annyian voltak szombat délután az 5-ig nyitva levő Sparban, még a szabad mozgásom is akadályozva, hogy mindenkit előre engedve szinte megvártam a zárást, ami viszont, - csak út közben jutott eszembe hazafelé, hogy - egybeesett a "cimbalmiband" (micsoda név!) koncertkezdéssel, még szerencse, hogy a szomszédos református templomban volt,, igy csak a papi bevezetőt késtem le, ami igazán elhanyagolható,

utolsó előtti sorba bepréseltem magam, ahol kedvemre, felállva fotózhattam is, s főleg videóztam hiszen annyi megörökiteni méltót hallottam, igazi, autentikus népzenét - különösen a hegedűs volt ragyogó, mondanám ördögi, ha nem épp egy adventi koncertről lett légyen szó...a népzenészek remekeltek, lírától ihaj-csuhajig,  a női vendégénekes nem tetszett annyira kicsit kimódolt volt, de a férfiak közül is énekelt valaki férfias, mély átéléssel.. őszinte, szép hangon...

másoknak is tetszett a koncert, mert vastapsot kaptak, sőt felállva is ...

de két ráadás után (sajnos) csak vége lett a zenének  s hazamentek a legények, meg az öregasszonyok is... :

.. :

 lassan de működik a rajzkörünk, igazi szakképzett vezető nélkül és állandó hely nélkül.

O.N. rajztanár már rég elhagyott bennünket órarendi problémákra hivatkozva (bár lassan nyugdijas, de tervei közt nem biztos hogy szerepelünk), választottunk magunk közül egy aranyos Gyurit, aki nagyszerűen rajzol is, de újabban szinte csak korrigál finoman, diszkréten köztünk sétálva... (kár is az el nem készült sajátos műveiért!)

a Múzeum bezárt (télre?) helyette lett a könyvtár kijelölve, de ott csak kétszer voltunk, mivel az is bezárt, az egyedül jól fűthető Galamb iskola meg nem tetszett egyeseknek , így az Úri utcai Kossuth Tsz lett szinhelyünk

méghozzá 1-4-ig...

korai is volt nekem ez az idő, meg kedvem se volt, de mindenképp elmentem, a többiek miatt (is), meg a helyszin is érdekelt

A Kossuth Tsz amúgy rosszemlékű hely a szememben, ők bontották le annak idején, 1965-ben a neológ zsidótemplomunkat!...(mondták nekik, védte egy társunk őket , persze, ez is a tipikus "Parancsra teljesitettem" esete, de azért nem tiltakoztak, sót :(

tipikus régi épületük van , (szerintem rosszabb állapotban mint annak idején az általuk lerombolt zsidótemplom!) rengeteg helyiséggel, elhasznált bútorokkal, de nagyok az ablakok és mellettük világos van, ami a rajznál lényeges szempont

lefotóztam barátaimat, és hiába marasztaltak, eljöttem előbb

(kedvem se volt, változatlanul, meg a lerajzolandó tárgyak se tetszettek, azaz nem inspiráltak semmire, , az is megfordult a fejemben, hogy minek megörökiteni ceruzával, festékkel? ha a fotó tökéletesen visszaadja, csak akkor van értelme egy képnek ha valami pluszt is visszaad az elénk táruló látványból (mondjuk magamból)  (vagy esetleg el is vesz)

igy viszont rám hárult a feladat, hogy jövő alkalomra vigyek valamit, de nit is? :)

Over the garden wall  A kerti fal fölött 

1897

apám gyerekkori arcára (profiljára)  emlékeztet, s igy közvetve unokáméra is (mert ők hasonlitanak!)

ez a kislány meg, az ablakapárkánynál(!) rám, az én kislánykori énemre

(mellékesen, kedvenc helyem volt az ablakpárkány és varrtam, kézimnkáztam is)

....

“Hand sewing at the window”

most kaptam lányomtól a legfrissebb fotót (fürdetés előtt) unokámról

igy a hangja mellé itt a kép is, és látom, megint bölcsnek látom

hiába; a babák már ilyen bölcsek...

olyan a kéztartása mint (az öreg) Babitsnak, nem?

vajon min gondolkodhat

hogy valamit nagyon közölni akar már, azt tudható az örök gagyogásából...

(amivel az anyjával/lányommal folytatott telefonbeszélgetéseket is kiséri)

de hát még csak 6 hetes...

neki csak az evés meg az alvás a "dolga", egyelőre,

nem?

 ezen az előadáson is ottragadtam, mert annyira érdekes volt, és mindig van valami, ami arra emlékeztet az általam hidegen hagyott  történelemben is, hogy a történelem mi (is vagy egy ismerőseink)vagyunk - valahol...

mégha az apátfalvi, Makó környéki  1919-es lázadás áldozataiban is,,,

M Attila (régi tanitvány, diákszinpadosm bár azóta még nagyobbra nőtt...volt az előadó, F. Géza muzeológus kérdezte két digitális könyvéről is (bár szép bevezetőt tartott, (mit A. is szivesend hallgatott volna tovább is)a későbbiekben nemigen volt szükség rá A-ból csak úgy ömlött a szó, rengeteg tudásanyag fölényes birtokában

két könyvéről beszélt amikről kiderült hogy hagyományos értelemben nem is azok, bár mindenük megvan ami egy könyv ismérve, csak épp nem lehet kézbe venni, dedikálni (lányom szerint archiválni sem)

de A, ezt a jövő demokratikus útjának látja, hiszen igy mindenki számára s ingyen is  elérhető

a Clio intézet oldalán...

az apátfalvi eseményekről már régebben irt, de most erről is szó esett, s én rögtön felkaptam a fejem egy ismerős vezetéknévre   Lichter,,, (régi makói ismerősok neve.....), ő volt a lázadás egyetlen zsidó áldozata, bár közvetve, szivrohamban húnyt el, az izgalmak következtében....

egyébként ha már itt tartunk...

sajnos tagadhatatlan, hogy az antiszemitizmus mindig megtalálható az események mélyén...(mégha a történetirás nem is ismeri el) - pl a kereskedők ellen fordulásban : elsősorban a zsidó kézben levő boltokat fosztották ki!

nnna! nem bírom ki, hogy ne tegyem fel ide (is) ezt a fotót, ami ma délután meglepett, ahogy bekapcsoltam a számítógépet, illetve a facebookot...

lányom és unokám "fogadtak".... ezen a friss fotón:

legalább igy láthatom őket...