ez a könyv került a kezembe, miközben egész mást kerestem (Az akasa krónikát) - aztán belelapoztam, megvettem, mindkettőt. Előtte való nap lányommal néztük, hol kapható (a másik) (Édesviz kiadós) - hát az Irók boltjában mégse.... a Libriben igen. Lányomat sose érdekelték az ilyen jellegű (édesvizes) könyvek - kiskorában egyenesen "gyagyás"nak nevezte, s nem jó néven vette, hogy ilyeneket olvasok. Most is valami olyat mondott, hogy ő a hétköznapok megszentelését tartja fontos(abb)nak semmint az ilyen szétválasztott spiritualitást. Persze nincs az "ott" sem "úgy" szétválasztva, ha a nézőpont amonnan jön is) Ez a másik könyv viszont inkább az előbbi jegyében íródhatott. Nem igazán irodalom. De nagyon emberi könyv. Szinte mindent és a legőszintébben, nagyon mélyre leásva mond el anya-lány kapcsolatról, aminek rejtelmei igazán akkor tudnak előjönni, megfejtődni, amikor egy nehéz léthelyzetben (halálhelyzetben) a 80on túli édesanya a lányához kerül... A töredékes, emlékező, naplószerű irásokban (és fotókban) feltárul az egész élet, az anya alakja, és mindig a lányával való kapcsolata relációjában.
És arra figyelmeztet, hogy nagyon oda kellene figyelnünk egymásra. S (talán) már előbb is...
.........
Majd odaadom lányomnak is, mondtam is neki, csak előbb elolvasom.
Már el is olvastam. Az akasa krónikát még csak félig....
aliz2. :: 2011. febr. 19. 22:43 :: 11 komment :: Címkék: anya, kapcsolatok, konyv, lanyom
