fehérbe öltöztem természetes anyagokba templomba nem megyek a mienk lerombolva mar ötven éve a többi lábamnak messze lett a temető is messze hova ilyenkor menni kéne s göröngyös az út oda veszett rókák fészkelték be mint mondja maiamiba szakadt hazánkfia, szülei megrongált sirja szemben a…

még a saját lábamonmég csak zsiborogmég mást tolnak nekema betegápolókmég én öltöztem fölcsinos utcai ruhábamég nem hiszik elhogy beteg leheteklegfeljebb fáradtpedig gerincroppantóévek sorjáznak mögöttems buktatnának most fölavagy lede inkább visszaforduloknem akarom megvárnimikor már nem tudok…most…

Kövek, vízágyúSzivárvány határ felettIsten békéje

Ó ember, ember! Elfuseràlt kísérlet Szépre és jóra.

...még hozzá álmomban, verset mondtam, fennhangon, hosszút, az elejére már nem emlékszem, valakinek mondtam, állva, közben begomboltam valami ruhafélét rajtam,a mellkasomon, végig, apró sűrű gombok voltak... és később jött elő verbálisan is ez a begombolkozás, elégedetten hallgatta, akinek mondtam a…

ilyen nincs!!! miféle régi reflex jött elő belőlem és késztetett majdnem arra, hogy járás közben, a székem és az ajtó közti futószőnyegen, mezitláb, egyet gondolva, cigánykereket hányjak vagy legalább egy kézállásba lendüljek, s abból hídba át, és úgy föl... persze, csak az első mozzanat volt meg…