a kollegistáknak fözött menzaételeken már át is lépek, most van még a l a cart is.. bár nem nagy a választék... joghurtos szeletet kérek (bár mást akar adni a bácsika, azt mondja nem látja mire mutatok . persze, hogy nem, hiszen soha rám se néz), meg petrezselymes burgonyát...
á 12oo Ft ( a falatnyi hús , 65o Ft, ha kettőt kérnék azaz egész adagot az 1000 lenne)
a helyemen látom , milyen mini adagot kaptam..ennyi pénzért
(tegnap a Gloriusban a hatalmas rántotcsirekméllért és sült krumpliért csak 1500-t fizettem, és kiszolgáltak...)
azt hiszem búcsút veszek ettől a menzától...
otthon ki kellett pótolnom. egy tükörtojással.. s ha belegondolok,hogy kb 700 Ft-ot fiztettem 2 kiló krumpliért (igaz, ársapkával) s 10 tojásért is kb annyit pláne... elgondolkodhatom)
főzni kell itthon(?)
ég és föld között - hát itt élünk mi, makóiak.... hála Makovecznek...;
"itt összeér a természet és az ember"
"bármilyen házat tervezett, templom lett..."..
https://www.youtube.com/watch?v=dIcVWffzFBo&feature=player_embedded
aliz2. :: 2011. nov. 18. 0:50 :: 23 komment :: Címkék: hagymahaz, MAKÓ
ahogy kiléptem a gloriusból, röpke egy órás ebédelés után (nekem ennyi idő kell, hogy még kis adagot is lenyomják) majd megfagytam kint, azalatt hűlhetett el az id(:) Itt a tél...
úton a Sparba , közben beugrottam a gyöngy cukiba, régebben kint ültem a napon, de most jobban esett a benti meleg...az őszi hangulat mellé...
pár perccel 1 után a menzán
miután lepakoltam, látom, hogy semmi étel se kiirás nincs a la cart
csak a kollégumi menzarészen egy csomó étel tornyosodik, pl lencse, fasirttal, főtt krumplik...stb
közlik velem, hogy nincs semmi étel - számomra, késő van, elfogyott
csak jegyre van a gyerekeknek, s az ki van számolva (a régi nóta)
egyébként kiváncsi lennék, hogy mennyi marad ki...
oké, szó nélkül eloldalogtam
legközelebbre, a Gloriusba, ott viszont a cifra napi menűk közt nincs nekem való, kérek egy kis adag csirkemellett,sültkrumpival (ami a valóságban hatalmas)... á 1500 (a menzán mostanában többeket fizetek)
nem jártam rosszul, még colát is ittam
és szép környezetben és nem kellett cipelnem a tálcát...
jó volt a csere!!!!
nem szeretem az esőt, sose szerettem
volt idő, amikor a frizurám miatt zavart, amit fodrásszal simitattam ki, de az esőtől visszagöndörödött... egy esőcsepptől is óvtam
később már nem ezért kerültem az esőt, hanem mikor kislányomat reggelente sietősen bölcsibe-oviba-iskolába vittem, és esett, taxit hivtam, még arra a párszáz méterre is. Őt féltettem ,megázástól, megfázástól
de hogy most mi zavar?
ha esik , - mint ma - inkább itthon maradok (Már megtehetem) és mindig van, a biztonság kedvéért egy ernyő a táskámban, még derűs időben is...
szóval nem szeretem az esőt
utána viszont jó....a levegő
féltett dokumentum, 1944-ből, március 17...apámtól, a bori munkaszolgálatból
az utolsó "életjel" tőle
(a Levéltárból kaptam évtizedekkel ezelőtt, egy paksamétában, amiben anyu összeszedte a hadigondozási kérelméhez iratokat,,,)...
ceruzával irt, el is halványodott, azaz ez egy fotó fotója, ezért ideirom a szöveget...
semmi panasz, csupa kedvesség, közvetlenség, és szeretet, hányan vannak megnevezve! (anyu: (Dusikám) nagymama(anyós), anyukája(anyu anyósa) , én meg anyósaik unokája....Laci (az öccse),Erzsi (nagynénim, aki eredetileg főbérlője volt, s ő hozta őket, a szüleimet tulajdonképpen). és utólag: a többiek =feltehetően anyu testvérei, sógora, sógornője, gyerekeik...) s aláirva: Karcsi....
és mennyi elhallgatás (magáról csak az olvasás,az irodalom, a filozófia szeretete,...(
szívfacsaró... testamentum
azért ezek a képek megdöbbentettek...
1961 és 66 közt innen indultam ide érkeztem hétvégeken, egyetemre Szegedre és vissza
sőt hetente kétszer a konzervatóriumba második és harmadik gimnazista koromban ( azaz 58-60-ig, ha jól számolok...)
mennyit utaztam...
akkor még nem voltak buszok
újszegedre vitt a vonat (volt diákbérletem) s onnan villamossal be Szegedre... (azt hiszem 40 fillérért)
volt ott egy kis helyiség, váróteremmel pénztárral, most igy néz ki!
hogy elsorvadt a vonatközlekedés
persze , hisz buszok lassan félóránként járnak...
de hogy ennyire tönkre tudjon menni valami! szivfacsaró látvány
újra Makón, a Koronai ebéd után, a tűző napsütésben a Makovecz féle kényelmes -ágynak is beillő -padon "napozok".
Egy egyéves kisgyerek totyog el előttem hadonászva-integetve-örülve, hogy tud járni,
két nő beszélget a szomszéd padon (egymással és egyikőjük minden elhaladóhoz szól valamit, ez a törzshelye és mindenkit ismer),
járáskönnyitő guruló kiskocsival jön valaki, anélkül nehezen mozogna, egy éve még sokkal fiatalabbnak tűnt és főleg egészségesnek, egy házaspár várja már a padon, leül közéjük apró , bizonytalan lépteivel, beszélgetnek...
más nincs is a közelben; csak a csend, nyugalom, és a verőfény, a lábam alatt is, a vörös kövezeten, a lábamon az új csizmám (azt bizony nem kaptam itt Makón, ahhoz Pestre kellett elmenni) - mellette a mostanság már mindenütt lehulló, sárgásbarna elszáradt levél.
Mégis csak ősz van. De szép...
aliz2. :: 2010. nov. 14. 23:40 :: 4 komment ::