igazán kedves, kellemes élményt nyújtó hangversenyt adott három fiatal nő (Londonból?) a hagymaházban

Anita egykori hegedűtanitványa, és zongorista valamint mezzoszoprán énekes társa

gyönyörűen játszottak, finoman, kedvesen, kellemesen...amilyen ők

(a köritést elhagytam volna, de az nálunk elmaradhatatlan ugy látszik, polgármesteri beszéd a zenéről , okoskodva, egyházi hasonlatokkal tarkitva, Angyalsőhaj alapotványtól mecénás dij átadása , csokrok, puszik...)

A zene viszont,  az szép, az "kell"!

 igazán tartalmas, értékes, érdekes bemutatón vehettünk részt a Tüzoltóságon(új tagunk) a parancsnok bemutatta nekünk kivül-belül töviről-hegyire

igazán példás az a rend, tisztaság, rend, fegyelem ami áthatott mindent

s még egy terülj asztal mellett végül meg is vendégeltek bennünket, múzeumi tárgyak közt, film , s a tűzoltóság történetének ismertetése mellett

igazán köszönettel tartozunk, persze nem csak ezért a délutánért, hanem a tűzoltók, mindennapjaikért, mindazért amit teszenk értünk..(úgy is mint "katasztrófavédelem)

 

 

 azért is haza akartam jönni Pestről viszonylag hamar, hogy el tudjak menni a Hagymaház szinházi programjára, ami nivósnak igérkezett, hiszen MÁRAI darab! Kaland - ismeretlennek tűnt ugyan a cim, és de csak az előadás közepe táján derült ki, hogy már láttam, méghozzá filmen, és nagyon különleges volt, tetszett! (később utána nézve láttam, hogy 2012-ben, és Marozsán  főszereplésével, (csak arra emlékeztem, hogy egy különlegesen szép nő volt)... de az egész film különlegesen szép

az előadás amúgy nyomába se ért

de azért élvezhető volf, és a maga nemében izgalmas is (szellemi izgalomra gondolok, persze)

HAZA AKARTAM UTAZNI (MÚLT) SZOMBATON PESTRŐL, EL IS KEZDTEM KÉSZÜLÖDNI, de úgy látszik , nekem visszafelé is kell egy nap utazás előtt

igy aztán délben letettem róla, elmentem ebédelni , és aztán csaptam egy "kulturdélutánt"

(nem sikerült annyira fényesen,de mégis , a sokat szidott vidékiség utan a fővárosban.. óh

kezdtem a Szépművészeti Múzeumban, ott sajnos most nem volt semmi különlegesség, ami megmozgathatott (Mezopotámia nem is érdekelt)

de volt valami grafikai kiállitás biedermayer portrékról és enteriörökről, ezt élvezhettem volna, ha nem lett volna még széttört állapotban a szemüvegem, de igy minden - biedermeyerhez hiven - túl apró volt...

s arra is rájöttem, hoszgy tán direkt, a képek védelme érdekében , rossz a világitás...

aztán bementem az elmaradhatatlan Irók boltjába, pár régi folyóiratért, amiben lányom utolsó kötetének recenziói vannak

de 2-nél több zsákmányom nem lett (Tiszatáj, Apokrif) pedig legutóbb egy költőnő írt róla, de elfelejtettem hova (és ki)

aztán átsétáltam a Mai Manóba, ahol Frida Káhlo fotókiállitás volt

nagy dobra verték, de csalódás volt, itt is a szemem akadályozta hogy az ugyancsak apró fotókat élvezhessem, amúgy is Fridáról  kevés kép volt

a Mai Manó mellett a Thália, ott sikerült jegyet kapnom egy elóadásra, amiben Molnár Piroska játszott, de már a plakátnál is gondolhattam volna, hogy horror, de a pénztáros azt mondta nem, csak fekete humor, s én balgán azt hittem a humor, egy kis nevetés, nem árt, de az előadás nem "humoros" volt, bár jók a dialógusok, de szörnyűségek mögöttük egyre inkább, s amikor a koponyákat kalapáccsal széttörni kezdték a szinpadon, hiába ültem az utolsó sorban,a torkomon éreztem (a műanyag? szilánkokat) muszáj volt kimennem és kint is maradnom. (A kedves beengedő nő viszont elmesélte a végkifejletet, elég volt belőle igy is...)

Ja,és volt időm a szinház kezdésig, kiültem a melletti kávézóba ahol az az élmény volt, hogy a felszolgálónő "kis hölgyemnek" titulált (nem mamának, nem néninek stb) (lehet, hogy neki is rossz a szeme, mindenesetre hálából? a szervizdij felszámolása ellenére plusz borravalót adtam:)...