Holnap azaz 5.én, lenne 90 éves lenne
(a képen 85!)
Kényelmetlen Konrádot olvasni, mert kényelmetlen világgal szembesít
ezzel a cimmel jelent meg cikk róla , a Magyar Hangban, 2-án, ami épp lányom Turi Timeát, mint a Magvető főszerkesztőjét idézi
és bár megindokolja, hogy ... ez nem rajta múlik, - vitatkozom...
nekem nem az, én nagyon szeretem olvasni.... és döccenő nélkül
egy bölcs és lehiggadt ember okos gondolatait
sajnos már vége... nem várhatok újabb könyvére
de maradt tartozásom,
első könyve a Látogató rám se hatott annyira, és nem csodálkozom, hogy nincs folytatása, inkább szociográfiának tűnt (és az tényleg nyomasztó volt)
no, itt a cikk az új Magyar Hangban, tán még megtalálom a Sparban (2 napos)
mert úgy látom, nincs itt végig...
"A szerző születésének kilencvenedik évfordulója jó alkalmat jelentett a Magvetőnek, hogy újra kiadja az említett, Elutazás és hazatérés című kötetet. A kiadó főszerkesztője, Turi Tímea megkeresésünkre azt mondja: Konrádot „kényelmetlen olvasni, mert kényelmetlen a világ, amellyel szembesít”. Ez viszont szerinte nem Konrád hangjából fakad. A legnyugtalanítóbbnak éppen azt tartja, hogy a kényelmetlen téma ellenére mégis baráti, nyugodt marad az elbeszélői hang. A feszültséget ez a kettősség teremti meg. – Aki meg szeretné érteni, milyen volt Magyarországon élni a huszadik században, annak kötelező olvasmányok a művei, olvasóként pedig ámulhatunk, hogy A látogató korai kísérletezése például miért maradt érdemi folytatás nélküli az irodalmunkban – teszi hozzá a költő-főszerkesztő."
és biztos mondott még mást is (?)
mindenesetre az emlitett könyvét el fogom olvasni!!! elmaradt, s fontos
és nekem nem "kényelmetlen"...!!!! ismerős...rokon....
a cikk elején olvasottak (10 év különbséggel,) de szóról szóra rám is vonatkoznak+:
"Tizenegy éves korom óta felnőtt vagyok – így fogalmazott most újra megjelent, Elutazás és hazatérés című önéletrajzi regényében Konrád György. A váltást ugyanis onnantól számítja, amikor az ember szembenéz saját halálával. A kilencven éve, 1933. április 2-án született író kitért arra is, hogy nem beszélhet konfliktusmentes hazaszeretetről, hiszen a hazája korábban, zsidó származása miatt, meg akarta ölni őt. Márpedig ha valaki megtapasztalja, hogy elűzni igyekeznek az otthonából, mások pedig ennek még örülnek is, utána nem érzi már magát olyan otthonosan. Marad valamiféle idegenségérzés. E két érzés – otthonosság és idegenség – körülhatárolása végigkísérte aztán.....
