester. Ettől politikai gellert kapott a történet. Az ellenzékiek és egyházellenesek (a két csoport jelentős mértékben megegyezik) a gyermekjogokkal való visszaélésről beszélt. A keresztények és kormányoldaliak (az lehet az illúzió az érvényben lévő diskurzus miatt, hogy ez a két csoport egy, holott nem) a keresztényellenesség miatt panaszkodott.
Van-e joga egy gyermeknek vallási rítusokban részt venni? Ameddig ez testi és lelki egészségét nem veszélyezteti, nem kényszer alatt teszi, van. Nagyon sok féle vallási rítusban vesznek részt gyerekek, és ezt általában nem sérelmezi senki. Noha megkérdőjelezhető: képesek-e a gyerekek ilyesmiről valóban szabadon, befolyásolás nélkül dönteni? (A jelenlegi kurzus azt mondja: a befolyásolás nem probléma, sőt szülői kötelesség.) Azt gondolom, a gyerekek nagyon sok mindenről tudnak dönteni, a politikai döntéshozásba is sokkal jobban be kellene őket vonni, nem csak a szavazati jogot biztosító életkor csökkentésével, de a közvitákban való részvétellel. A gyerekek egyenjogú tagjai politikai közösségünknek, a döntések zöme őket érinti leginkább. A teljes zöld mozgalom erre épül ma: ne vegyétek el a jövőnket! És ha a politikai életben részt kaphatnak, miért ne kaphatnának a vallásiban? A gyerekeknek fokozott igénye van a rítusokra, az orientatív narrációkra, szimbolikus történetekre. Nincs jogunk megtagadni ezt őket - amíg biztonságot kapnak az egyházi terekben.
A katolikus rítusok különösen intenzívek, dramatikusak. Sok évszázad alatt formálódtak azzá ami. Egy katolikus gyerek egész gyerekkorát a megfeszített Jézus árnyékában tölti. Azt látja a templomban, gyakran azt látja otthon, sokan a nyakukban hordják a keresztet.
A makói történettel egyetlen gond volt: biztosított volt-e a gyerekek számára az intim tér, és hogy a legnehezebb rítus, a kereszthalál történetének befogadásához, feldolgozásához valóban kaptak-e megfelelő pszichés támogatást, vagy egyedül maradtak az emberiség legmegrázóbb történeteinek egyikével. Sajnos a képek tanúsága szerint egyedül maradtak. Ezt szóvá lehet és kell tenni.
 
Az viszont rendkívül kontraproduktív, káros, hogy a hasonló problémafelvetések helyett sokan a keresztény, katolikus jelképekkel kezdtek el gúnyolódni úgy általában. A rítussal, amit tulajdonképpen nem ismertek. A rítus nyelv. Összetett jelentésháló. És aki ezt a nyelvet nem ismeri, ne vitatkozzon vele, mert olyasmit vitat, amit nem ért. Ráadásul a rítus gúnyolásával az emberi identifikáció magját gúnyoljuk, vonjuk kétségbe. Egy vallásos család, gyerek egész életét, a személyiségek és a személyek közötti kapcsolatok rendszerét erre építi fel: a rítusokra. Aki ezzel gúnyolódik, a hívő ember létével gúnyolódik, azt vonja kétségbe. Ateistaként, valláson kívüliként is tudnunk kell, milyen súlyos teher ez.
 
(hát nem tudom...)

 

HOGY TUDTUNK... 2008 ÁPR

lányom szakdolgozatokat ír: számítógépbe merülve, szerkeszt, átír, módosít, betold, lábjegyzetel stb - közben kiszól:

 

 

 

 

hogy tudtatok ti szakdolgozatot írni?! számítógép (szövegszerkesztő) nélkül...el se tudom képzelni

 

hát... tudtunk.

 

ötödévre megtanultam írógépen írni. nagybátyám beszélt rá, mikor külföldön -nyugaton- nála nyaraltam, harmadév után, és ellátott egy csomó gyakorlatias tanáccsal; főleg az angol nyelv tanulásának fontosságát kötötte lelkemre, de az írógépelést is (meggyőződése volt, hogy nekem írnom kell - el is kezdtem, sőt be is fejeztem egy regényt még akkoriban, frissiben, az ő ösztönzésére) - (persze ő már akkor áradozott a computerről is - de nálunk akkoriban ilyesmi még nem volt, azaz évfolyamtársam akadémikus, egyetemi tanár apukája : Kalmár László foglalkozott vele, szobányi méretű katicacbogáralakú számitógépéről szállingóztak is körülöttünk legendák - ma is úgy beszélnek róla, mint a hazai számitástudomány és kibernetika hazai megalapítójáról) az írógépelés is a kézíráshoz képest nagy szó volt - (egymásnak is kézzel-indigóval sokszorosítottuk a jegyzeteinket - hiszen fénymásoló se volt akkoriban.) Gépelni is úgy tanultam, hogy vettem antikváriumban egy gépírást tanító füzetkét, amiből leckéről-leckére kigyakoroltam a feladatokat, válogatott szókombinációkat, unásig pötyögtetve, automatizálva, egymás után - úgy hogy 6 hét múlva - a felső sor (számok) híján - már "vakon" tudtam gépelni. (ma is ennek köszönhetően gépelek villámgyorsan a számítógép klaviatúráján is - úgy hogy msn üzeneteimet nem is tudják követni - igaz, a sok rövid i-m a hosszú helyett is ennek "köszönhető" pl - ui. az írógépemen nem volt hosszú í... s az ujjaim végében még mindig azt érzem. Szóval anyukám elkért egy írógépet kölcsönbe egy jóismerősünktől (akitől egyébként kiskoromban az emlékezetes első és sokáig utolsó narancsgerizdet kaptam) - azon püföltem éjszakákba nyúlóan mondani- azaz irnivalómat A lírikus Kosztolányiról és a valóságról. Mégis kifutottam az időből, ill. be kellett utaznom előbb Szegedre, s ott nem volt már gépem, így az utolsó fejezetet bérmunkában gépeltettem le - ennek eredményeképp a nihilista szót végig nihiristának láttam viszont a dolgozatomban; javítása meg ugyancsak manufaktúrális kézi módszerekkel s nem túl esztétikusan történhetett. (Mindenesetre tartalmilag jelesre minősült, sőt azt kaptam mellé útravalóul: hogy ha egyszer nem lesz jobb dolgom kis kiegészítéssel doktori disszertációnak is beadhatom... Ez viszont elmaradt. (Pedig nem is nagyon lett jobb dolgom.... helyette.)Talán épp ehhez -a kiegészítéshez - lett volna jó a számítógép - jelenleg is a dolgozatomban itt-ott bennevannak a kiegészítésnek szánt cédulák, amik nem lettek bedolgozva... s így aztán nem is lettem dr... mint annyi minden más sem.)

 

de azért tudtunk szakdolgozatot írni laptop nélkül, sőt egyesek dr-i disszertációt is

 

meg tudtunk még telefon nélkül is, nemhogy mobil nélkül élni (igaz, sokszor nehezen!)

 

meg internet, fénymásoló nélkül

 

színes tv, video, diktafon, CD, dvd, mp3 stb nélkül is...

 

de azért jó, hogy mindez van már

 

most viszont azon gondolkodom, mi minden nincs ma, ami nekünk viszont még megvolt...

 

(nem technikai eszközökre gondolok)

 

----------

 

ui. bizonyságul, hogy "tudtunk" szakdolgozatot írni ('66-ban is) - számítógép nélkül...

 

részlet -de ez már az irógépes eredetiből számítógépbe másolva - egy másik blogról

 

http://akkorsmost.blogspot.hu/2008/04/szakdoli.html

 

ui./2. és egy gyönyörű Weöres vers: a Toccata,

 

ami arról az időről (is) szól, amikor "nem volt tévé se rádió", de....

 

aliz2. :: 2008. ápr. 6. 18:30 :: 1 komment ::

 

Címkék: iras, kapcsolatok, lanyom, mult, szamitogep, tanulas, technika, valtozasok, vers

 

 

Konrád 90 (lenne)

 

Holnap azaz 5.én,  lenne  90  éves lenne 

(a képen 85!)


Kényelmetlen Konrádot olvasni, mert kényelmetlen világgal szembesít

ezzel a cimmel jelent meg cikk róla , a Magyar Hangban, 2-án, ami épp lányom Turi Timeát, mint a Magvető főszerkesztőjét idézi

és bár megindokolja, hogy ... ez nem rajta múlik, - vitatkozom...

nekem  nem az, én nagyon szeretem olvasni.... és döccenő nélkül

egy bölcs és lehiggadt ember okos gondolatait

sajnos már vége... nem várhatok újabb könyvére

de maradt tartozásom, 

első könyve a Látogató rám se hatott annyira, és nem csodálkozom, hogy nincs folytatása, inkább szociográfiának tűnt (és az tényleg nyomasztó volt)

 

no, itt a cikk az új Magyar Hangban, tán még megtalálom a Sparban (2 napos)

mert úgy látom, nincs itt végig...

 

"A szerző születésének kilencvenedik évfordulója jó alkalmat jelentett a Magvetőnek, hogy újra kiadja az említett, Elutazás és hazatérés című kötetet. A kiadó főszerkesztője, Turi Tímea megkeresésünkre azt mondja: Konrádot „kényelmetlen olvasni, mert kényelmetlen a világ, amellyel szembesít”. Ez viszont szerinte nem Konrád hangjából fakad. A legnyugtalanítóbbnak éppen azt tartja, hogy a kényelmetlen téma ellenére mégis baráti, nyugodt marad az elbeszélői hang. A feszültséget ez a kettősség teremti meg. – Aki meg szeretné érteni, milyen volt Magyarországon élni a huszadik században, annak kötelező olvasmányok a művei, olvasóként pedig ámulhatunk, hogy A látogató korai kísérletezése például miért maradt érdemi folytatás nélküli az irodalmunkban – teszi hozzá a költő-főszerkesztő." 

 

és biztos mondott még mást is (?)

 

mindenesetre az emlitett könyvét el fogom olvasni!!! elmaradt, s fontos

és nekem nem "kényelmetlen"...!!!! ismerős...rokon....

a cikk elején olvasottak (10 év különbséggel,) de szóról szóra rám is vonatkoznak+:

"Tizenegy éves korom óta felnőtt vagyok – így fogalmazott most újra megjelent, Elutazás és hazatérés című önéletrajzi regényében Konrád György. A váltást ugyanis onnantól számítja, amikor az ember szembenéz saját halálával. A kilencven éve, 1933. április 2-án született író kitért arra is, hogy nem beszélhet konfliktusmentes hazaszeretetről, hiszen a hazája korábban, zsidó származása miatt, meg akarta ölni őt. Márpedig ha valaki megtapasztalja, hogy elűzni igyekeznek az otthonából, mások pedig ennek még örülnek is, utána nem érzi már magát olyan otthonosan. Marad valamiféle idegenségérzés. E két érzés – otthonosság és idegenség – körülhatárolása végigkísérte aztán.....

kitelepítettek

 

 körülményes úton jutottam el egy  - nagyon megérte - könyvbemutatóra

lányomtól kaptam egy levelet, amiben elküldte a neki küldött levelét egy dr K Flóra tanár ismerőséTŐL (még egyetemről ismeri), hogy szóljon az anyukájának (mármint nekem )erről az eseményről, mert érdekelni szokott az ilyen....

hát igy mentem el, a reformátusokhoz, egy irodahelyiségükbe? de szerencsére nyitva volt az ajtó a templom mögött, odataláltam, mintha régen abban a házban jártam volna, minthogy ott lakott  a református pap,  lánya, aki jó oszt társam volt....

nos Visky András volt a szerző (akiről én korábban nem hallottam, én bűnöm) de lányom mondta, hogy feltétlen menjek le "rá", mert nagyon jó .... (ő ki irót nem ismer?!)


 

hát persze el is mentem és bár nem volt nyilvánosan meghirdetve az esemény, sok ismerőst is láttam, civil és valószínű reformátusokat, és aminek külön örültem, tele volt volt tanítványaimmal a ref iskola (Juhász Gyula gimn) tanári kara, köztük  a mellém ült J. Judit kiváló magyaros volt, most magyar tanár, gondolom kiváló, meg P Szilvi!


később  találkozásunk örömében le is fotóztam őket (a mosoly nekem szól:) 

háttérben D. Pál a szervező Szépiróktól, lányom révén ő is ismerős, üdvözölt is, váltottunk pár szót a régi szép idők nyomán...


és már otthon vetem észre, hogy az iró ezt dedikálta a megvásárolt (kihagyhatatlan) könyvembe, hogy szeretettel találkozásunk örömével...

és valóban "találkozás" volt, egy csomó érintkezési ponttal....

mert ugyebár minket is "kitelepítettek" (alias deportáltak) . minket is marhavagonban, (emlékszik  hogy nagyon szomjas volt és anyja sirt) ha nem is akkor(hanem előbb) és máshova...

őt két évesen, engem másfél évesen....

de ö visszakapta az apját legalább 8 évesen (ha csak a hangjáról is ism meg), én nem kaptam vissza...sose...azóta is őt keresem...

(említettem is neki - mint ahogy ő is 20 évig írta ezt a könyvet...)hogy én is legalább 20 éve írom apám könyvét, buzdított is hogy feltétlen írjam MEG)

a könyv hátsó borítóján látszik a kisgyerekkori személyi lapja, hogy ellenforradalmár (hm)


 

az enyémen csak az lehetett. hogy ZSIDÓ

micsoda ellenségek is voltunk mi másfél-két évesen!!!! hm...

 

nagyon érdekes a könyv, ahogy benne van a mai felnőtt nézőpontja, de az akkori gyerek is - olykor egy mondatban 

(AZT HISZEM A GYEREKKORRÓL IRT EMLÉKCSEREPEIM" HASONLÓAK)

persze tele fikcióval, amit egyáltalán nem tart alacsonyrendűnek  (tán ideje lenne nekem se ennyire ódzkodni tőle),de valójában ki is terjeszti az egész történelem felfogásunkra, máshol meg azt mondta, hogy a történet váltja meg a megváltatlan történelmet (elgondolkodtató ez is!)
boldog könyvet akart írni, elfogadva azt az életet, ami úgy zajlott le, ahogy (ez is egyfajta szabadság - ami a legfontosabb neki!(emlit is egy történetet, mi szerint 4 lépés egy cella de a benn lakó ha mindig csak 3-t lép,,,, igy szabad)
tulajdonképpen bibliai a forma - szakaszos - számozott..bárhol olvasható (erről meg s gyözödtem még j könyvéből)  (E.P. Márk történetére emlékeztetett engem, amit el is árulva neki, felcsillanó szemmel hallgatta, s mondta imádja és nem véletlen a hasonlóság!)
anyja egyébként mindig a bibliából olvasott, és ő ott is érezte magát ("a biblia volt az otthonunk") s előtte a nagy viz a Duna alias a Vörös tenger, aminek várta a szétnyilását, a szabadulást...ugyanugy mint a zsidók Egyiptomból menekülve
egyébként is az isteni jelenlét erősebb volt számára, konkrétabb, mint apja (hiánya) - az istenfigura valóságosabb.  - szeretetteljes de tehetetlennek tűnő!
(A Hol vagy Istenre a válasz mindenütt, de pont itt miért nem...?!)
végül feltett Flóra egy félig provokativnak szánt kérdést

hogy lesz e könyvnek utánja (finoman utalva Adornora - névtelenül -aki szerint  ugyebár  Auschwitz után (ezt se mondta ki) -de az értő tudta...) lehet-e verset irni....
a válasz, hogy írja külön anyja történetét 70es 80as években  
(újabb találkozásunk Naplótöredékek anyámról-ra gondolva!).
s majd a trilógia harmadik részeként a lehallgatásaikról... (reméljük lesz újabb 20 éve rá)
muszáj irni, folytatni....már e könyv  5. kiadását nyomják, és sokan igy köszönik meg amit irt, hogy azt mondják, köszönjük, hogy megirta a könyvÜNKET!!! (valóban, kicsit, máris én is igy érzem)
szóba jött még Szűcs Teriék könyve is ennek kapcsán a mondd el ...az el KELL mesélni jegyében...
(mi nekünk , zsidóknak nagyon ismerős, pláne pészach körül :)
meg is kérdeztem konkrétabban miröl is van szó, mert hátul ülve nem értettem,

 utalt a mondásra még, mint parancsra, amire nagyon helyeseltem látta, hogy "látom" , én meg láttam,a hogy lát...:):)

a DELTAI HAGGADÁRÓL van szó. utána nézek!  (haggada egyébként pészachi- széderi
 könyvünk), meg irt a Teri felejtésről illetve az emlékezésről is...
summa summárum kikerülhetetlen megírni ezeket a történeteket - kiderült
a történelem alulnézetből is értékes
benne a lelkünk , s könnyít a lelkünkön....

 

 

 

 

zongoraművésznőnk

jól sejtettem... muszáj a szépséges Liliről  külön irnom, mert mint kiderült kiváló zongoraművész volt!!!!

, hogy ilyen gyönyörű arc mögött kell valaminek lenne...

s lám a genitől jött újabb értesités, Kraus Lilink fent van más képpel is:

amiből nyilvánvaló, hogy pianist azaz zongorista

 

s ezóta tobzódok képekben, lemezboritókban, zenei felvételekben, interjúkban, újságcikkekben, mesterkurzusokban sőt van egy film is róla!

a wiki azért segit az élettények csoportositásában 

és kérem olvasóit hallgassanak minél több Lili Kraust a Youtubopn, finom játéka (jelenség mivo ) megérdemli

 

nos, akkor próbálok rendet vágni az inforengetegben a wiki segitségével

 

bár előbb táncolni szeretett volna, 6 éves korára már megtanult zongorázni (elvetélt ambiciójú énekesnő anyja is ambicionálta)

Már 15 éves korában felvették a budapesti Zeneakadémiára, ahol Bartók és KODÁLY  tanitványa, WEiner Leoé is zeneszerzésből

1922 - től a bécsi zeneakadémián tanul, hamar végzett, s professzora lett, de 1930-ban abbahagyta a tanitást

Bécsben megismerkedett dr Otto Mandl (1889-1956)gazdag  bányamérnökkel és filozófussal , bár ő is zsidó, áttérnek a katolikus hitre. 1930 okt 31-én kötöttek házasságot, és a férfi felesége támogatására forditotta minden idejét szinte- Berlibe költöztek, Schnabel (1882- )mesterkurzusán részhol t vesz ,

 

 

 és itt születnek gyerekeik.

1932-38-ig Olaszországban élnek. Schnabel is itt alapit zeneiskolát

A 30-as években turnézik, Goldbereg partnereként.

Beethoven és Mozart szonátáit veszik fel 1935-ben, 1937-ben, valamint a repertoárjában van: Chopin, Haydn, Schubert és Bartók

nemzetiszocializmus elől Kraus és Goldberg Londonba menekült, és brit állampolgárok lettek, de csak egy évig maradtak ott, mielőtt továbbmentek volna Amszterdamba. Innen Kraus 1940-ben világ körüli turnéra indult, amely 1941-ben kezdődött amerikai debütálásával, San Franciscóban.

JAPÁN FOGSÁGBAN 1943-45

1943 júniusában Goldberghez hasonlóan őt és családját is börtönbe zárták Jakartában, miután a japánok ellenséges hollandnak tekintették. Mindkettőjüket elkülönítették családjuktól, és különböző börtönközpontokba küldték, így több mint egy évig nem tudtak egymásról. Kraus 12 másik nővel osztozott egy cellán, és kemény fizikai munkára ítélték, például latrina tisztításra, amely a kezén súlyos sérüléseket okozott. A napi ételadag két csésze rizsből és keserű gyógyteából állt. Egy japán karnagy közreműködésének köszönhetően, aki 1936-ban Tokióban hallotta őt, egy év után egy másik táborba helyezték át, és újra találkozhatott családjával. Megengedték neki, hogy ismét zongorázzon. További két év után 1945 augusztusában szabadon engedték őket. Nagyon lefogyott, testét pedig nyílt sebek és fertőzések borították. Személyes holmiját elveszítette. Később a börtönéveknek tulajdonította, hogy sok zongoraművet fejből megtanult. A kemény munka megerősítette a kezét, de az ujjai elvesztették az érzékenységüket, ezért türelmet igényelt, amíg újra tudott zongorázni.

 



 

 

1946
életerőt sugároz

 

 


1947

 

 

Ausztráliában új erőt gyűjtött. Másfél év alatt több mint 120 koncertet adott Ausztráliában és Új-Zélandon.

 

 

újzélandi mesterosztályával

 

 A rászoruló országok megsegítésében nyújtott szolgálatai elismeréseként Új-Zéland díszpolgárságát adott számára, illetve útlevelet, amellyel utazhatott.[11]

Dr Mandl Ottóval, férjével

 

 

1948-ban újra kezdte

Visszatért Európába.

és a háború után elkészítette első lemezét. 1949-ben sikerrel lépett fel New Yorkban. Ugyanebben az évben családjával Dél-Afrikába költözött, ahol 1949 és 1950 között a Fokvárosi Egyetemen tanított.

 

 

 

 

 A család ezután Párizsban és Bécsben élt, míg végül Nizzában telepedett le, ahol Kraus férje 1956-ban meghalt.

. Franciaországban sikerült felhívnia magára a közönség figyelmét. 

 

 

A Les Discophiles français[12] lemezkiadó társaság érdeklődött az együttműködés iránt, és már az ötvenes évek elején megtervezte Krausszal a Mozart és a Haydn zongora- és kamarazenei művek teljes felvételét. Willi Boskovsky hegedűművésszel[13] Mozart hegedűszonátáit vette fel, a zongoratriókat pedig az 1950-es évek közepén vette Willi Boskowsky és Nikolaus Hübner közreműködésével. Rövid idő alatt a Mozart-projekt zátonyra futott.

 

 

Fellépéseinek fénypontja az volt, amikor 1951. február 12-én Mohammad Reza Pahlavi iráni sah esküvőjén játszhatott a teheráni Golesztán palotában. Ő volt az első művésznő, aki fellépett a Canterburyi katedrális templomi koncertjén. Koncerteket adott az új brazil fővárosban, Brazíliavárosban, és a Salzburgi Kamarazenekarral fellépett a marokkói Mozart Fesztiválon történelmi palotákban és udvarokban.

Hosszú ideig zsűritagja volt a texasi Van Cliburn Nemzetközi Zongoraversenynek.[14]

 

1964 május Budapesten

 

1965 nyarán néhány hetet Albert Schweitzernél töltött Lambarénéban, és Beethoven-játékával örvendeztette meg az idős teológust betegágyán.

1968-ban a Fort Worth-i Texas Christian University kinevezte saját művészévé; 1983-ig folyamatosan tanított ott.

 

 

 

 

 

 1978

 

 

 

 

Élete utolsó húsz évében lányával, Ruth-tal és vejével, Fergus Pope-pal Asheville-benÉszak-Karolinában élt, ahol 1986-ban hunyt el.

 

 

 

 

 

a szerkesztő...

azaz Turi Timea olvas, javít és rajzol

 

 


 


d

Nagyon szeretek szerkesztés közben rajzolni: főleg elbeszélő szövegek esetében különösen hasznos ez, mert egészen más dolgokat lehet észrevenni, ha egy ábrán követjük a szereplők történetét, mint ha „csak” a szöveget olvassuk. A legjobb az, ha több körre is van idő: Krusovszky Dénes Levelek nélkül című regénye az idei könyvhétre érkezik, és a mellékelt fotón a szerkesztői munka legjobb része látható (a cseresznye a habostorta tetején), amikor elkészül a regény szerkezeti és cselekményváza, ami beteríti a fél iroda parkettáját, és azon keresztül lehet töprengeni a regényről. Krusovszky kézirata ráadásul nem csak letehetetlen volt, de olyan is, amihez még a második olvasás után is visszajár az emlékezet, főként, hogy az is tavasszal indul: ám míg a valóságban odakint rügyeznek a fák, a Levelek nélkül kisvárosában valami miatt lehullanak a fákról a lombok.

Kraus Lili gyermekei

 Ruth Mária Pope

sz 1930 aug 18 Berlin

meghalt  2016 szeptember 15 (86é), Kalifornia Egyesült Államok

Mandl Ottó és Mandl (Kraus) Lili lánya

dr Fergus Pope felesége

két gyermekük van! és két unoka 

 

fia: Michael Ottó Mandl

születettÍ: 1931 november Berlin

meghalt 2018 okt 15 (86)

 

 

Broomfields, Basildon, Essex, Egyesült Királyság





Michael Patrick OttoMANDLIn Loving Memory MANDL Michael Patrick Otto Michael Mandl békésen, álmában halt meg október 15-én, hétfőn hajnali 5 órakor a Broomfield Kórházban. Felesége és 3 fia maradt. 1931. november 15-én született Berlinben. Élt Olaszországban, Indonéziában, Új-Zélandon, Franciaországban és az USA-ban. Az Egyesült Királyságba költözött, és az Imperial College Londonba járt, ahol fizikát tanult. 1956-ban feleségül vette Gillian Smitht, és négy fia született. 35 évig dolgozott Chelmsfordban az EEV-nél marketingigazgatóként, ügyvezető igazgatóként és alelnökként egészen 1997-es nyugdíjazásáig. Figyelemre méltó ember volt, aki tudásával, humorával és kedvességével gazdagította mindenki életét, aki ismerte. Mindig is szerette a rögbit, később szenvedélyes golfozó, művész lett, és örökké tehetséges nyelvész volt. Mélyen spirituális volt, és energiájának nagy részét önfejlesztésre összpontosította, miközben soha nem feledkezett meg családja és barátai törődéséről. A temetést október 29-én, hétfőn 14:00-ra tervezik a Danbury-i St John's Church-ben. Mindenkit szeretettel várunk, hogy csatlakozzon a Gillian Mandl szolgáltatáshoz






négy fia van

 

 

(szépséges anyukájukról kiderült, hogy világhirű zongoraművész volt)

Kraus Lili ként ill lili kraus

 

 

 

 

utógondolatok egy kiállítás megnyitóról

 úgy éreztem ez az én eseményem lesz

 

 József Attila makói évei -  kiállitás megnyitása

 

elő ünnepség a diszteremben a polgármesteri hivatalban (pm asszony távollétében )

 

egy csomó funkcióval, akiknek részben köszönhető is a kiállitás



 

 

 

 

de főleg a kiállitás megnyitásának eseménye érdekelt a múzeumban

(ott látszik is a képeken a fenenagy érdeklődésemí,,?) (a kör közepére álltam:)

 

 

 

 

 

 

 

 

látványos a kiállitás eltekintve a sok felirattól (unalmas nem is találó szövegek)

 

 

sokmindent átmentettek az Espersit házból

de az az érzésem, nem fog minden tetszeni

ahhoz túl eklektikus és esetleges

(s bánt hogy a sok technikai segitő mellett eszükbe se jutott megkérdezni....)

 

nem számit

Attila, szeretünk, látod?

(Ez  is válasz a Jaj szeressetek szilajon ra, bár már nem tudjuk elhessenteni  nagy bajod,,,,)

nade mit tehet az utókor...

ért? félreért? érez? utánérez? félreérez?

ilyen a halhatatlanság...az is csalóka

 

 

rengeteg kép van, s majd lesz video, de itt önző módon most csak olyanokat raktam fel, amiken én is diszelgek.. (romjaimban bár, s kócosan, ziláltan a vége felé)

 

majd még irok a kiállitásról! ha visszamenve alaposabban megszemlélem....

 

süti beállítások módosítása
Mobil