mármint a filmé, vagyis jelenleg én, aki nem vagyok se kutyabarát se nem különösebb rajongója Belmondónak (különösképp mióta kalandfilmhős lett)...de ennek a filmnek híve lettem

A film is a hűségről szól. Ha nem is szokványosan...

Belmondo beszédes (kutya)tekintete, s a kutya emberi (emberséges) viselkedése! (az emberek finomkodó mégis kegyetlen  - maguk előtt is leplezett -embertelensége közepette...)

Belmondo, öregségében megszépült  ősz feje, szomorkás mosolya, megértő de nem megalázkodó,  -visszautasítottságában is kedves, és méltóságteli emberi tartása..., gyönyörködni- és szeretnivaló. Aki utolsó gesztusként is még gondoskodna a kutyájáról (előtte a kis megesett cselédlányról is!), miközben róla tulajdonképpen senki, (szabályosan  utcára dobják), és feleslegességét látva el is tűntetné magát az élet szinteréről, de a kutyája nem hagyja

Ülnek a padon. A kutya még a lábát is ráteszi.. hűek egymáshoz... meddig? az örökkévalóságig... (csak az a kérdés , hogy közben mi lesz velük az utcán.) Mindenesetre a záróképen a hűség, az egymás iránti elkötelezettség, szeretet szobrai...

És a néző lelkiismeretének felkavarói...