erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

Timi az egyetemen

2023. november 14. - gond/ol/a

November 15-én Turi Tímeával fogunk beszélgetni a legújabb verseskötetéről (Egyszerre egy beszéljen, Bp., Prae, 2023) és a magyar irodalomtörténetről feminista szemszögből fogunk értekezni.
Lehet, hogy egy firka erről: 1 személy, sál és , szöveg, amely így szól: „SZTE BTK Petőfi 8. nov 15. 16:00 Férfiak és/vagy nok: a magyar irodalom története feminista szemszögbÅl Bencsik Orsolya Vendég: TURI magyar irodalom története című kurzusának MagvetÅ Kiado fÅszerkesztÅje eszélgetései TuriT Tímea Egyszerreegy beszéljen”
Az összes reakci

könyvbemutató (Timi Géhert)

 d

Ma, november 14-én 17 órakor mutatjuk be G. István László Villanó por című kötetét a Magvető Caféban.
👉 A szerzővel a kötet szerkesztője, Turi Tímea beszélget.
📖 G. István László verseskötetében a végső dolgok és a hétköznapi apróságok találkoznak magától értetődő természetességgel. Szürreális álomjelenetek és elegáns gondolatkísérletek kergetik egymást. A kötet különlegessége, hogy az afrikai és ausztrál-óceániai mondák varázslatos teremtéstörténetei is hangot kapnak, így lesz ennek a versvilágnak a horizontja beláthatatlanul tág és mégis összetéveszthetetlenül szuverén.
 



DARVASI TIMI KÖLTÉSZETÉRŐL 2014




"Olyan esszenciák, olyan metszően okos, kegyetlen kivonatokat olvashatunk ebben a törékeny, ám annál fájdalmasabb könyvben, hogy vesszük a bátorságot és kijelentjük, a szerelemi költészetnek egy kevésbé preferált – csak mert sóhaj-, könny- és érzelgősségmentes – válfaja kapott most mestermunkát. Naivan szokták kérdezni a férfi írót a női alakja kapcsán, te jó ég, honnan tudja ennyire, hogy mi minden virágzik, gazol a nő lelkében?! Hát ráleltünk a kötetben arra a kis versre (23. old.), ami a férfiak apró kis titkáról szól. Bárgyú csodálkozás az arcunkon. Hát ezt, ezt a titkot – amit mi most nem árulunk el – ez a napszemüveges, kemény kis nő honnan tudja?!" - Darvasi László írása Turi Tímea kötetéről a megjelent a Délmagyarország 2014. november 13-i számában, Az igazi szempilla rovatban.

2023. NOVEMBER 13., HÉ

MJAK 2023 nov

 kár készülnöm , felolvasásötletekkel, akármilyen röviddel, akármilyen aktuálissal, mert sose kerülök sorra, tán ha tizszer olyan hosszúak lennének a foglalkozásaink, mint ez a másfél óra

 



 

van egy libling regényirónk, őt kell pátyolgatni, és nyugtatni hogy ne féljen két kiskorú gyereke ellenéré se féltse az állását,  a rendszerkritikusnak kikiáltott műve megjelenésétől

de szerintem előbb fejezze be, s addig még a valóság meg is változhat :)

 



 

én meg? azért közbekotyogok , remélem odailló dolgokat azért...(Hrabalt. Hemingwayt stb

de  saját irásokkal nem rughatok labdába...

 



 

pedig: a multkor a paneleket érintettük, találtam variációkat rá, esetleges felolvasásra)

majd nagyhangú társunk közölte, hogy ő nem küldte volna szavalóversenyre az egy könyvbemutatón ajnározott 9 évest

 



 

mire eszembe jutott mai álmom, amiben szavaltam, 6 évesként, hallgatva magam felnőttként,s,s még az enciánkék szin is beugrott, szerintem érdekes volt, de senkit se érdekel rajtam kivül - a vers mit belőle irtam. Odáig nem jutpk el, hogy felajánlhassam...

tényleg , jó lenne publikálni, de hol...

az már nem az én asztalom

de meg kéne keresni potenciális olvasóimat falrahányt borsók helyett

 



 

 

Odüsszeusz a hírfolyamban

 

 

 

 

Odüsszeusz a hírfolyamban

 

Byung-Chul Han (Han Bjong-cshol) A rítus eltűnése című, magyarul idén megjelent kötetében olvashatjuk a következőt: „A mély figyelmet mint kulturális technikát éppen a rituális és vallásos gyakorlat fejleszti ki. A religio nem véletlenül származik a relegere, odafigyelni szóból. Minden vallási gyakorlat a figyelem gyakorlása. A templom a mély figyelem helye. A figyelem Malebranche szerint a lélek imája. A lélek ma nem imádkozik. Szünet nélkül termel.” Hasonló következtetésekre juthatunk, amikor Turi Tímea legújabb verseskönyvét olvassuk. Az Egyszerre egy beszéljen című kötetben több verset is találunk Bevezetés az imádkozásba címmel, de általában is hangsúlyosan megjelennek a figyelem, önvizsgálat, vallásos gyakorlat témái. Az imádkozás itt a zsidó tradícióval összefüggésben kerül elő, benne a sokak számára meglepő állítással: elsősorban a rítus az, ami számít, nem pedig az elmondott ima személyessége, egyedisége. A zsidó vallásban nem is lehet saját szavakkal imádkozni, csak a megfelelő zsoltárokkal. A közösségiség viszont megkerülhetetlen.

Az elmúlt években a járvány ezen a téren is közbeszólt, ez Turi Tímea verseiben éppúgy megjelenik, ahogy az említett dél-koreai származású filozófus szövegeiben. „Imádkozni nem lehet egyedül. / Ezért a járvány első hónapjaiban / feloldották a szombati munkatilalmat, / hogy bekapcsolhassuk a gépeket. / Bambán és boldogan néztük egymást. / Bizonyos imák viszont csak közösségben mondhatók, / és kérdés, hogy a galérianézet közösségnek minősül-e” – olvassuk a költőnél. Állandó témái előkerülnek ezúttal is, szó esik a férfi-női ellentétről és kapcsolatról, a gyerekvállalással járó felnövésről, a barátok elmaradásáról és megtartásáról egyaránt. Naprakésznek is mondható a kötet, melyben az elmúlt évek jelenségei, hangulatai nagyon pontosan leképeződnek. Turi Tímea valóban meg- és odafigyel, a verseiben szűri le a közhangulatot. Teszi mindezt ráadásul kifejezetten érthetően, szerethetően. Amikor metaforikusan beszél, akkor is pontosan értjük, miről van szó.

Versei egyben réges-régi szövegeket is közelebb hoznak, jobban megérthetővé tesznek, vagy épp a mai világunkat mutatják más fénytörésben. Mint A hírfolyam: „Odüsszeusz úgy ment el, mintha el sem ment volna. / Hiába volt távol, mindig feltöltött egy képet, / megosztott egy bejelentkezést onnan, ahol épp volt: / a gyanútlan szemlélő úgy érezhette, / ugyanúgy köztünk van, olyan közel, olyan távol, / mint a szomszéd városban lakó régi osztálytárs.” Odüsszeusz egyébként is visszatérő szereplő ezekben a versekben, de felbukkan Laiosz, ahogy több bibliai szereplő és idézet („sem azé, aki fut”) szintén.

Az Egyszerre egy beszéljen verseit akár egyenes folytatásnak is tekinthetjük a 2017-es Anna visszafordul kötet után. A szerző továbbra is magát és környezetét vizslatja, a változásokat figyeli, az évek pedig egyre csak telnek: „Nem is láttam az arcotokat a maszktól, / az alakotokat az esőtől. / És különben is: lassan / a fiaim lehetnétek.” Elmélyült, kiérlelt szövegek ezek, amelyek inkább szeretnének kijózanítóan őszinték, mint naivan reménykedők lenni. Vagy beletörődők? Nehéz megmondani: „És mert nő vagyok, majd megtapsolnak érte. / És elfelejtenek, mert nő vagyok.” Szigorú, de odafigyelő, önironikus és egyben perlekedő költeményekkel találkozunk. Gyorsan végig lehet szaladni a verseken, de aztán máris kezdenénk újra. Érdemes elővenni a korábbi köteteket is.

Turi Tímea: Egyszerre egy beszéljen. Prae Kiadó, 2023, 2990 Ft.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/43. számában jelent meg október 27-én.

 

 

enciánkék, enciánkék...

 enciánkék, enciánkék

álmomban ezt a szót

ismételgettem egy versben

drappruhámban, hatévesen,

felül a nyakánál piké

azt hiszem enciánkék...

 

de a szó jelentését  

reggel a googleban

megnéztem

biztonság kedvéért

enciánkék, enciánkék

 

nappal nem használtam soha

a hat éves mellett ott álltam

álmomban, én a felnőtt

de a szó nem ismerős

 

csak hallom amint mondja

a hatéves gyerek(én)

enciánkék, enciánkék

ott a ruhaszegély...

enciánkék....

 

de szép

 

 



 

 

 

nagybátyám

 

 a nagynéném -

nagybátyám felesége -

folyton cikizett

imádott nagybátyám 

védett, de csak csendben

 

minden távol állt attól

hogy bántson -

tudta, bántott

eleget

az élet

 

apátlan

mint ahogy őt

testvértelen

 

egymás vigaszai voltunk

bántó szavak nélkül

szoros kötelékben

szövetségben

 

fel se ért hozzánk

a ricsaj -

tulajdonképpen

 

 



 

mogendovid

több mint egy hónapja (szukkosztkor!) galádul rátámadták a terroristák Izraelre,,,

 

azóta Izrael "visszacsapott" és pár nap megszeppenés és gyász után a világ átcsapott a jólismert, bejáratott antiszemitizmusába

 

ennek kapcsán, olvasom hogy az izraeli külügy azt tanácsolja, hogy ne hagyják el az országot (miért ne? hiszen országon belül érte őket a támadás!), vagy ha mégis, ne hordjanak zsidóságukra emlékeztető jelet magukon, pl a mogendovidot

 

jut eszembe, évtizedekkel ezelőtt, mikor nagynénémék Balatonon épitkeztek, találtak ott a földben egy ezüst láncot, mogendoviddal

én égi jelnek vettem, a falra volt akaszva, de elkunyeráltam a nagynénémtől, hogy legalább itt náluk hordhassam

nagyon vallásos nagybátyám, aki minden péntek este férevonult héberül imádkozni, leparancsolta rólam, mondván, ne akarjam kivivni magam ellen a sorsot...

hm...

semmi se változott...

76 julius...

ott a lánc a nyakamban , csak nem látszik...

 



 

de úgy tűnik, fölötte is ott a jel, jól láthatóan és levehetetlenül!!!!

 

süti beállítások módosítása
Mobil