tegnap láttam részben egy 77es francia filmet

lehet, hogy ismernem kellett volna a rendezőjét, de ez elmaradt

és nem is nagyon akarom jobban megismerni e film alapján

mindenesetre elgondolkodtatott

szép arcú, szomorú fiatalokat láttam benne többnyire

puritánok, egyszerűek, természeteseks de főleg szomorúak - 

nagyon nem naivak, és amúgy is életidegenek

idegenül is mozogtak...

az feltűnt, hogy sokszor nem az arcuk látszott, hanem le voltak "fejezve"(nem tudom miért)

a befejezés (szó szerint) különösen idegesitó volt

elég volt!

azért felmerült bennem, hogy egy kicsit mi is ilyenek voltunk?!!!!