két fantasztikus filmet láttam, egymás után, s viszonylag egyjellegűek voltak...

két hires, legendás névhez kapcsolódtak:Salinger és Fellini

és két fiatal, rajongó lány volt a fószereplője, a "hirességek" voltaképp csak háttérben maradtak, meg se jelentek, csak Salinger mint a lány dolgozószobájának képe a falon, 

Fellini meg a film végén elmosódottan, gesztikulálva egy kávéházban, akár egy álom jelenet (akár valamelyik filmjéből)

meg se kisérelem leirni a két filmet

tessék megnézni!!!!

 Müller Péter anyukájának "titkos könyvét" olvasom, aminek a megszületése is olyan mint egy regény: a padláson találták rá, egy lezárt kofferban, magnótekercsek formájában...

milyen jó, hogy előkerült, s az utódok legépelték, olvasható formába öntötték

még csak a Müller c, fejezetnél tartok , ő a Péter apukája persze), beosztom, naponta egy fejezetre, mert hogy remek a szerkezet is,,

igazán jó mesélő az anyuka, volt kitől örökölni az irói vénát a fiának, ha nem is irt valójában az anya,,,(bár sokszor mondom jó beszélőkéjű ismerősöknek, akik azt mondják, hogy nem tudnak irni, hogy csak irják le, amit beszélnek...)

Hogy ne mindig dohogjak...

éttermi ügyben

Igaz, ez a Kelemenben volt, hol - kisebb problémáktól eltekintve általában jól főznek, azaz jó a konyha (el ne kiabáljam)

ma remek ebédem volt, igaz , nem a szokványos menű, hanem föntröl, s 1490-ért a szezámmagos csirkemellcsikok, salátával, magokkal, őszibarackkal (nem is voltam éhes valami könnyűt akartam enni - ha már ebédidő lett hirtelen)

na és a desszert (á 550): madártej, remek, édes fehér habbak, ls a sárgája is pont jó volt, ki is ittam utolsó cseppig :)

 egy filmet láttam Boleyn Máriáról, azaz a másik Boleyn lányról, mert ugye  a Boleyn Anna volt a hires(ebb), a történelemkönyvekben megmaradt

én nem is hallottam korábban Máriáról

a film valójában a testvérekről szólt, akik -  lehet mondani - egymás ellentétei voltak, de elválaszthatatlanul összefonódott sorsuk

és számtalan tanulsággal is szolgál alkatuk, jellemük különbözősége

azt persze ne feledjük el, hogy a pontos hitelesség számbavehetetlen ennyi idő után, s különben is egy művészi azaz filmes feldolgozásban

tehát tekintsünk el a történelemtől (ahogy a film is nagyjából , számos vonatkozásban -tehetett)

mindenesetre két szinésznőnek remek játéklehetőséget kináltak a szerepek :.. 

Natalie Portmann (Anna) és  Scarlett  Johannson (Mária)

Anna a temperamentumos, megfékezhetetlen, szilaj, okos lány (és mégis butaságot követ el...)

húga a szelid, szolid, engedelmes, jólelkű, békés de ugyanakkor bátor is

Bár nem tudja megmenteni testvérét, de legalább magát megmenti minden helyzetben a... szelidsége, jósága.. nagyravágyásának hiánya

azt hiszem kivel hogy bánnak, az önmagában rejlik

(jó példa erre, mikor Anna megkérdi Máriától Henrik durva lerohanása után, hogy vele milyen volt, csakis azt mondhatta, mert ez az igazság, hogy gyöngéd!

 azt hiszem még mindig a Glorius Makó legelegánsabb értelme, de a hanyatlás jelei már felütötték a fejüket

ime

vacak, gyűrött szalvetta

csorba a csésze

vágott virág helyett zöld

sárgul a pálma levele

viszont a rakottkrumpli jó, a korhely leves nem (persze lehet, hogy az a baj, hogy nem vagyok korhely :)

***

az árszinvonal voszont emelkedett,  2190 egy kétfogásos menű

kicsit meglepődtem.. ma kaptam meg unokabátyám majd 200 oldalas önéletrajzát 

(persze angol nyelven), s abban rögtön kiszúrtam egy részt az 52-en , 

amiben rólunk ir (amúgy később is)

unokabátyám velem akkoriban:

 végre elmúltak az ünnepnapok, és jönnek a hétköznapok

tudom, nem népszerű ez a látásmód, de számomra igaz, sose szerettem az ünnepeket, tán csak gyerekkoromban, igen, akkor még igen, de túl sok kellemetlenség jött  később az ünnepeimhez, ahhoz hogy ne szeressem

van még pár nap múlva egy szülinap(om) az is csak gyerekkoromban volt az igazi, amikor minden percét ki akartam élvezni különlegesként, most leginkább elfelejteném

pláne, hogy ennyi lett, bár inkább hálásnak kell lennem érte... hogy megértem (de ennek egy előnye van, hogy egyéni , s igy inkognitó is maradhat  és nem általános)