erről-arról-amarról még
könyvbemutató ma
G. István László: Visszáján végtelen - könyvbemutató október 16-én 17 órakor Magvető Caféban. A könyvről Turi Tímea kérdezi a szerzőt.
G. István László új versei egy tudatosan építkező költői világ alakulásának remekbe szabott eredményei. A szerzőt szenvedélyesen érdeklő témák – a családi kapcsolatok analízise, a közéleti megszólalás költőileg érvényes lehetőségei vagy az irracionális álmok mint a valóság megismerésének eszközei – koncentrikus körökként gyűrűznek végig ebben a kötetben is. Újdonság, hogy mindemellett ekphrasziszok – képleíró versek – folytatnak a kép és a szó művészete között termékeny párbeszédet.
Krasznahorkai Nobel-dija
épp kiadója oldalán a Magvetőn olvastam a hirt
KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ friss Nobel-dijáról
valahogy hihetetlennek tűnt
persze hiteles volt a hir (a Magvető nem ir valótlan, álhirt)
úgy hpgy nagyon gratuláltam, és elöntött az öröm
ami rajtam kivül sokakat, de persze jött a (poltikai) ellentábor is hamar...de velük nem kell törődni irigykedjenek csak
megkönnyebbülve mondtam (a piszkálódásokra) , hogy legalább nem zsidó, de kiderült, hogy AZ (apai ágon) (amin aztán mégsem lepődtem meg)..
mindegy!
nagy iró, bár én még nem kerültem a közelébe (s lehet, hogy nem is fogok(?)
lányom aznap nem is telefonált nekem
ma megkérdeztem, ezentúl minden második nap fogsz hívni?
azt mondta, hát nem kapnak minden nap Nobel díjat
tényleg nem!
Csak húsz évenként! :)
margó 3. nap
Nem jutni a gyász végére
napomat Szilasi László bemutatójával zártam, aki új regényében, a [18:48: telefon] című gyászkönyvben az elmúlás megörökítésére törekedett. A beszélgetés moderátora Turi Tímea volt, aki a cím feltárásával kezdte: a 18:48 arra az időpontra utal, amikor a szerző mindennap felhívta édesanyját, azonban ez a halála után megváltozott és írássá alakult át.
„A nyelvben van valami, ami szorosan hozzákötődik a fájdalomhoz”
– fogalmazta meg Szilasi László a keletkezési körülményekről. A moderátor
arra is kitért, hogy a szerző előző könyve, a Saját élet mintha inverze
lenne ennek az új regénynek. „Nincs teljesen önálló könyv” – állapította
meg Szilasi végül. Amit azonban különbségnek említettek a két könyv
kapcsán, az az új regény egyes szám második személyű
narrációja, ami a megszólítás erejét hordozza magában.
A beszélgetés elkerülhetetlen iránya a gyászfeldolgozás és annak
művészi vetülete volt. „Nem úgy van, ahogyan a tankönyvek írják –
kezdte Szilasi. – Nem fog véget érni soha.” Előrevetíti ez a gondolat
a beszélgetés végét is, ahol a szerző megfogalmazta: azzal, hogy
írt a gyászról, beleszólt egy természetes folyamatba.
Szikszai Rémusz felolvasásában részleteket is hallottunk a
regényből. Ezek egyikében a szerző művének műfajáról értekezik:
zsolozsmaként, illetve mantraként jellemzi,
előbbihez Juhász Gyula Zsolozsma című versét kapcsolva.
Turi Tímea megjegyezte, hogy a vallásos tapasztalat gyakori
tárgyát képezi Szilasi műveinek.
A formával kapcsolatban szó esett arról is, hogy az elején dátumok
választják szét a részeket, majd később ezek a dátumok fokozatosan
eltűnnek. A moderátor megjegyezte, felmerült az is, hogy
változtatásra bírják a szerzőt, azonban Szilasi jelentőséget
tulajdonított ennek „a természetes amortizációnak.” /
Bakóczi Eszter
a fotón az iró és szerkesztő-beszélgetőpartnere ((lányom) HAJA :)
(de a kedves pillantás is az övé:)
Annie Hall nem halt meg
ezt találom a moziből jövet a laptopm képernyőjén,
Simon Márton ismerősőmnél:
"A halál is szerep, amit - felteszem - ugyanolyan bámulatosan játszik majd el valahol, mint az összes többit, csak azt mi már nem fogjuk látni.
Istenem."
nem értem csak sejtem:,
Csak nem? Annie Hallom!
Ott a hir: Meghalt Diane Kieton
Biztos csak átlibbent azzal a csodálatos mosolyával....
DE ANNIE HALL NEM IS HALHATOTT MEG
magvető gáláról Timi
Az idő múlása, #életamagvetőben és Turi Tímea posztja:
„Múlik a szép idő”, ezt a címet adtuk a Magvető Kiadó 70. születésnapi gálájának. Az idézet Esterházy Pétertől származik: a Semmi művészetben az anya, Puskás, Bozsik és Hidegkuti idilli kártyapartiját kommentálja ekképpen az elbeszélő. A mondat valami szép, egyenletes időmúlást feltételez, de egy kiadóban soha nem egyenletesen telik az idő. A most olyan divatos kérdésre, hogy „miben vagyunk benne” éppen, mindig csak egy kis bizonytalanság után tudunk felelni, mert hiszen egy kiadóban a legritkábban élünk – egy másik divatos fordulattal élve – a jelenben. Ősszel már a jövő évi könyveket tervezzük (minden évben egyre hamarabb nyitjuk ki a tervezés mappáit), miközben a könyvbemutatókra, a könyvfesztiválra és a Margó fesztiválra készülve olyan könyveken gondolkozunk újra, amelyekkel értelemszerűen már régebben dolgoztunk, és amelyeket az olvasók csak ezután fognak a kezükbe venni. Mindeközben pedig egyszerre élünk a régmúltban, archívumokat, a saját múltunkat kutatva, a novemberi gálára készülve. Úgyhogy múlik is, szép is, de hogy az idő egyenes vonalú egyenletes mozgással telne – azt már korántsem lehet mondani. (okt 5.)
indián fotók
félreolvastam a plakátot, azt hittem, hogy indiai a fotókiállítás de indiánok szerepeltek benne...ez egyből kiderült, a képekre nézve...
sokan lettünk, én egyből (már ha ülőalkalmatosságot látok, ugy van) lehuppantam egy asztal menti fotelba, igaz, gyanus volt hogy az asztalon volt egy félig nyitott ásványviz, meg a szembe fotelon egy női táska, de maradhattam, nyugtatott a táskatulajnő, aztán meg a férfi is, aki valamiért idejött, mondta, hogy ő inkább mond pár szót s mutatott a placra. ott kiderült, hogy ő a fotóművész! a nő meg a kedves felesége, aki festőművész is, s mivel a fotók nem eladók, (az indiánok kérésésre) neki egy lovas indián képről készitettt festménye viszont eladó (csekély 170000Ft-ért)
szóval... sokan voltunk, lettünk, hirtelen csönd és csoportosulás támadt mikor a nagys polgármesterasszony is megérkezett, be is állt ő és társai szép körben pont elém...
lásd...
csodálatos fuvolajátékot hallhattunk a nyitó elején és végén, valóban varázslatos volt
gratuláltam is, meg meg is kérdeztem mi volt.. annyira hangulatos, képekhez illő... hát ENYA (lányom egykori kedvenc egzotikus, kelta? énekesnője dallama) (meg valami rajzfilm zene,de meglehetősen fülbemászó
a képekről elhangzott hogy milyen nehézségekbe ütközött, s mennyi időbe (a 20 évig Kanadában élő művésznek) kezdetben az indiánok lefotózása, de mivel filmforgatáson készült, gondolom, igy már szabadabb lett a gazda...
mesteri portréképeket látunk, engem kicsit zavart a beállitottságuk, olyan volt mint egy "rezervátum", "népviseleti" bemutató. de szép, értékes...
mondom sokan voltunk, bolyongtam a képek közt,
de idővel , mi mást tehettem volna , eljöttem (egy-két szóváltás ismerősökkel azért megvolt)
(mert azért még nem vagyok remete, se indián, mert jócskén készültek alkalmi,elkapott fotók rólam (is))
antológiatörténetek
„Ez a könyv az 1963-ban megjelent szép magyar verseket tartalmazza. A kiadó a verskedvelők régi óhaját, a költészet iránt növekvő érdeklődést szeretné kielégíteni vele. Nem nyújt irodalomtörténeti értékelést, csupán ízelítőt ad a mai magyar líra legfrissebb alkotásaiból. A szép versek antológiáját folyamatosan kívánjuk megjelentetni, így egyik év hiányait a rákövetkező pótolja majd. Helyet kapnak a gyűjteményben mindazok a költők, akik az elmúlt esztendőben – megítélésünk szerint – jelentős verset publikáltak. Így a kötet sokféle ízlést és törekvést vesz tekintetbe, de a mai szocialista valóságunk körvonalai tükröződnek” – olvasható az első Szép versek fülszövegében. 1964-ben indult a Magvető versantológiája és a kortárs novellákból válogató Körkép. Azóta mindkét antológia az ünnepi könyvhétre jelenik meg, igaz, több évtizede már nem a legendássá vált fényképes borítóval, hanem évente új arculattal. 1969-ben jelent meg Kardos György szerkesztésében a Rivalda, amelyben nyolc, 1967-ben és ’68-ban frissen bemutatott magyar színmű szerepelt. A darabok szövegét a premier szereposztásával egészítették ki. A Rivalda borítója illeszkedett a vers- és novellaantológiához, ugyanis az előadásokon készült fekete-fehér fotók szerepeltek rajta. A kilencvenes években a kortárs dráma rajongóinak nélkülözniük kellett az antológiát: 1991 után 2005-ben jelent meg legközelebb a Rivalda, amelynek utolsó kötete 2008-ban került a boltokba.
Az antológiák történetéről több is kiderül október 7-én kedden 17 órakor a Magvető Caféban, ahol Pál Sándor Attilával és Turi Tímeával beszélget Szegő János a Magvető 70 évét bemutató sorozatban.
***hát én bizony a kezdetektől vagy 20 évig meg is vettem minden "szép versek"-et (pár körképet is)ime, még mindig az egyik könyvespolcom legtetején diszelegnek!:
mjak újra
végre volt újra irodalmi körünk...
és elő is huzakodtam "szakmai" kérdéseimmel,ami utolsókat rúgó kötetemet illleti... (cikluscimek,, záróvers, illusztrációk, szerkesztési nehézségek, nyomda stb)
mindenre megnyugtató válaszokat kaptam vezetőnktől
de abban maradtunk, hogy jó lesz, persze,, de izguunk
egy hónap múlva.a következő találkozásunkon, már nem lesz javitási-módositási lehetőségem
de addig még van munkám
