erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

műzli és egyebek

2024. augusztus 18. - gond/ol/a

 

 úgy látszik itt is szeretnek másról beszélni... ami most engem kicsit bosszantott

az olimpiáról volt szó, illetve annak kapcsán a női box esetről, egyenesen férfinak titulálva, mély gyúlölettel azt, aki végül is olimpiai bajnok lett

az eset összetettségéről nem esett szó, de olyan ellenséges, gyűlöletes hangsúllyal történt mindez, ami engem kissé magamban felháboritott, ami folytatódott a nyitás képével, amiről hiába is mondtam, hogy semmi köze Leonardohoz illetve az utolsó vacsoráhpz, már ment a szó, a franciák katolikus ill keresztényellenességről(?), mi végül is a gyászos sorsú francia szatirikus lap elitélésnél kötött ki...

de a végén végül az volt a konkluzió, hogy ne bánts egy vallást se

de egy vallás hive se gyűlöli a másikét ha igazán hisz

ez jó

nade ennek mi köze a műzlihez ill természetgyógyászathoz?!

 

 



 

 

én szívesebben hallottam volna véleményt , tetszést a nyitóünnepségen Celine Dion csodálatos fellépéséról, erejéről, győzelméről a betegsége felett, Hogy lehetett ez?

Ha már termászetgyógyászatnál vagyunk

--

 


azért szerencsére témánknál is maradtunk

megtudhattam, hogy a d3 vitamin mimindenre jó!!!

(szedem is)

én is azt hittem...

 

, hogy csak beszélgettünk

 


Horváth Ádám

Negyvennyolc éve ismerjük egymást - és a gimnáziumban akár még taníthatott is volna. Akkor nem tette, de aztán - úgy hat éve - mégis. Tanított, de nem akárhogy! Észrevétlenül. Tanított, de nem akárhol! A Maros-parton. Pedig ott nem tettünk mást, csak beszélgettünk. Tanított és én azt httem, csak beszélgetünk. "Ádám, írj! Csak úgy, egyszerűen, mintha csak el akarnál mesélni egy történtet." - mondta. És én szótfogadtam.
- Tanárnőnek jelentem, kész a házim! Neki köszönhetem a három megjelent kötetem.

 

 




...és itt az a bizonyos három kötet, ami nem jöhetett volna létre Gonda Julia, kiváló magyartanár nélkül - amiről az előző napi emlék bejegyzésben is szóltam.
Ádám, túlzolÍ!

 

ultra light

 

 Ultra light acoustic

mint kiderült, ez a nevük a zenepaviloni koncert esedékes fellépőinek

egy énekes és egy gitáros

de miért ultralight? ezért

 



 

ők a felbomlott M JAM ben játszottak régebben s énekesükkel találkoztam is idén a Deákék koncertjén

jól énekel, és élvezi maga is, érdekes módon az angolnyelvű számok jobban állnak neki több is van belőlük

valahogy a magyar intonációját kevésbé kedvelem mint az angolt - persze azt nem is érzem annyira vájtfúlekkel - de zeneileg is autentikusabbnak tűnik

 

a gitáros is nagyon szívvel-lélekkel, és lábbal, még a cipőjére szerelt valamivel is dobolva, olykor énekelve is (azt nem kéne)..de jól gitározik...

egész előre ültem, aránylag sok üres hely volt, s már nao se



 

a tv filmj

én látni, hogy ingatom a fejem a ritmusra



 

 

 

nem tudok mozdulatlanul ülni egy koncerten se - hiába,....

 


töprengés egy avatandó emlékpad fölött

 

 

 

 

Novák László főépítész,  Dégi István színész, a Fordos Galamb , a textiltervező Kubinyi Anna után emlékpadot kapnak id. Sztojkó Mihály és Bozsogi Attila zenészek is

Én Sztojkó Mihályt nem ismertem, hegedűse lehetett Fátyol Mihály után a Koronai zenekarnak (?) ( a fia szorgalmazta a padot )

csakhogy Attila , a zenész társ, több  is volt egy zenésznél

Irt is, és főleg - igazi lokálpatriótaként - a szívén viselte - és szóvá is tette - Makó minden ügyét-baját, ami érintette, és sokminden érintette

Ő kezdeményezte a Fátyol szobrot is, aminek a közelében lesz elhelyezve ez a közös pad

Furcsállom, hogy közös

Attila megérdemelt volna egy külön padot/!

Arról nem is beszélve, hogy a pad jut utoljára eszembe róla, hiszen aktív, örökmozgó ember volt...  mindhalálig

s milyen jó tornász is ! - annak idején, mikor negyedikes voltam, ő már nagyfiű, épp a sportról beszélgettünk, a Maros parti strandon, mert akkoriban   én  is ügyesen (mondhatni baravurosan) tornáztam épp a strandi szereken,,, rég volt - az igaz- 

de öregen is járt a fürdőbe, biciklin és utolsó percig jelen volt... fellépésekkel is,,.

utolsó fellépésén, a felolvasása után oda is jött hozzám....a hátsó sorba, hogy onnan jól hallatszanak e  a jubileumi koncertfilmje zenei betétei9

az igaz, hogy előtte a mellékhelyiségből aggasztóan  nagysokára jött ki

már akkor beteg volt...

 

nyugodjon békében, s előtte mi is a padján, még  átmenetileg  .. gazdag emlékét felidézve

de olyan hamar elrongálódnak ezek a padok.../

a frekventált helyen levő Dégi féle már teljesen rozoga....

 

panta rhei

 

minden fölött...

 

***

MOST OLVASOM a Múzeum közleményét miszerint "A Korona épület Kulturális Szalonjában pedig egy kamara kiállítással emlékezünk a két makói muzsikusra, amely megtekinthető az avató ünnepség után!
A kiállítást rendezte Forgó Géza történész és a JAM munkatársai.
Köszönet a Bozsogi-, és Sztojkó családnak!! " ÉS A MUZEUMnak!! igy teljesebb lesz a kép is... remélhetően

hogy volt szabó istvánnal

 váratlanul 3 körül ébredtem, épp mikor kezdődött mindjárt a tvműsor, a Hogy volt Szabó Istvánnal

ki kezdet óta, sőt talán a kezdetekkor még inkább , mint később,  kedvenc rendezőm volt

emlékszem az egykori Vörös Csillag moziban majdhogynem egyedül ültem a nézőtéren, T öreg volt tanárom s kollegám, ő  mozijáró volt, ilyenkor csóválta a fejét, hogy nem lesz jó film...de az volt, mind egytól egyig (Álmodozások kora, Apa,  Szerelmesfilm, Tüzoltó utca stb)

egész a Mefisztó Oscar-dijáig és azon kis túl ..a Zárójelentésig (egyelőre) mit már Szegeden néztem meg, vele együtt, diszelőadáson

...

most csak arról akarok írni, hogy akármit is suttognak SZ. I.  ügynök múltjáról, nem tudom elhinni, hogy ez az ember bárkiről is rosszat irhatott-mondhatott

 



 

az egész műsorban nem is magáról beszélt, hanem másokról, s szeretettel, nagy rendezőelődökről, tanárokról,  operatőtökről imádott szinészeiről - a munkatársairól egy csapatjátékos! ja, és a legvégén, kérdésre de az irodalommal kapcsolatban feleségéról Gyüre Veráról...

 

és be is vágták azt a felejthetetlen jelenetsort az Oscar-dij átadásakor, amikor is a neve hallata után egyből odaintett a Mefisztot játszó szinészének, Brandauernek, hogy együtt vegyék át az Oscar-dijat... s hogy úgy ugráljanak örömükben a szinpadon összekapaszkadva egymásba, mint két nagy gyerek!

 

 

ütőkoncert

 hétvégi zenepavilon koncertek

szeretem őket (ha  makóiak is, újabban, spórolásból? -  szereplői)

most az időjárás is kedvezett

 



 

nem sütött agyon a nap, sőt időközben el is haladt a székemről (második sorszél)

az ütős zene nem volt kedvencem sokáig (most se , tulajdonképpen) mint a fúvós se

de mindennel megbarátkozom idővel. 

úgy látszik

(nem kell mindig rántott csirkemellet enni se)

csak jó legyen

s ez az volt, tökéletes

igaz, hogy egy idő után egyhangúnak (egyritmusúnak tűnó)

 



 

de egy ráadással épp jókor lett vége (mikor már - bármi furcsa - fázni is kezdtem!

És Isten...?

 

 tegnap megnéztem a hangzatos és már szállóigévé vált cimű régi (56os)  Bardot (Vadim rendezte) filmet


nem is tudom, hogy maradhatott ki

ja , hát persze 56-ban még kislány voltam (13), s a film korhatáros lehetett

nade épp ez az! szerintem ma nem lehetne az (Legfeljebb 12 alatti)

mennyit változott azóta a világ!

"erkölcsiekben", mennyit süllyedt! Hová már?  hová?!!!

 

***

a film bónusza volt számomra, hogy kedves - kedvenc filmszinészem (Jean Louis Trintignant)  volt az egyik férfi főszereplő, jóval előbb mint az Előzésben...(ami 62es, azt már láttam is)


"milyen szép vagy" - mondhatnám, mondhattam volna  B B -vel... én is... :)

 

(pedig csak 4 év múlva ismertem meg a hasonmását Rysardot, Krakowban)

süti beállítások módosítása
Mobil