A napokban döbbentem rá, hogy Makón már az összes újságos bódé is bezárt! Ez egy fokozatos folyamat betetőzése volt. Igaz, közben egyre több  - főleg élelmiszer)üzletben  (áruházban)lehet kapni egyre több újságot, folyóiratot is, persze nincs köztük olyan irodalmi folyóirat , ami engem érdekelne, pláne, mikor lányom publikációi is meg-megjelennek bennünk..., (most pl. Kalligram, Műút, Szombat) de Szegeden többnyire be tudom ezeket szerezni. (a Citypress-ben - ahova viszont tegnap épp nem lehetett belépni az épület renoválása miatt) (ja, és jut eszembe még Szeged se elég nagy ahhoz, hogy Szombatot meg Műutat áruljon...(?!)*

Ha moziba akarnék menni, akkor is Szegedre kéne (mint múltkor egy egész osztály préselődött fel a távolsági buszra, az Avatár miatt (ami most egy "őrület" lett, tán még én is megnéztem volna(?), ha  - na nem renoválják a szegedi belvárosi mozit, csupán ki volt irva, hogy elromlott a 3d vetitő szerkezet...

A bezárt (Patyolat) tisztitó miatt már nem kell(ene) Szegedre menni , a múltkor felfedeztem egy tisztitóhirdető plakátot (igaz épp átalakitás alatt volt a hely, mert pár napja kiégett)

(Kórház még van. Persze nem tudom, mennyire...  el kellene mennem már a kardiológiára, azt hiszem már le is járt a beutalóm. De ha panaszom van azért-, ha meg nincs azért nem megyek...:) A fejfájásaimból is már elegem van!  Ha egy reggel arra ébredek, hogy nem fáj, az ritka jó alkalom...Kellene vennem egy magas(ító) párnát(?), hogy "ülve" is aludhassak... (azt lehet kapni Makón is...:)

Az eső meg tegnap ugyanúgy esett Szegeden is, mint Makóra érve itt...

Sőt Pesten is, mire oda ért lányom... (van, amiből mindenhova egyformán jut)

Azt hiszem , ha előre meg lehetne választani, hogy hova szülessen az ember , az inkább nagyváros lenne, mint kicsi, mert több - a lehetőség, mindenre, ami különböző életkorokban kellhet. Sőt - lehet, hogy ez nem hangzik szépen- de talán országot választva is inkább a nagyobb vagy a több lehetőségű országra szavaznék - ha előre választhatnék születési helyet. De  az ember már csakis azt tudja "szülőhazájának" tekinteni meg szülővárosának - értelem (és érzelem)szerűen is, ahova született! Ha már... Mert ragaszkodik. Még akkor is, ha ez a ragaszkodás nem kölcsönös, és nem is minden szempontból "előnyös"...

---------

* még jó, hogy net mindenhol van... (kisvárosban is) , itt sokmindent megtalálok, amit (nemlétező)újságos standokon nem (bár szövegrészt online nem mindig:( viszont lám, a keresett folyóiratok cimlapjai, ime:

A "Szombat" folyóirat ( cimlapján lyányom nevét fel lehet fedezni, épp Kafka feje fölött ( jó kis hely, nem, mondom!:)

Kafkán kivül nem csak lányom kisregényének (a Költözés-nek)  részletei olvashatók az esedékes számban, hanem férje  irása is Óbudáról.

illetve a Literán lányom tudósitása a Kafka örökség problematikájáról szóló irodalmi estről, tanácskozásról. (a Bálint házból)

2010. február 19.

HALLGATAG HAGYOMÁNY

Kié Kafka? A Szombat folyóirat februári számának címe igen találó, hiszen nem csak a hagyaték körül kialakult, valóban kafkai perre utal, de arra is, hogy Kafka milyen sokféle hagyomány és elbeszélés metszetében tudta és nem tudta meghatározni saját identitását is. A lapszámbemutatón ott jártunk.

• komment
• küld
• nyomtat

Amikor Szántó T. Gábor, a Szombat folyóirat főszerkesztője a februári Kafka-szám bemutatóján Kafka hagyományának elevenségéről kérdezi a meghívottakat a Bálint Házban – Uri Asafot, Jánossy Lajost, Rácz Pétert és Schein Gábort –, pár hosszú pillanatra tanácstalan hallgatás lesz úrrá a termen. Nem semmitmondó, hanem nagyon is sokat sejtetően zavart csend ez, ami maga is egy válasz lehetőségévé válik.

Kié Kafka? A Szombat folyóirat februári számának címe igen találó, hiszen nem csak a hagyaték körül kialakult, valóban kafkai perre utal, de arra is, hogy Kafka milyen sokféle hagyomány és elbeszélés metszetében tudta és nem tudta meghatározni saját identitását is. Ennyiben Kafka mindenkié és senkié (valahogy úgy talán, ahogy Borges nevezi mindennek és semminek Shakespeare-t). Jogosan kérheti „magának” művei tulajdonjogát Izrael és Németország, ahogy jogosan tekinthet rá „sajátjaként” a német, a cseh, a zsidó hagyomány, miközben akármelyik kizárólagos területéhez kapcsolni minden bizonnyal vészes leegyszerűsítés lenne.

Schein Gábor az esten emlékeztet rá: a hazai Kafka-olvasásnak is megvan a sajátos története: a háború előtt bár Márai fordított volna már Kafkát (maga a szerző azonban ezt letiltotta, saját orvosát akarta volna magyar fordítójának), Kafka valódi hatástörténete Németh Andorral kezdődik, ő ismertette meg szövegeit József Attilával is. A valódi hatáshoz azonban az az ideológiai hátszél is kellett, ami a dekadens polgári világ bomlásának megírójára tekintett Kafkára: akárhogy is, az olvashatóság ténye folyamatos és élő viszony lehetőségét hozta létre Schein szerint. Rácz Péter műfordító szerint ugyanakkor a hagyomány elevenségét nehezíti, hogy tagadhatatlanul hiányzik egy magyar nyelvű Kafka-összes. Jánossy Lajos szerint – aki a Cartaphilus Kiadónál a Töredékek füzetekből és papírlapokból kötetet szerkesztette – Kafka hagyományának elevenségéről beszélve elsősorban az oktatás meghatározó paneljeinek meghaladására kellene törekedni.

Szántó  T. Gábor a Kafka-számban Franz és Jichok címmel közöl egy színműrészletet: Franz Kafka és a számára meghatározó barát, a színész Jichok Löwy társalgásában a zsidósághoz való kötődésre és a cionizmusra való rátalálás egyfajta reményként jelenik meg az identitásának felépítésében bizonytalan Kafka számára; nem véletlen, hogy Szántó T. az esten is Kafka zsidó hagyományhoz való kötődésére és a magyar recepció ezen megközelítéstől való távolságtartására kérdez rá. Uri Asaf szerint Kafkának a saját zsidóságához való kötődése elsősorban egy személyes, érzelmi és nem a hagyományokat ismerő értelmi kötődés: Asaf mindemellett emlékeztet a Kafka szövegeiben visszatérő metaforára, ami a zsidót a kutyával azonosítja. Schein Gábor szerint ez a kutya-hasonlat elsősorban az ahumánnal való azonosítás és önazonosítás szempontjából értelmezhető: Kafka idegenség-tapasztalata ugyanakkor már nem értelmezhető a zsidó hagyományból. Kafka tehát valóban nem áll benne ebben a hagyományban, személyét inkább sokféle identifikációs eljárás nyomaként lehetne megközelíteni, Kafkára egy határokkal körül nem írható, termékeny kívül-lét jellemző. Schein szerint Kafka jelenlegi emlékezetét így elsősorban azok a hárítások és elhallgatások jellemzik, amely az állam és az egyén kapcsolatához, a saját testhez valamint a zsidóság mellett a katolicizmushoz való viszonyhoz kapcsolódnak.

Jánossy Lajos szerint Kafka zsidósággal való kapcsolatát a törvény szempontjából lehet megragadni: világa egy törvényhozó nélküli törvények világa. Jánossy szerint az apa figurája is ebben az összefüggésben értelmezhető: ő ennek a törvényhozó nélküli törvénynek a végrehajtója. Az apához való viszony az esten résztevő Schein és Jánossy szépirodalmi szövegeiben is fontos, Szántó T. Gábor így a Kafkához fűződő személyesebb viszonyra is rákérdezett. Schein szerint a Levél Apámhoz már eleve az apa megszólíthatóságáról, párbeszédbe vonhatóságáról szól. Jánossy szerint Kafka hagyományként való működését az is nehezíti, hogy a Levél fiúja egy megváltatlan fiú – személyes vonatkozásáról elmondta, hogy saját regényében egy olyan apaképet próbált megrajzolni, aki nem csak parancsoló meghatározója a fiúnak, de a fiú saját magában az apát felfedezve meg is értheti azt: Kafkánál ez a lehetőség eleve reménytelennek tűnik fel. Rácz Péter arra is emlékeztet, hogy az apával való függésnek – ahogy a Felice Baurrel való távolságtartásnak is – nem csak áldozata volt Kafka, ezek a függési viszonyok termékeny eredői is voltak munkáinak.

Arra a kérdésre, hogy hogyan él jelenleg Kafka hatása a magyar irodalomban, Schein úgy felelt, a hagyomány továbbélése pontszerű találkozásokban érhető tetten, mint például Kertész Imre vagy Borbély Szilárd műveiben. Jánossy Lajos szerint ugyanakkor kulturális emlékezetünk hagyományába szinte nyom nélkül és visszakereshetetlenül is beépültek ezek a szövegek. Rácz Péter szerint Kafka hatása mellett az életmű folytathatatlanságát is be kell ismernünk. Rácz többször megjegyezte azt is, hogy Kafkáról határozott állítást azért is különösen nehéz tenni, mert az életmű ellentmondásossága miatt szinte minden állításnak találunk ellentmondó szöveghelyet, értelmezést is. Ennek ellenére – vagy talán épp ezért is – szerencsére sem az est, sem a Szombat Kafkáról szóló írásai nincsenek híján az állításoknak.

Turi Tímea

A Műút tartalomjegyzékkel pedig épp most került fel a Literára. Ott tudom olvasni lányom kritikáját Tóth Kriszta tárcáiról,("Hazaviszlek, jó?") (sajnos (még?) csak a cimét: "Mit kíván a magyar tárca"

 és itt a friss  Kalligramm folyóirat (egyébként mindig)impozáns boritója is: 

  a második írás benne lyányomé: a Szerelme, Boldizsarnak c. novellája (Centauri regényrészlete után)

 Vettem (még , Szegeden) februári Új Könyvpiacot is, abban egy remek novellahelyzetkép értékelő irás (Tóth Ákos tollából--- jaj, ezt is már másképp kellene mondani? ... "klaviaturájából"?) - a Próbaidő c. novelláskötetről, (Restart -Próbaidő) amiben egész meghatódva olvastam  lyányom - gyerekkort felelevenitő (valószínű innen is a meghatottságom?:)  - egyik novellájáról, - annak koncepciójáról 

ja, és jut eszembe, majd elfelejtettem, még, a Szegedi Egyetem c. lap   http://www.u-szeged.hu/szegediegyetem... (lányom a szegedi egyetemről lejőve, az óráiról, egyet tartott a kezében, többet ő sem tudott már szerezni (úgyhogy nekem most nincs, mert ez meg persze, hogy nem kapható Makón, bár a középiskolákba, azt hiszem, küldik...)

A linkje viszont, ime, az 5. oldalon  lányom tárca(rovata),  vonaton írta, utazásokról, múlthéten, amikor épp utazott Szegedre, cime "útközben hallottuk"...

ez a könyv került a kezembe, miközben egész mást kerestem (Az akasa krónikát) - aztán belelapoztam, megvettem, mindkettőt. Előtte való nap lányommal néztük, hol kapható (a másik) (Édesviz kiadós) - hát az Irók boltjában mégse.... a Libriben igen. Lányomat sose érdekelték az ilyen jellegű (édesvizes) könyvek - kiskorában egyenesen "gyagyás"nak nevezte, s nem jó néven vette, hogy ilyeneket olvasok. Most is valami olyat mondott, hogy ő a hétköznapok megszentelését tartja fontos(abb)nak semmint  az ilyen szétválasztott spiritualitást. Persze nincs az "ott" sem "úgy" szétválasztva, ha a nézőpont amonnan jön is) Ez a másik könyv viszont inkább az előbbi jegyében íródhatott. Nem igazán irodalom. De nagyon emberi könyv. Szinte mindent  és a legőszintébben, nagyon mélyre leásva mond el anya-lány kapcsolatról, aminek rejtelmei igazán akkor tudnak előjönni, megfejtődni, amikor egy nehéz léthelyzetben (halálhelyzetben) a 80on túli édesanya a lányához kerül... A töredékes, emlékező, naplószerű irásokban (és fotókban) feltárul az egész élet, az anya alakja, és mindig a lányával való kapcsolata relációjában.

És arra figyelmeztet, hogy nagyon oda kellene figyelnünk egymásra. S (talán) már előbb is...

.........

Majd odaadom lányomnak is, mondtam is neki, csak előbb elolvasom.

Már el is olvastam. Az akasa krónikát még csak félig....

aliz2. :: 2011. febr. 19. 22:43 :: 11 komment :: Címkék: anya, kapcsolatok, konyv, lanyom

hogy hol vannak?... hát a szomszéd nagyvárosban, Szegeden... s "játszanak még tovább", egyikőjük  éppen még (vagy inkább már csak) négy évig, mert -mint mondja - akkor tölti be a 62-t, jeles igazgatóhelyettese a jeles intézménynek, az egyetem gyakorló gimijének, de valaha ugyanabban a (makói) gimiben tanítottunk. (egyébként úgy és akkor ismerkedtünk meg, amikor egy diákom pályázati dolgozatához kutattam irodalom után a szegedi könyvtárban, ahol dolgozott, s mint kiderült, inkább tanitani szeretne, mint könyvtáraskodni, mégha kisvárosban is, s minthogy nálunk akkor a tantestületünkben épp hiány volt német tanárból, igy került át hozzánk, évekre, vállalva a "kijárás", buszozás napi fáradalmait (még a később született kisgyereke mellől is - akinek nemrég született gyereke!), csakhogy elszánt pedagógusi elhivatottságának eleget tehessen.... Lányom az ő iskolájában gyakorló tanított két éve. Tulajdonképpen inkább vele beszél- ahogy összefutunk az utcán, az egyetem felé tartva, élete újabb fordulatairól, ugyanazzal a közvetlenséggel, amit mindig csodáltam , kollegájaként is, ahogy közel tudott kerülni szinte minden tanítványához - jó pedagógusként

említem neki, hogy jé, Sz. Évivel épp pár perccel  ezelőtt találkoztam, miután leszálltam a makói távolsági buszról, és épp "elcsíptem"a személyi pályaudvarra tartó 21-est, hogy még időben kiérhessek, mire befut lányommal az "Aranyhomok" IC a Nyugatiból. Ő meg pont "véletlenül " szállt erre a buszra, miután összefutott egy régi  tanítványával, akivel mindig nagyon szeret találkozni, mert árad belőle az optimizmus... " Az ő lányai: jogász, közgazdász -  sajnálkozva mondja, hogy nem tudta rávenni őket , hogy folytassák a pedagógusi hivatását, miután mondom, hogy lányom elé jövök épp, aki Pestről jön le az egyetemre tanulni és egyben tanitani. S mondja biztos jól is tanit, örökölhette a pedagógusi vénámat. (Jé, volt nekem olyan?  ő mindenesetre úgy emlékszik, hogy jó tanár voltam... Hát az biztos hogy ugyanazt a kipirult lelkesültséget láttam legutóbb lányom arcán jól sikerült órája után,  most tapasztalhatta  azt, amikor tanár-diák együtt inspirálhatja egymást, és jutnak előbbre... ebben a lelkesültségben kicsit felismertem a nagyon régi és már elhomályosult egykori, -időnként megnyilatkozó- tanári (jobbik) énemet , amit már már elfelejtettem, de most É. is eszembe juttatta...

"Rossz napod lehet" - ironizált, viccelődött régi, rég látott kolleganőm, akik  már évek (évtizedek) óta együtt tanítanak, a város iskolájában, ahova évekig "kijártak" hozzánk. már nem kell ... nekem meg már rég nem kell megtenni azt az 1 kilométert se városom iskolájába, a munkahelyemre.

Épp ellenkezőleg, nagyon is jó  volt e találkozások révén azokra az évekre visszaemlékezni, amikor együtt tanítottunk, végre már nem én voltam a legfiatalabb a tantestületeben, s végre a diákokon kivül is találtam fiatalokat a közelemben. (hiszen úgy adódott évekig, hogy -egy kivétellel- a hozzám legfiatalabb kolleganő is volt tanárom volt , s nálam 10 évvel idősebb...s a régi tanáraim egy kicsit mindig  a tanáraim maradtak, feszélyeztek, még visszategezni is nehezen tudtam őket..., s mintha szigorú szemükben én is mindig csak "diák" maradhattam volna (legalább is egy jódarabig igy éreztem) 

meg a diákjaink között - be kell vallanom - jobban is éreztem magam, mint közöttük, "közelebb  álltak hozzám -és mintha nem is csak korban...de azért volt köztünk némi fal, ami tanár-diák közt óhatatlanul ott volt, már más helyzetünknél fogva, és ugyancsak a többi tanár korlátozó elvárásai miatt is!

de aztán végre lettek fiatalabb kollegáim, akikkel egyenrangú és baráti lehetett a munkatársi viszony...

s milyen felelősségteli, jó tanárok voltak !

a gimiudvaron ("játszóterünkön") készült régi fotók tanúsága szerint, milyen idilli időket is élhettünk...(?)

Hadd felejtsem el, hogy  öreg lettem

hogy vállamon 25 év van már?

pedig már ezeken a képeken is jóval több  volt!(33), már 10 éve tanitottam... 

(De emlékszem, a szakfelügyelőm e fotót látva meg is jegyezte, hogy nem lehet tudni ki kinek a tanára avagy tanitványa - de hát mindketten már tanárok voltunk -csak rajtam a köpeny...)

"Ilyenek voltunk":

"gyermek vagyok, gyermek lettem újra - ( akarom mondani: tanár vagyok, tanár lettem újra..?)

az a régi gimiudvar, az a régi "játszótér"....

..cserebogár, sárga cserebogár...

aliz2. :: 2010. febr. 19. 7:49 :: 5 komment 
Kategóriák: fotó :: Címkék: emlekezes, kapcsolatok, MAKÓ, SZEGED

Bővülget a Löwinger ágam is... ÉS A SZABADKAI vonatkozása

dédapám Löwinger Salamon növére Katherina Pollák (sz: Löwinger)

s az ő egyik gyermeke (lánya):

LAURA STOMMER POLLÁK

1866-ban született, Szabadkán

Apja Pollák Eduard (Ede)

Anyja: Katherina Pollák (LÖWINGER)

Stommer Artur felesége

házassági kivonatuk: