in memoriam Jean Paul Belmondo   AZ EMBER ÉSA KUTYÁJA ÉS A NÉZŐJÜK  (2014) mármint a filmé, vagyis jelenleg én, aki nem vagyok se kutyabarát se nem különösebb rajongója Belmondónak…

      Micsoda hang, micsoda szív! A szív pár órája nem dobog. A hang - a technika folytán - még szárnyal. És szárnyal! A jellegzetes fehér kendővel már nem törli homlokát... de emlékezzünk, rá, itt, így, ezzel a fehér kendővel integető, barátságos , mosolyos képpel. Ilyen volt! És…

  ülök a Gozsdu udvarban  két -már várt - Makkabi kiadós könyv bemutatóján. Az egyik egy új kabbala könyv: E. Hoffmann: A ragyogó fény útja - könyv a zsidó misztikáról és a modern pszichológiáról (mindkettő érdekel külön is, együtt meg különösképpen, a másik meg, szintén egy régi-új könyv ;…

   a péntek este tán legbensőségesebb, legszebb szertartása (volt): az apa megáldja a gyermekeit, az ősi papi áldás szavaival: „Áldjon meg az Ur és őrizzen meg! Ragyogtassa feléd szeretetét és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd jóságát és áldjon meg békességgel! " -   anyukám gyakran számolt be…

 mindjárt becsöngetnek... de a pedagógusoknak már most elkezdődik a tanév (mindenkori irigyeiknek mondom! nem olyan hosszú az a vakáció, mint gondolják  - és nem csak abból áll a pedagógusok munkája, hogy bemennek az órájukra és leadják) ... Ilyenkor, augusztus utolsó hetében már folynak a tanév…

ha elővenném a hegedűm azt hiszem sírna, zokogna reszkető ujjaim alatt a húr elmúlt minden szép és jó ami a zenéléshez fűzött mért is nem játszottam eleget míg nem reszketett a kezem - elég a tremolókból vibratókból (ha feleslegesek)

  Többen irják, hogy az írás vágya nagyobb náluk, mint témájuk. Én forditva vagyok. De most az egyszer nem! Itt ülök a cuki teraszán egyes-egyedül, a kávém már megittam, előttem a noteszem. (van még pár üres lap benne, kb 2 hónap után), és csak úgy irni akartam, de nincs nagyon …

valaki -olvasom - azért hagyja abba a blogolást az 500. bejegyzése után, mert fél, hogy elkerülhetetlen ismétlésekbe bocsátkozik... én is eredetileg (tán épp ezt elkerülendő 1 évesre terveztem csak a blogirást, de nem tudom abbahagyni, pedig különösen az évi ünnepnapok körforgásos ismétlődésekor…

.azt mondja, hogy annak emelünk szobrot, aki hiányzik, és remeg a hangja, amikor szinte elnézést kérve a meghatottságtól mondja, hogy ő szerette, szereti(!) Fátyol Misit, akinek most szobrot állított Makó, és mintha az egész város itt lenne, de legalábbis sokak által képviselve. körbeöleljük  az…

Kedves régi ismerősöm, újabban majdnemszomszédom láttam tegnap kétszer is a háztömbjeink közti padon ülni, egy nénivel, én biciklin robogtam már elkésve, hiába szólt, hogy rég látott, mondtam sietek, nem tudtam leállni, sőt visszafelé se, mert tényleg elkéstem, és rohantam haza legalább telefonálni…