beutaztam tegnap este Peszach 2. napján, Szeder estre

a zsinagóga előtt , a kapu két oldalán -szokatlanul - két biztonsági őr állt

miért?

A Mazsihisz küldte le őket

Részletekbe nem bocsátkoztunk

Ilyenre Szegeden nem emlékszem...

(Ó, Pesten,Mindig. A Frankelban a bezárt kapu előtt megnézték mindig a táskámat. A Dohány utcai zsinagóga előtt egyszer meg megkérdezték tőlem, hogy mit akarok csinálni, bent, mondtam, imádkozni (mi mást akarhatnék csinálni egy zsinagógéban?!)

JÉGHIDEG VOLT A ZSINAGÓGÁBAN

kI-KI  KELLETT JÖNNÖM, HOGY NE FAGYJAK MEG

Kint beszélgettem kicsit az őrökkel a már becsukott kapu mögött

a diszterembe is átjöttek, de szerencsére ott nem őrködtek, a rabbi asztala végében ők is kaptak széder-vacsorát

--

holnapután lesz az emléknapi megemlékezésünk. el is készült pár napja a plakátja.

(makói)csoportokba nem osztom meg

de egy két jóérzésű, nem anti- (netán filo-)szemita ismerősnek azért elküldöm

Döbbenetesen kevesen vannak!

 megint kevesen voltunk, bár jött két új tag, régiek voltunk 3an és a vezetónk, aki azért sajnálkozott, hogy nincs itt N E meg ő se , akinek a regényirását végigkisérjük...szurkoljuk, körberajongjuk...

meg, hogy készülök a z emléknapi beszédemmel, elmondtam egy kiegészitó verset a kavicsokról (nem igazán minősitve irodalomnak)á jóváhagyás miatt (Meglett í:)

 jóideje tartunk itt Makón (tán úttörőként) szinte ,megemlékezésket ápr 16-án, a Holokauszt emléknapján

(jelenleg) az ortododox zsinagóga udvarán elhelyezett mártirok emléktábláján (apám nevével is!)

Dr Kecskeméti Ármin rabbi emléktáblájánál, és a (mindössze)    10 éves Emlékjelünknél az egykori (100 éves lenne!) neológ zsinagógánk (hűlt helye) közelében

idén (végre) elvállaltam a beszédet az emlékjelnél

volt egy -felhasználatlan - irásom, egy fiktiv levél nagyapámhoz. Löwinger Miksához,  (ki egyik alapitója volt az egykori zsinagógnknak, akkori hitközségi  alelnök(később elnök is), ki "szerencséjére"(?) nem érte meg az holokausztot, (már  1927 ben elvitte az a jóságos szive!) beszámolok neki a szörnyű történtekről (kis hányadáról)

ekköré épitem a beszédem, minek tartalma egyre gyűlik, gyűlik, most már vissza kell röviditenem... 

de mit csináljak , hogyha időközben jöttek elő holokasztáldozataink a családból is....!? (apámon kivül) 

végtelen a fájdaloam....

 sznház után - mi nagyon elgondolkodtatott - a szinházról (az én egykori szinpadomrül is)

leülök az aula kanapéjára, már felöltözve kabátban, kalapban, várom, hogy a közönség-tömeg kiáramoljon a szűk kapun

mosolygos arc jön szembe velem, egy kedves(tényleg kedves) ismerősé

mondja, hogy de szép vagyok ma

csak meresztgetem a szemem, szóhoz se jutok elképedésemben (talán rossz a szeme? )

de mondja tovább, hogy szép a kalapom (is?)

erre mondom, hogy öreg , mint én...

(tényleg az, nagyon, nagyon régi, sőt ócska,  többévtizedes,  a díszgombja hátul már leesett, agyongyűrt, nincs is tartása...)úgy fanyalod,tam rá, hogy a szürke kötött sapkám nem találom, épp, s ennek tényleg szép szintén zöld, nyúlszőr?,  utódját, amit nem olyan rég vettem, bár jópár éve azt is, Budán, (még a szomszédasszonyom is elirigyelte) egyszer Pestre utazva lefujta fejemről a szél, és bár óránként járnak az ic-ék, nem voltam képes visszamenni érte, mr a vonatindulással a sarkamban, inkább veszni hagytam a sinek közt, miközben kirobogtunk a pu-ról,  mert időre mentem lányom (meg a kiadója) valami maratóni irodalmi összejövetelére (akkor még nem voltam "eltilva", vagy nem tudtam róla csak:) ez a kalap jó nagy, (félig-meddig el is rejt- szerencsére!) (általában kicsik, szoritanak a kalapjaim, túl nagy a koponyám,s mostanában rájöttem, hogy kicsit fére is lehet csapni..

úgy szeretem magát - hallom a kedves hölgyet megint, zavarba hozóan

erre már csak azt tudtam mondani, hogy nagyon aranyos, de igazán nem érdemlem meg

(hát nem is! igaz? ) (hiszen én oly ritkén vagyik "kedves", ha egyáltalán...)

"

Az első és az utolsó interjú – ezek is szerepelnek abban az új kötetben, amelyben Vanni van címmel gyűjtötte össze a legfontosabb, Esterházy Péterrel készült beszélgetéseket a szerkesztő, Pál Sándor Attila. Nemcsak őt hívtuk meg a Lírástudók stúdiójába, hanem Turi Tímeát, a Magvető Kiadó főszerkesztőjét is, hogy Esterházyról beszélgessünk

 

Az első és az utolsó interjú – ezek is szerepelnek abban az új kötetben, amelyben Vanni van címmel gyűjtötte össze a legfontosabb, Esterházy Péterrel készült beszélgetéseket a szerkesztő, Pál Sándor Attila. Nemcsak őt hívtuk meg a Lírástudók stúdiójába, hanem Turi Tímeát, a Magvető Kiadó főszerkesztőjét is, hogy Esterházyról beszélgessünk.

 

 

A Vanni van a Magvető Kiadónál jelent meg (itt lehet megrendelni).

Esterházy Péter ugyanis modern író volt abban az értelemben, hogy természetesen egyesítette magában a művészi és a közéleti szerepet, kommentárjai, publicisztikái felette lebegtek, de nem hagyták érintetlenül a közbeszédet. 

A kötet címét egy Zilahy Péterrel készült beszélgetése ihlette, amelyben Esterházy sajátos derűvel mondja: 

Hogy önmagában valami van, én azt elég helyénvaló dolognak tartom. Ha egy más beszélgetésben volnánk, akkor azt mondanám, hogy a létezés tényét, azt valami elképesztő örömmel szemlélem.

Máskülönben a legkülönbözőbb beszélgetőpartnerekkel olvassuk őt a kötetben: Fabiny Tamás lelkész, Petri György költő, Selyem Zsuzsa irodalomtörténész, de az Index.hu fórumának felhasználói is kérdeztek tőle.

Pál Sándor Attilától azt is megkérdeztük, mire gondolt, amikor a kötet bevezetőjében úgy fogalmazott Esterházyról: „Kilenc évvel távozása után mintha egy kicsit kevesebb szó esnék róla, a könyveiről, mintha éppen abban a nevezetes szerzői purgatóriumban lenne.”

Turi Tímea pedig mesélt arról, mire számíthatnak a Magvető Kiadó olvasói ebben az évben, amikor a neves könyvműhely 70. születésnapját ünnepli.