meglepett a zsúfoltság ami az egyébként szinte üres  belső étteremben fogadott, csak egy asztal maradt szabadon, ahova bepréseltem magam

gyerekek, hármasikrek,  ugrabugráltak körülöttem, mögöttem

egy hatalmas rázkódás eszméltetett föl, a családfő felállt, hátra próbálva rakni a foteljét, ami csak rajtam keresztül történhetett, szinte agyrázkódást kaptam...

aztán meg (már más ült oda...) éktelen sikongásszerű zajra lettem figyelmes, a pincérlány huzigálta egy kézzel össze az asztalokat, nagyobb társaságra várva

miért ?

hát mert  egyedül nem lehet másképp

nade miért nem segit neki egy daliás pincérfiú?!!!

én is segithhetnék - dörmög mögöttem valaki

na ne már a 80 évemmel   ! ő mér nem?

hát mert eszik

én vajon mit csinálok?

később el is ültem onnan az üressé vált egyik távolabbi  asztalhoz

rám is szólt a másik pincérlány, hogy hu de csúnyán nézek

úgy látszik az arcomon maradt az előző bosszuság lenyomata....

aztán kimentem a kerthelyiségbe egy kávéval , a csendbe, megnyugodni....

 ez a nő oly békésen alszik, ezen az 1899es festményen,  s olyan maian, hogy megirigyeltem

ezt fogom nézegetni ha nem tudok aludni, hátja rámragad:

 véletlen sodródtam a könyvtárba egy egyiptomi előadásra, győzködtek, hogy anniyra jó az előadó, hogy maradtam

bár nem szoktam járni útibeszámolókra...jól lehet most, hogy utazazásra nincs sok esélyem már, igazán tehetném

(egyébként épp a találkozónkon számolt be D T arról hogy 80 éves anyukájukat repülni vitték előszőr életükben, s hova? épp Egyiptomba

felmentem , egy egyetemi docens tartotta az előadást, a sötétben, mert inkább csak vetitett

 

később mikor megkérdezték ugye tetszett, mondtam, hogy a közepe csak, az eleje meg a vége nem

 

de tényleg

 

 

 

 

a piramisokról mondott és mutatott lekötötte az érdeklődésem pedig eddig is erről tudtam a legtöbbet...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

mit titkoljam lányom szülinapja előtt kerestem valamit neki, és ezt találtam véletlenül...

egy zöld füzetet....

9 évesen irta ezeket a kis naplórészleteket, lopva elfoglalt idejéből, titokban

(tán 30 év után megtörhetem ezt a titkosságot(?)

meglepett az a mérhetetlen tapintatos, lelki finomság amit tükröznek ezek a sorok

(azt pl nem is tudtam, hogy anyucinak becéz, lehet hogy csak a naplóban?)

és hogy boldog volt - mindenek ellenére (h Istennek)

még ha volt valami konfliktusunk is, igy dolgozta fel:

Isten éltessen drága kislányom (mert tudom, ott van a mostanra rárétegződött évek alatt is ő,a 9 éves is) t, az idők legvégső határáig, sőt azon is túl...öt, kinek lám már a fia is több mint 9... egy évvel... :)

és ő is remek gyerek, anyja nyomában....

 egykori osztályom 40 éves érettségi találkozóján voltam, s fenomenális volt

mindannyian megvagyunk, alig is hiányoztak, és sokan kerek élettörténeteket rögtönöztek, hogy csak ámultam, csupa csillagos 5-öst adhatva

egyelőre csak két képet teszek fel a nyitó gyönyörű  csokrom...a névsorukkal...

 (meg egy tablót, amin én is rajta a bé osztállyal már a Koronai vacsora után) 

de még majd visszatérek rájuk!

regényt lehetne irni..

apránként

mindent összetörtem

anyám kedvenc bögréjét

nagynéném képe üvegét

karcsú vázákat

herendi tányérokat

csillogó kristálypoharat

meisseni kávéskészletem

jaj, az egész életem!

(most itt hever lábam előtt

tehetetlenül)