hogy hol vannak?... hát a szomszéd nagyvárosban, Szegeden... s "játszanak még tovább", egyikőjük éppen még (vagy inkább már csak) négy évig, mert -mint mondja - akkor tölti be a 62-t, jeles igazgatóhelyettese a jeles intézménynek, az egyetem gyakorló gimijének, de valaha ugyanabban a (makói) gimiben tanítottunk. (egyébként úgy és akkor ismerkedtünk meg, amikor egy diákom pályázati dolgozatához kutattam irodalom után a szegedi könyvtárban, ahol dolgozott, s mint kiderült, inkább tanitani szeretne, mint könyvtáraskodni, mégha kisvárosban is, s minthogy nálunk akkor a tantestületünkben épp hiány volt német tanárból, igy került át hozzánk, évekre, vállalva a "kijárás", buszozás napi fáradalmait (még a később született kisgyereke mellől is - akinek nemrég született gyereke!), csakhogy elszánt pedagógusi elhivatottságának eleget tehessen.... Lányom az ő iskolájában gyakorló tanított két éve. Tulajdonképpen inkább vele beszél- ahogy összefutunk az utcán, az egyetem felé tartva, élete újabb fordulatairól, ugyanazzal a közvetlenséggel, amit mindig csodáltam , kollegájaként is, ahogy közel tudott kerülni szinte minden tanítványához - jó pedagógusként
említem neki, hogy jé, Sz. Évivel épp pár perccel ezelőtt találkoztam, miután leszálltam a makói távolsági buszról, és épp "elcsíptem"a személyi pályaudvarra tartó 21-est, hogy még időben kiérhessek, mire befut lányommal az "Aranyhomok" IC a Nyugatiból. Ő meg pont "véletlenül " szállt erre a buszra, miután összefutott egy régi tanítványával, akivel mindig nagyon szeret találkozni, mert árad belőle az optimizmus... " Az ő lányai: jogász, közgazdász - sajnálkozva mondja, hogy nem tudta rávenni őket , hogy folytassák a pedagógusi hivatását, miután mondom, hogy lányom elé jövök épp, aki Pestről jön le az egyetemre tanulni és egyben tanitani. S mondja biztos jól is tanit, örökölhette a pedagógusi vénámat. (Jé, volt nekem olyan? ő mindenesetre úgy emlékszik, hogy jó tanár voltam... Hát az biztos hogy ugyanazt a kipirult lelkesültséget láttam legutóbb lányom arcán jól sikerült órája után, most tapasztalhatta azt, amikor tanár-diák együtt inspirálhatja egymást, és jutnak előbbre... ebben a lelkesültségben kicsit felismertem a nagyon régi és már elhomályosult egykori, -időnként megnyilatkozó- tanári (jobbik) énemet , amit már már elfelejtettem, de most É. is eszembe juttatta...
"Rossz napod lehet" - ironizált, viccelődött régi, rég látott kolleganőm, akik már évek (évtizedek) óta együtt tanítanak, a város iskolájában, ahova évekig "kijártak" hozzánk. már nem kell ... nekem meg már rég nem kell megtenni azt az 1 kilométert se városom iskolájába, a munkahelyemre.
Épp ellenkezőleg, nagyon is jó volt e találkozások révén azokra az évekre visszaemlékezni, amikor együtt tanítottunk, végre már nem én voltam a legfiatalabb a tantestületeben, s végre a diákokon kivül is találtam fiatalokat a közelemben. (hiszen úgy adódott évekig, hogy -egy kivétellel- a hozzám legfiatalabb kolleganő is volt tanárom volt , s nálam 10 évvel idősebb...s a régi tanáraim egy kicsit mindig a tanáraim maradtak, feszélyeztek, még visszategezni is nehezen tudtam őket..., s mintha szigorú szemükben én is mindig csak "diák" maradhattam volna (legalább is egy jódarabig igy éreztem)
meg a diákjaink között - be kell vallanom - jobban is éreztem magam, mint közöttük, "közelebb álltak hozzám -és mintha nem is csak korban...de azért volt köztünk némi fal, ami tanár-diák közt óhatatlanul ott volt, már más helyzetünknél fogva, és ugyancsak a többi tanár korlátozó elvárásai miatt is!
de aztán végre lettek fiatalabb kollegáim, akikkel egyenrangú és baráti lehetett a munkatársi viszony...
s milyen felelősségteli, jó tanárok voltak !
a gimiudvaron ("játszóterünkön") készült régi fotók tanúsága szerint, milyen idilli időket is élhettünk...(?)
Hadd felejtsem el, hogy öreg lettem
hogy vállamon 25 év van már?
pedig már ezeken a képeken is jóval több volt!(33), már 10 éve tanitottam...
(De emlékszem, a szakfelügyelőm e fotót látva meg is jegyezte, hogy nem lehet tudni ki kinek a tanára avagy tanitványa - de hát mindketten már tanárok voltunk -csak rajtam a köpeny...)
"Ilyenek voltunk":
"gyermek vagyok, gyermek lettem újra - ( akarom mondani: tanár vagyok, tanár lettem újra..?)
az a régi gimiudvar, az a régi "játszótér"....
..cserebogár, sárga cserebogár...
aliz2. :: 2010. febr. 19. 7:49 :: 5 komment
Kategóriák: fotó :: Címkék: emlekezes, kapcsolatok, MAKÓ, SZEGED
