"Április 11-én a Magvető Napokat mulatsággal zártuk. Nem volt ott mindenki, sokan a költészet napi elfoglaltságok miatt igazoltan távol voltak. "
ez minden évben van, lányom is persze ott (ragyog) most kivételesen a csoportképen is elől (jobbszél 2.)
de úgy látni forditva, is, rá ios.. igy:
ápr 10
nagyon érdekes szházi előadásra estem be pár perccel kezdés után
szűkre zárt szinpad, stilizált fák, erdőközép, és egy vidéki szinitársulat előttünk
egy társukért virrasztanak, közben felmerül előttük az egész szinészlétük értelme (vagy netán értelemnélkülisége?) (mintha kicst magukat is játszanák) ja és minde Deryné látomásszerű megidézésében zajlik, bravúrosan
de a végén minden letisztul egy eufórikus örömtáncban, ami mögött azért ott marad a drámaiság
(mert a szinészlét mint ahogy a lét is drámai, de attól szép ha igy, vivódva gondokodunk is róla...
EMLÉKBESZÉD 2025. április 16-án
Kedves emlékezni egybegyűltek!
Dr Kecskeméti Ármin főrabbi emléktáblájának megkoszorúzása után jöttünk erre az emlékhelyre, ahol állt az egykori neológ zsidó templom. Amit ő avatott fel 1914 szeptember 4-en (rá 100 évre állitottuk ezt az emlékjelet, a templom emlékére és azon makói zsidó emberek emlékére , akik (időközben) áldozatául estek a holokausztnak.
Kecskeméti Ármin a Csanádmegyei zsidóság története c könyvében felidézi az alapitás idejét is, szereplóit.... Dr Dózsa Sámuel -vármegyei főügyész - elnöksége alatt alapult a zsinagóga, akinek lelkes, szakértő munkatársa volt Löwinger Miksa.
„"lángoló hazaszeretet s vallási öntudatosság jellemezte Dózsát, ki a magyar zsidó eszményképe volt, ily szellemben vezette a hitközséget. Utódja lett Löwinger Miksa,
ki teljes odaadással és kiváló eredménnyel teljesítette nehéz hivatását."
Nos: Ez a Löwinger Miksa volt az én nagyapám!
Irtam neki egy fiktiv levelet 2014-ben a zsidó templom avatásának 100 évfordulóján, ennek az emlékjelnek a felállitásakor, a napokban a kezembe akadt ez a levél..:
Felolvasnék belőle:
:
„Drága nagyapám!
Hát felavattuk a 100 éve általad is alapított zsidó templomunk helyén az emlékjelét.
A gyönyörű templom, gyerekkorom színes, fenséges emléke épphogy 50 évet élt. 1965-ben lebontották…
1914-ben alapítottátok, ti , nagyszerű egyszerre zsidó és magyar polgárok.. anyukám akkor 6 éves volt... 6 évesen még én is járhattam oda. Láttam a neved a márványemléktáblán az egykori alapítók közt, és a színes, pompás ajándék-üvegablakod a bibliai tájjal, ami alatt kibetűzhettem a neved: LÖWINGER MIKSA.…
Az előcsarnokban volt egy nagyobb márványemléktábla is, a mártírok neveivel, oda vihettem, a mártírok emléktáblájára, apám GONDA KÁROLY neve alá az egy szál, emlékező virágomat. Mert hogy ő a bori munkaszolgálatból nem tért vissza. (ahogy eufemisztikusan mondani szokták)
mindig virágot sose követ
apámnak sirja nincs
eltűnt nyomtalan
azon a végzetes úton
valahol Pancsova
és Cservenka közt
tán már Jabukán...
kiskoromban
a templomban
a mártirok
emléktábláján
a neve alá
mindig egy szál
fehér virágot
raktam
nem kavicsot
sose követ
mert a virág élő
nem mint a kő
s apámat élőnek
képzeltem
mert aki
"nem tért vissza"
még bármikor
meg is jöhet
mint Jeshua
másodszor
vagy akár
a várva
várt
Messiás!
("ezt a versfélét _ mert a fájdalmas, a kimondhatatlanság határán levő gondolatok,, érzések, mindig versben tudnak megfogamazódni leginkább,a mindössze 37 éves, munkaszolgálatosként, - megölt apám: Gonda Károly emlékére irtam, aki a LOGIKA ÉRTELME C TANULMÁNYkötetét nyomta öccse kezébe, mielőtt felszállt a végülis értelmetlen s logikátlan halálba vivő bori vonatra, a TISZTA ÉSZ KRITIKÁJÁVAL hátizsákjában..)
Drága nagyapám! Ja, hogy mi is az a munkaszolgálat ezt nem tudhatod. Mint ahogy azt sem, hogy minket meg a lányoddal, anyukámmal együtt deportáltak, marhavagonban, ugyanebben az évben 1944-ben. Akkor volt a 2. világháború (te, az örökké önzetlenül jótékonykodó és adományozó, az elsőben . - ami épp akkor kezdődött, amikor a zsinagógátok, örökölt zsinagógánk felépült)-vesztetted el vagyonodat, a hazát támogató hadikölcsönnel...a másodikban ellenünk, zsidók ellen, folyt a harc, pontosabban az irtó hadjárat, aminek során előbb gettóba zártak bennünket szeretett városodban – ahol nem csak templomot a zsidóknak – hanem felsőkereskedelmi iskolát is alapítottál, és kereskedelmi kamarai elnökként, városi képviselőként is részt vettél a város polgári fellendítésében... A házat, amit épittettél, el kellett hagynunk, (később visszatérhettünk ide, csodák folytán Strasshofból, Zlanbingsból, Theresinből – ahova deportáltak, én mindössze másfél (ill. visszatértünkkor 2 és fél) éves voltam akkor... lányod, anyu éjjel dolgozott a táborban, (egy hadigyárban) , így mentett meg bennünket, attól, hogy Auschwitz-ba hurcoljanak és ott elpusztitsanak, hála a német tudásának, amit annak is köszönhetett, hogy német nevelőnőkkel (fraulenokkal) neveltetted gyermekeidet, így aztán olyan jól ismerte a német nyelvet , akár az anyanyelvét, és tudomására jutott, hogy nem üdülőbe hanem a megsemmisítő halálba akarnak hurcolni bennünket, mint „hasznavehetetlen kisgyereket” „ és anyját…) ...”
ennyit a z elküldhetetlen levélből..
nagyapám – nem érte meg a holokauszt szörnyűségeit, (hogy ne mondjam , „szerencsére” - )előbb meghalt, még 1927-ben) Felesége, nagyanyám, Bárány Mariska betegen jött haza az éves deportálásából, én már csak ágyban láthattam, nem soká meg is halt , 1947-ben.
Mostanában családfakutatásaim közepette derült ki, hogy a nagyobb családunkban, rokonságunkban, milyen sokam maradtak Auschwitzban, „égő áldozatul” !
Ahogy megtaláltam őket, el is veszítettem…
****
2014 óta, itt szoktunk emlékezni a holokauszt emléknapján, az emlékjelnél ápr 16-án, mint ma is. Egy izben megkérdezte egy ismerősöm eközben, hogy
FÁJ? A SZIVED? MA!.
Nem tudtam válaszolni.
Most válaszolok. Ezt:
Igen, fáj. De nem csak ezen a napon. Minden nap.
-----
„Vannak olyan elviselhetetlen súlyú események, amelyekre nem emlékezhetünk állandóan, de nem is felejthetjük el őket” – mondta Blushow rabbi.
kavicsok előttem
csupa fehér kavics
ártatlan mint
akikért van
több mint 1200
makói zsidó áldozatért
köztük apámért is
s a megszületetlen utódokért
ne is számold össze mennyi
nem, nem lehet felejteni
***
tt vagyok a kavicsok előtt
szeretek itt lenni
lenni
csak majdnem-áldozat lenni
de nem tudok s nem is akarok
senkit se s semmit se feledni
s
Sokan várták a beszédemet, mert hogy mindig csak irtam/irok ..de amőgy hallgattam
De nem lehet mindig hallgatni, egyszer csak meg kellett szólalni
(már Babits is megmodta, vétkesek közt.... de nem vétkesek közt is (mert ahol én beszéltem , ott nem voltak épp "vétkesek"...)
Varga Kati felhivott még tegnap este Szegedről
gratulált a Délmagyarban megjelent nyilatkozatomhoz
mondtam,. én nem nyilatkoztam, csak mondtam egy beszédet
hát kiderül, h abból szedtek ki 3 mondatom, slágfortosan, hát meg kell mondani, ugyesen
bár az egyik egy rabbi idézésból
mindegy, K szerint okos voltam
2025.04.16. 19:15
Egész napos programsorozattal tisztelegtek szerdán az egykori makói zsidó közösség, illetve a vészkorszak áldozatai előtt. A holokauszt emléknap alkalmából megnyílt az ortodox zsinagóga is, ahol a mártírok emlékfalánál bárki elhelyezhetett mécsest vagy kavicsot.
– Fáj a szívem, de nem csak ezen a napon, minden nap. Vannak olyan elviselhetetlen súlyú események, amelyekre nem emlékezhetünk állandóan, de nem is felejthetjük el őket. Nem akarok és nem tudok senkit se, semmit se feledni – mondta egyebek közt Gonda Júlia nyugalmazott pedagógus, holokauszt-túlélő szerdán, a holokauszt emléknap megemlékezésén
Farkas Éva Erzsébet polgármester köszöntője után a Csanád vezér téri emlékjelnél. Az alkotás a lebontott neológ zsinagógát idézi meg, a talapzatán olvasható szöveg pedig a vészkorszak idején elpusztított több mint 1200 makói zsidó emlékét őrzi.
...
A nap és így a fesztivál emblematikus záróbeszélgetése Esterházy Péter új interjúkötetét járja körül. A szerző most lenne 75 éves, a Magvető Kiadó ezen alkalomból készített kötetet régi beszélgetésiből, interjúiból Pál Sándor Attila és Turi Tímea szerkesztői munkájával. A Vanni van kronologikus sorrendben halad a legelsőtől a legutolsó interjúig, a köztes időszakból tizenhét kiemelkedő beszélgetést tematizálva.
Pál Sándor Attila mielőtt megkereste volna a kiadót, mind a százhatvan fellelhető Esterházy-beszélgetést végigböngészte,
ebből készített egy szűkített változatot, amiből aztán végül megmaradt a kötetben szereplő tizenkilenc interjú.
Turi a címadás kapcsán megosztja a nézőkkel, hogy a Vanni van ugyan egy létező interjú címe (Zilahy Péter – Kalligram folyóirat), de a beszélgetés során sem a kérdezőtől, sem a válaszadótól nem hangzott el ténylegesen a szóösszetétel. Ennek ellenére a szerkesztéskor úgy érezték, hogy annyira jellemző és kifejező fordulat ez, hogy jó eséllyel mindenkinek Esterházy fog róla eszébe jutni. Emellett kiemelt hangsúlyt fektettek a kötet összeállításakor arra, hogy az akár belépőolvasmányként is szolgálhasson Esterházyhoz, akinek az életműve egyébként is úgy van megalkotva, hogy az bárhonnan elkezdhető. A későbbiekben a beszélgetők hangsúlyozzák, hogy az Esterházy-beszélgetéseknek olyan ethosza van, ami 2025-ből visszatekintve különös erővel bír, amikor Turi elmondása szerint már nincs olyan, hogy a nyilvánosság, hanem a helyét átvette a számtalan párhuzamos közbeszéd.
Szerinte erre Esterházy komoly feladatot kijelölő választ ad: a szabadság nem egy állapot, hanem egy folytonos munka, amit ki kell vívni és meg kell őrizni. Ennek kapcsán felmerül az „örök dilemma” az író kapcsán, hogy a nyilvánosság számos különböző szerepet várt el tőle, amelyekben külön-külön próbálták megszólaltatni. Az interjúk időrendi végigolvasása során kiderült, hogy Esterházy ebben fokozatosan ismerte ki magát és találta meg azt a beszédmódot, ami elsősorban nem a rákényszeríteni akart, hanem a saját maga által helyesnek érzett szereppel tudott integráns maradni.
A saját részt, a gondolkodást nem lehet és szabad megspórolni,
az olvasónak magának kell kialakítania a saját véleményét. A beszélgetés után a látogatók megélénkült szélben indulnak el hazafelé, újonnan beszerzett kötetekkel a zsebükben, telítve a három napnyi, élő irodalmi impulzusoktól. Én a 26-os busz helyett a sétát választom a Margit-hídi négyeshatos megállóig, ahonnan hasonló elégedettséggel indulok el én is hazafelé.
Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál, 3. nap, Budapest, Kristály Színtér, 2025. április 6.
A borítófotót Hinsenkamp-Fekete Celesztina készítette.
a RÉSZTVEVŐ polgármesterasszony fotói (azaz Mágori Danié is felkerültek... a polgármesterasszony szövegével (először nem értettem ő miért nincs emlitve a jelenlevők közt, viszont szerencsére nem csak a zsidó közösség képviseltette magát...) - ne is legyen csak a mi "ügyünk"..i
.HOZZ EGY
KÖVET, GYÚJTS EGY MÉCSEST
A magyar holokauszt emléknapja alkalmából a mai napon a deportált, elhurcolt vagy munkaszolgálatba besorozott és meggyilkolt honfitársainkra emlékeztünk az ortodox zsinagógánál
, dr. Kecskeméti Ármin főrabbi emléktáblájánál és a zsidó emlékjelnél, Gonda Júlia nyugalmazott pedagógussal, Urbancsok Zsolttal, a Dr. Kecskeméti Ármin Baráti Társaság vezetőségi tagjával, valamint a Makói Zsidó Közösség képviselőivel. Országszerte 400 ezer, Makóról és környékéről mintegy 1200 zsidó származású lakost vittek el gyűjtőtáborokba. A visszaemlékezés mindig megrendítő, a hiány pótolhatatlan, de a reménybe kapaszkodva a gyászból új élet fakad
Az emlékezés lángja 
soha nem hunyhat ki, hiszen ez a legfontosabb alapja annak, hogy ne ismétlődhessen meg ilyen és ehhez hasonló borzalom
szépen lezajlottaz emléknap (ha lehet ilyet modani...)
(még visszatérek rá
de felkerült a makói tévétől néhány fotó, felrakom ide, mert elég átfotó képet ad (de még visszatérek)
"A holokauszt emléknapja alkalmából tartottak megemlékezést először dr. Kecskeméti Ármin táblájánál, majd a makói zsidó emlékjelnél."
kiegészült a titulusom "nyugalmazott pedagógus" (borzol mindakettő)
a 80. évforduló alatt már többszörl használt "holokasut túlélő" vel ..ezt nem minősitem.
jöjjön, aki tud és úgy érzi az emlékezésünkön a helye
a tévé megtette a magáét , "beharangozta" hm
remélem én is helytállok (kinyomtattam a 3 oldalas beszédemet, mappába raktam...csak tudjam is "átadni"
beutaztam tegnap este Peszach 2. napján, Szeder estre
a zsinagóga előtt , a kapu két oldalán -szokatlanul - két biztonsági őr állt
miért?
A Mazsihisz küldte le őket
Részletekbe nem bocsátkoztunk
Ilyenre Szegeden nem emlékszem...
(Ó, Pesten,Mindig. A Frankelban a bezárt kapu előtt megnézték mindig a táskámat. A Dohány utcai zsinagóga előtt egyszer meg megkérdezték tőlem, hogy mit akarok csinálni, bent, mondtam, imádkozni (mi mást akarhatnék csinálni egy zsinagógéban?!)
JÉGHIDEG VOLT A ZSINAGÓGÁBAN
kI-KI KELLETT JÖNNÖM, HOGY NE FAGYJAK MEG
Kint beszélgettem kicsit az őrökkel a már becsukott kapu mögött
a diszterembe is átjöttek, de szerencsére ott nem őrködtek, a rabbi asztala végében ők is kaptak széder-vacsorát
--
holnapután lesz az emléknapi megemlékezésünk. el is készült pár napja a plakátja.
(makói)csoportokba nem osztom meg
de egy két jóérzésű, nem anti- (netán filo-)szemita ismerősnek azért elküldöm
Döbbenetesen kevesen vannak!
