, hogy csak beszélgettünk
Negyvennyolc éve ismerjük egymást - és a gimnáziumban akár még taníthatott is volna. Akkor nem tette, de aztán - úgy hat éve - mégis. Tanított, de nem akárhogy! Észrevétlenül. Tanított, de nem akárhol! A Maros-parton. Pedig ott nem tettünk mást, csak beszélgettünk. Tanított és én azt httem, csak beszélgetünk. "Ádám, írj! Csak úgy, egyszerűen, mintha csak el akarnál mesélni egy történtet." - mondta. És én szótfogadtam.
- Tanárnőnek jelentem, kész a házim! Neki köszönhetem a három megjelent kötetem.
...és itt az a bizonyos három kötet, ami nem jöhetett volna létre Gonda Julia, kiváló magyartanár nélkül - amiről az előző napi emlék bejegyzésben is szóltam.
Ádám, túlzolÍ!
