okt 21

fúj a szél, beborult... bár még jó idő van

mégis behúzódom a Rocco zárt helyiségébe..

,a szokásos ebédpótló kisadagra: rántott szelet, vegyes köret

fűszerillatok keringenek a teljesen üres étteremben (ez persze nem zavar annyira. de majd megfulladok 

a zárt térben

az asztalokon mindenütt FOGLALT tábla - de hát ilyen holt időben: ebéd után, vacsora előtt, senki se  jár itt

csakis egy ilyen össze-vissza élő

5re átmegyek a könyvtárba valami (persze) népi programra, itt van, mögöttem, szerencsére...

Lányom (most jut eszembe, ő magát viccesen lyányomnak titulálja, minthogy ez a népies változat egy vidámabb, hangulatosabb szó, azt hiszem ezentúl én is rátérek..), szóval: lyányom reggel 8-kor visszabuszozott Szegedre, a 9-kor kezdődő szerkesztőségi ülésükre, de fél tízkor már hívott, hogy nézzek körül a szobájában , mert valószínű, valahol otthagyta a német házifeladatát ( egy levelet, amit elég hosszan írt tegnap, emlékszem), mindenesetre a táskájában nem találja. Szerencsére megtaláltam, egész normális helyen, az íróasztalán, csak a papírlapot betette egy keményborítójú füzetbe- biztos azért, hogy ne gyűrődjön- egy pár német fénymásolt nyomtatott szöveggel együtt. Minthogy délben kezdődik az órája, épp, kényelmesen utána tudtam vinni a fél tizenegyes busszal. (volt egy kis dejavue érzésem, de nagyon régről, s lehet, hogy nem is pontosan asszociálok.) Mindenesetre örömmel mentem be , jó volt szinte egy kis ürügy, mert amúgy biztos nem megyek, régen is voltam Szegedében... újabban lustulok. (Hol van már az az idő, amikor a tanítási szünetjeimet  egyenesen Pesten töltöttem, kultúrszomjból) Szégyen ide, szégyen oda, bár ma este két "kultúrprogram" is (egy felolvasó est  és/vagy egy zenei témájú mindentudás egyeteme) várt Szegeden , amin részt vehettem volna, már - némi öntanakodás után - ezek kezdete előtt hazajöttem.(Ja, még megvettem a novemberi ultraagykontrolltanfolyamra a jegyet)

Lyányom - vőlegényével- elment a Darvasi felolvasóra, most épp ott vannak - (délután különben összefutottunk, beszélgettünk is Darvasival)... Lyányomnak több okból illik elmennie rá, a legpraktikusabb, hogy tudósítania is kell róla. Én úgy gondolom, hogy majd elolvasom a Virágzabálókat, ha megjelenik részleteiben, folyóiratokban már elkezdtem.) Viszont már bezsákmányoltam Müller Péter legújabb Örömkönyvét. 

Várj, míg súgnak az angyalok!

Hm... mert csak akkor szabadna mesélni.

Tehát akkor van , akinek meg se szabadna szólalni! Legalábbis addig...semmiképp...

Pszt.... már el is hallgattam, (addig....?)

aliz2. :: 2007. okt. 24. 20:24 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: epizod, folyoiratok, irodalom, konyv, kultura, lanyom, SZEGED

 a könyvtárban székely délután

árulnak ezt-azt (lekvárt , édességet, szalmából disztárgyakat, 1 csatot - amit meg is veszek -(örökké szétáll a hajam és vesznek a belevalók) 1000Ft - volt ugyanilyenem, sokkal korábbról, csak... elveszett...Az árusitó hozzáteszi, hogy igazi, száritott szalmából van...nahiszen)

egy népviseletű kis babát keresek, de hiába,,, (még nagynénémtől kaptam, mikor kivándoroltak, a 40-es évek végén Amerikába... a vitrinben volt, de szinte elenyészett... egyszer láttam hasonlót, egy öreg néni árulta a hagymaház aulájéban, de elpasszoltam :(

elóadás is lesz , vetitéssel Erdélyról, kérdem az árusitót , ki tartja, hát ő személyesen, sőt a filmeket is ő csinálta, meg van turisztikai magazinjuk is, saját szerkesztésben

fel is megyek az eseményre, nem soká kezdődik (addig olvasok )

már megy a film folyamatosan, szinte mindig az erdős erdélyi utakat mutatják,

megszakitásul Lacikát a birkanyájával...

közben el-elbóbiskolok...szégyen ide szégyen oda , hiszen annyira monoton minden...

hát nem az ő hibája, mondom, de bevallom ...

nem örül neki:(

amúgy én vagyok a világ legfigyelmesebb embere - ideális hallgatóság

(tán ezért is annyira nyiltak, s beszédesek velem az emberek, mert figyelni tudok rájuk)

tán megtévesztően, még mostan is...

nos idementem, nem céltudatosan, de amikor elkezdett esni az eső a hidon, és visszafordultam Novi Sad felé Pétervárad felől, jöttem le a hídon, beálltam egy buszmegállóba, nem jött a busz,  elindultam gyalog s pár lépés után ott volt mellettem  A Park, csodaszép... eleinte esett az eső, de aztán a Nap is kisütött , hogy még szebb fokon maradhasson meg a park különleges szépsége:

ez a (szobor)alak fogadott rögtön, a bejárat után:

Szerettem volna a szobor mellé ülve egy "közösképet" csinálni:) de nem sikerült, (csak egy kis bronzcsücsök látszik a kép(em) szélén a szobor kabátjából) pedig elhaladtában egy fiatalember - látva ügyetlenkedésem a fényképzőgéppel meg az ernyővel,- mert ekkor még esegetett -mosolyogva felajánlotta, hogy csinál  ő fotót, de zavartan visszautasitottam...(meg kellene tanulnom "elfogadni... vagy elfogadni azt, hogy ha valami nehézségekbe ütközik - nem kell erőltetni -(mint ezt a nemkósernek szánt ember-szobor (vagy szobor-ember összeállítást egy képen(?) pláne, hogy a szobor emlékeztet egy - valamikor - nagyon is élő emberre...

Itt már lemondtam a szoborral közös fotóról, ellenben a virágos  háttérről annál kevésbé..

már nem is esik,és piroslanak a hátam mögött a virágok...

(csak én nem piroslok és nem virágzok már jóideje...)

így viszont  még szebb ami előző képen háttér; a háttér - előtérnek azaz kizárólagos táj-képnek.  A természet ember nélkül...

...Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon,
Egy néma ünnepély, ember-utáni csend,
Egy boldog remegés, és felpiheg sohajtva
A fájó ősanyag: immár a kínnak vége!
S reszketve megnyilik egy lótusz szűzi ajka,
S kileng a boldog légbe a hószín szárnyu Béke :

mindenütt galambok...  (is) és öreg fák, fiatal lány a padon... ők valahogy beleillenek a tájba...

hát nem azt mondanánk rá, hogy giccses, ha festmény lenne? pedig "csak" szép, még ha valószerűtlenül is- de ilyen a valóság olykor: hattyúk, tó, szőkőkút, fák, filagória, gyerekek...

ez a szobor is őket védi, a gyerekeket... szimbolikusan

és nem épp ez a kisgyerek ad igazi értelmet a táj (amúgy öncélúnak tűnhető) szépségének is...? sőt, gyakorlati , reális jelentést is: szomjas, iszik hát a kútnál... (időközben a Nap is kisütött, minden ragyog  (pedig - balra - már sárgulnak is a lombok):

még egy pillantás vissza : a női (akt)szobor integet(?)...

(a park elején levő férfiszoborral sose találkozhatnak... dehát amúgy is más a stílusuk... )

(a férfiszobor változatlanul jobban tetszik... de itt legalább  már végérvényesnek tűnve süt a Nap)!

aliz2. :: 2009. okt. 22. 19:09 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: fotok, termeszet

Kalotaszegről (a "csodálatos"ról() tartott előadást a könyvtárban a Forgató együttes vezetője, azaz olvastatta fel feleségével, itt még előadás előtt mosolyognak...a feleség (volt kedves tanitványom!)népviseletben! (ő később táncolt is)

kicsit unalmas volt a felolvasás, akármilyen érdekes dolgokról szólt is, s akármilyen jól adta elő tanitványom (remélem, magyarra tanitottam(?), bár tarkitották felvételek, amikből én, szélről nem sokat láttam,

de a táncot igen, a megelevenedó népviseletekkel az orrom előtt, majd elsodortak a szoknya ráncok:)

ruha bemutató.. (itt férfikabátka)

A legdöbbenetesebb számomra az volt, hogy bemutattak egy erdélyi falut MAGYARvislát, ahol élt egy remek néptáncos meg kőfaragok stb...ahova tanulni mentek, s most úgy állnak, hogy őket , a makóiakat kérik, hogy jöjjenek vissza nekik tanitani, mert még néptáncegyüttesük sincs

Makó végvár?!!!!