én szeretem az "ifjúságot", sőt sokszor meg is lep., hogy milyen rendesek az öregebbekkel (is)

de alapvető dolgokkal nincsenek tisztában, s az az érzésem a felnőttek hibájából, hiányosságából is ), mert nem mondták el nekik...vagy mert ők se tudják, mi nem illik...)

pl mikor elözönlik a menzapultot, és a fejem fölött az ételem fölött kapkodják szét az ajándékmandarint

ilyenkor falra tudnék mászni (előlük)

***

itt már minden csendes:

a megmentett töltöttpaprikám nagyjából megettem

a falra pedig (mögöttem) mégse másztam föl:)

Palya Bea és barátai hanukai koncertje 

2023 december 10. vasárnap, 19 óra: Rumbach Zsinagóga

Byung-Chul Han (Han Bjong-cshol) A rítus eltűnése című, magyarul idén megjelent kötetében olvashatjuk a következőt: „A mély figyelmet mint kulturális technikát éppen a rituális és vallásos gyakorlat fejleszti ki. A religio nem véletlenül származik a relegere, odafigyelni szóból. Minden vallási gyakorlat a figyelem gyakorlása. A templom a mély figyelem helye. A figyelem Malebranche szerint a lélek imája. A lélek ma nem imádkozik. Szünet nélkül termel.” Hasonló következtetésekre juthatunk, amikor Turi Tímea legújabb verseskönyvét olvassuk. Az Egyszerre egy beszéljen című kötetben több verset is találunk Bevezetés az imádkozásba címmel, de általában is hangsúlyosan megjelennek a figyelem, önvizsgálat, vallásos gyakorlat témái. Az imádkozás itt a zsidó tradícióval összefüggésben kerül elő, benne a sokak számára meglepő állítással: elsősorban a rítus az, ami számít, nem pedig az elmondott ima személyessége, egyedisége. A zsidó vallásban nem is lehet saját szavakkal imádkozni, csak a megfelelő zsoltárokkal. A közösségiség viszont megkerülhetetlen.

Az elmúlt években a járvány ezen a téren is közbeszólt, ez Turi Tímea verseiben éppúgy megjelenik, ahogy az említett dél-koreai származású filozófus szövegeiben. „Imádkozni nem lehet egyedül. / Ezért a járvány első hónapjaiban / feloldották a szombati munkatilalmat, / hogy bekapcsolhassuk a gépeket. / Bambán és boldogan néztük egymást. / Bizonyos imák viszont csak közösségben mondhatók, / és kérdés, hogy a galérianézet közösségnek minősül-e” – olvassuk a költőnél. Állandó témái előkerülnek ezúttal is, szó esik a férfi-női ellentétről és kapcsolatról, a gyerekvállalással járó felnövésről, a barátok elmaradásáról és megtartásáról egyaránt. Naprakésznek is mondható a kötet, melyben az elmúlt évek jelenségei, hangulatai nagyon pontosan leképeződnek. Turi Tímea valóban meg- és odafigyel, a verseiben szűri le a közhangulatot. Teszi mindezt ráadásul kifejezetten érthetően, szerethetően. Amikor metaforikusan beszél, akkor is pontosan értjük, miről van szó.

Versei egyben réges-régi szövegeket is közelebb hoznak, jobban megérthetővé tesznek, vagy épp a mai világunkat mutatják más fénytörésben. Mint A hírfolyam: „Odüsszeusz úgy ment el, mintha el sem ment volna. / Hiába volt távol, mindig feltöltött egy képet, / megosztott egy bejelentkezést onnan, ahol épp volt: / a gyanútlan szemlélő úgy érezhette, / ugyanúgy köztünk van, olyan közel, olyan távol, / mint a szomszéd városban lakó régi osztálytárs.” Odüsszeusz egyébként is visszatérő szereplő ezekben a versekben, de felbukkan Laiosz, ahogy több bibliai szereplő és idézet („sem azé, aki fut”) szintén.

Az Egyszerre egy beszéljen verseit akár egyenes folytatásnak is tekinthetjük a 2017-es Anna visszafordul kötet után. A szerző továbbra is magát és környezetét vizslatja, a változásokat figyeli, az évek pedig egyre csak telnek: „Nem is láttam az arcotokat a maszktól, / az alakotokat az esőtől. / És különben is: lassan / a fiaim lehetnétek.” Elmélyült, kiérlelt szövegek ezek, amelyek inkább szeretnének kijózanítóan őszinték, mint naivan reménykedők lenni. Vagy beletörődők? Nehéz megmondani: „És mert nő vagyok, majd megtapsolnak érte. / És elfelejtenek, mert nő vagyok.” Szigorú, de odafigyelő, önironikus és egyben perlekedő költeményekkel találkozunk. Gyorsan végig lehet szaladni a verseken, de aztán máris kezdenénk újra. Érdemes elővenni a korábbi köteteket is.

Turi Tímea: Egyszerre egy beszéljen. Prae Kiadó, 2023, 2990 Ft.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/43. számában jelent meg október 27-én.

 enciánkék, enciánkék

álmomban ezt a szót

ismételgettem egy versben

drappruhámban, hatévesen,

felül a nyakánál piké

azt hiszem enciánkék...

de a szó jelentését  

reggel a googleban

megnéztem

biztonság kedvéért

enciánkék, enciánkék

nappal nem használtam soha

a hat éves mellett ott álltam

álmomban, én a felnőtt

de a szó nem ismerős

csak hallom amint mondja

a hatéves gyerek(én)

enciánkék, enciánkék

ott a ruhaszegély...

enciánkék....

de szép